Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Classic Rock Productions
Megjelenés: 2003
Értékelés: 3.5/5
Az Uriah Heep úgy döntött, hogy kiadja egy „US Classic Rock Festival” nevű esemény koncertfelvételét, amelyet a New Jersey állambeli Trentonban (USA) tartottak, az Úr 2002. évének október 5-én és 6-án. A fesztiválon az Uriah Heep mindkét este headliner volt, két meglehetősen különböző repertoárral. Az első éjszaka áramra kötve játszottak, másnap viszont a „Tesla-jelenséget” teljesen érintetlenül hagyták, és csupasz húrokkal lenyomtak egy koncertet. A CD egylemezes, az Uriah Heep pedig csak a legjobbakat válogatta össze a két este repertoárjából. Így valaki akár azt is gondolhatná, hogy a Heep az „Electrically Driven” (2001) és az „Acoustically Driven” (2001) valamiféle keresztezését kínálja.
De a dolog mégsem ilyen egyszerű. Egyrészt a repertoár erősen eltér a két említett „live” albuméitól, a második és talán sokkal fontosabb tény pedig a hangzás, ami – tekintve, hogy az Uriah Heep a szabad ég alatt koncertezett – természetesen megint egy külön történet.
Ah, de jó, hogy a „Spellbinder” (1994) megjelenése után majdnem tíz évvel újra hangfelvételen találkozhatunk a The Wizard és a Rainbow Demon című dalokkal. A tíz szám közül hét akusztikus, az Easy Livin’-et és a Return To Fantasy-t, mint igazi rockos pillanatokat, valamint a csodálatos kalandot, a The Magician’s Birthday-t viszont teljes gázzal átküldik a torzítón. A gitár bennük egy pillanatra sem harapja el a billentyűk elől a hangteret. Mick jellegzetes wah-wah riffelése izzóan élő, érezni a fémes tartását, de a produkcióban sosem nyomja el a billentyűket. Távolabb van tolva, és olyan keretek közé szorítva, amelyeken belül harmonikusan építi a zenekar teljes hangzásának és a színpadi varázslatnak a mozaikját. A billentyűk grandiózusan töltik ki a hátteret, és a gitárriffekkel egyenrangúan uralják az egész hangteret. Kontrasztos ellensúlyként szólnak Lee dobjainak hevesen záporozó sorozatai és a gyorsujjú Trevor Bolder állandó, dallamos szövése a basszusgitáron. A sokszínű háttérvokál ezúttal is fenséges (Easy Livin’, The Wizard, Return To Fantasy és a Tales orchideás mesevilága).
Mick riffjeit persze a legnagyobb élvezettel a záró, 12 perces műalkotás, a The Magician’s Birthday alatt lehet rágcsálni. Persze az elmaradhatatlan Lee-vel, aki abba a kis szerkentyűbe fúj, amit az angolok „kazoo”-nak hívnak („Adijo slovenščina, almighty Toporišič S.O.S!”), és az átélően éneklő Bernie-vel, aki remekül viszi a záró mennyei sorokat (ezeket az eredetiben Ken Hensley énekli). Az eredeti utolsó sorától, a „…love will find love, will find love,…” szövegtől eltérően Bernie ezúttal azt énekli: „…love goes on love, goes on love,…”. A dal lényege persze Lee és Mick keresztüze, akik közben kifulladásig hajtják egymást, és vidáman elnyújtják szólós „jammelésüket”, úgyhogy az kétszer hosszabb, mint az eredetiben.
Az akusztikus számokon Mick igazi, acélos akusztikus hangzást hoz, és nem nehéz észrevenni, milyen hevesen kaparja a pengetővel a gitárt, mintha minden húrt el akarna szakítani. Itt persze Phil orgonája kapja a főszerepet a dallam tartásában a dalokon belül. Főleg a The Other Side Of Midnightban, a Heartless Landben és a That’s The Way That It Is-ben. Nehéz eldönteni, melyik akusztikus feldolgozás sikerült jobban a színpadon, de kétségtelenül a Blind Eye emelkedik ki, ahol Lee dobjai erejükkel és kifejező ritmikájukkal akaratlanul is a középpontba kerülnek, ez pedig különleges hangulatot teremt a misztikus dalnak, a csúcspontja pedig épp a végén jön, amikor fuvolaszóló csatlakozik. Ráadásul Lee fantasztikus „back vokálokat” is hozzátett, amelyek kontrasztosan és ízlésesen illeszkednek Bernie-éhez.
Az Uriah Heep egyszerűen tudja, hogyan kell csinálni. Nemcsak a repertoárt, hanem azt is, hogyan áll össze a dalok sorrendje. Először elvarázsolnak az álmodozó Rainbow Demonnal, aztán lecsapnak az Easy Livin’-nel, a The Wizarddal megint felröpítenek a felhők közé, a Return To Fantasy-vel megdolgoztatják a fülünket, majd jön öt akusztikus szépség, a végén pedig, amikor már torzítóra és rockos őrjöngésre éhezel, megkapod a Heep ilyen arcát is a The Magician’s Birthday-jel. A „Live In The USA” kétségtelenül egy más jellegű „live” Uriah Heep album.
Az egyetlen zavaró dolog az egészben tulajdonképpen a már említett tény, hogy a számok, amelyek itt egy korongra kerültek, két „full set list”-ből vannak összeválogatva (az első napon az unplugged koncertből, a második napon az „elektromosból”). Ezért a kiadvány elsősorban a zenekar igazi rajongóinak érdekes. Alapvetően egyfajta „best of” dokumentációja a trentoni „live” eseménynek. Akiknek már megvan otthon az „Acoustically Driven” (2001), azok nem fognak újat felfedezni.
Felállás
Bernie Shaw – ének
Mick Box – gitár, háttérvokál
Lee Kerslake – dob, háttérvokál
Trevor Bolder – basszusgitár, háttérvokál
Phil Lanzon – billentyűs hangszerek, háttérvokál
Számlista
1. Rainbow Demon (3:55)
2. Easy Livin’ (3:07)
3. The Wizard (4:16)
4. Return To Fantasy (4:52)
5. Tales (4:45)
6. Heartless Land (4:57)
7. Blind Eye (3:52)
8. The Other Side Of Midnight (4:17)
9. That’s The Way It Is (4:08)
10. The Magician’s Birthday (12:43)
Az album hossza: 50:52
