Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Harrison, George
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1973
Játékidő: 43:55
A „Living In The Material World” Harrison negyedik stúdióalbuma, egyben a második a The Beatles utáni korszakból. Két egykori társa, Lennon és McCartney szólódebütálásainak mintájára Harrison szólóművészként is megmutatta, hogy kifejezésmódját tekintve a szólókarrier első, Beatles utáni időszakában volt a legforróbb. Az „All Things Must Pass” óriási sikert hozott neki, és ezzel a kiemelkedően jó pop-rock albummal a fickó jelezte, hogy zeneszerzői ötletei korántsem érdektelenek, és Harrison a víziójával fenntartások nélkül kihívhatja akár Lennon, akár McCartney legjobb munkáit is. Persze ha eltekintünk Harrison minimalista hozzáállásától a szövegírásban. Két és fél évig tartott, mire a „Living In The Material World” végre meglátta a napvilágot, és az „All Things Must Pass” rendkívüli kereskedelmi sikere után a zenekritikai közeg várakozása a két lemez közötti hosszú idő alatt csak még nagyobbra nőtt.
Az albumot a Give Me Love (Give Me Peace On Earth) nyitja. Ez a dal azért került a lemez elejére, hogy az első szusszra kielégítse mindazokat, akik az előző, „All Things Must Pass” albumról ismert My Sweet Lord-féle újabb slágerre éheznek. És valóban: a szám tetőtől talpig a felismerhető Harrison-hangzásba van öltöztetve. Organikus hangzások, „slide” gitáros száguldás, ami Harrison jellegzetes, finom színárnyalatú énekével és a produkció irányításával együtt automatikusan a bőröd alá kúszik! Új popsláger, amely meghódította a világ slágerlistáinak csúcsait. Magabiztos, könnyed, lazított popos rock az ilyen közhelyek 1973-as, rég letűnt világában. A szövegsorok a végletekig leegyszerűsítettek, és a céljuk a prédikálás. Harrison nem titkolta a hinduizmus iránti megszállottságát, ezért ebben a kifejezésmódban rendkívül helyénvaló, hogy a sorokban mindössze három szó ismétlődik. Harrison a finom hangzásvilág ruhájában, a zongora, a slide gitár és az akusztikus pengetés harmonikus összefonódásában, amely kiemeli a középre helyezett éneke pecsétjét – az ének az igazat megvallva technikailag nem sok dicsekednivalóval bír, de megmenti a rá jellemző, átélt előadásmódból áradó karizma –, teljes mértékben eléri a prédikációja célját!
A fickó remek dinamikus-atmoszferikus fordulatot varázsol az albumba a következő Sue Me, Sue You Blues-zal, amely a bírósági látogatások kellemetlen emlékeit énekli meg. Homályosan megfogalmazott a könnyed nyitányhoz képest, blueses sablonba öntve, a gyász fuvallatával együtt, a valóság felismerésének szárnyain, depresszív énekkel, a klasszikus zongora és a slide gitár természetes kollázsába ágyazva! Az album sötét felhangja ezúttal sokkal nyilvánvalóbban megjelenik, mint az elődjén, az „All Things Must Pass”-on. A lemez egészében kivételesen gazdag a dinamikában és a sokféle hangulatban. A törékenyen érzéki The Light That Has Lightened The World ballada után Harrison visszatér az élők közé a Don’t Let Me Wait To Long könnyed, rádióbarát pop-dance változatával, majd az albumot ismét a hinduizmus égi urainak való odaadó vágyakozás izzásába vonja a Who Can See It című új, mesteri balladával, amelyben először találkozunk vonós hangszereléssel, ami teljesen egyszerű trükkökkel támogatja meg a dal színpadias hangulatú hátterét.
A címadó dal félreérthetetlenül jelzi Harrison életmódjának kettős természetét. Az anyagi (és testi) felszabadulás (a szellemi oldal), valamint az anyaghoz és a fizikai testhez való kötődés közötti ellentétet, mint a létezés kényszerének következményét, amire a nyugati civilizáció törekszik (mindörökké, ámen). A Ravi Shankar és Bob Dylan közötti szférában lebegést a The Lord Loves The One (That Loves The Lord) foglalja össze a legközvetlenebbül. A romantikusan álmodozó Be Here Now után a lemez egyik legerősebb pillanata következik, a pszichedelikus, késői „beatlesizmus”, a Try Some, Buy Some. A dal néhány disszonáns dallamív révén, amelyek csak fokozzák a titokzatos hangulat homályos varázsát, ami végig ünnepélyesen misztikusan izzik a háttérben, és amelyben Harrison vékony hangja különösen merészen, személyesen kifejező hitelességgel tör át a zenekari hangszerelés és a klasszikus zongora sötét atmoszféráján, mint egy tanítvány, mindig vonzotta David Bowie-t is, aki végül talált időt arra, hogy foglalkozzon vele, saját változatában újrafeldolgozza, és felvegye a „Reality” (2003) című albumára. Harrison szólóművészként elért művészi érettségét remekül zárja le az utolsó szám, a That Is All, amely kiemeli Harrison kivételes érzékét ahhoz, hogy az összes zenei építőelem között megtalálja az arany középutat egy kompakt egésszé, amelyen keresztül különös intenzitással süt Harrison vágyakozó énekének bája, ahogy határtalanul átadja szerelmét az Úr, Sri Krsna előtt!
A „Living In The Material World” megjelenésekor dicséretes kereskedelmi sikert aratott, főként az elődje hírnevének köszönhetően, és nem annyira a kislemezeinek pörgetése miatt. Ezért aztán gyorsan elfelejtődött, és mind a mai napig alulértékelt, szem elől tévesztett Harrison-album maradt. Ennek ellenére néhány kivételesen erős pillanattal büszkélkedhet, nemes minőségi erényekkel, amelyeket a The Beatles igazi rajongói és a szólóművész Harrison hívei sem hagyhatnak figyelmen kívül. Talán az album kisebb fogadtatásához a nagyközönség részéről hozzájárult, hogy nem értették a hangsúlyos spirituális oldalát Harrison prédikációin keresztül, aki abban az időszakban valójában életének viharos, stresszes szakaszát élte, és egyszerűen személyes menedékre volt szüksége a szív megtisztulásában, a hitben, amelybe ekkor különösen szilárdan kapaszkodott, az érzéseit pedig ilyenként rögzítette szalagra. A „Living In The Material World” zenei dokumentum, különösen erős szigorúan személyes vallomásos albumként, amely ebből a szempontból új klasszikust hoz Harrison páratlan zenei karakteréből.
Felállás
George Harrison – ének, gitár
Nicky Hopkins – billentyűs hangszerek
Gary Wright – billentyűs hangszerek
Jim Horn – szaxofon, fuvola
Zakir Hussein – tabla
John Barham – zenekari hangszerelés
Klaus Voormann – basszusgitár
Jim Keltner – dob
Ringo Starr – dob
Jim Gordon – dob
Produkció
George Harrison
Számlista
1. Give Me Love (Give Me Peace on Earth)
2. Sue Me, Sue You Blues
3. Light That Had Lighted the World
4. Don’t Let Me Wait Too Long
5. Who Can See It
6. Living in the Material World
7. Lord Loves the One (That Loves the Lord)
8. Be Here Now
9. Try Some Buy Some
10. Day the World Gets ‘Round
11. That Is All
Az album játékideje: 43.55
BÓNUSZ SZÁMOK A 2006-OS REMASZTEREZETT KIADÁSON:
12. Deep Blue
13. Miss O’Dell
