Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Castle Communications
Megjelenés: 1988
A „Live In Moscow” fordulópontot jelentett az Uriah Heepnek és magának a rockzenei mozgalomnak is. Az Uriah Heep ugyanis az első „nyugati” zenekar volt, amelynek volt mersze turnéra menni a Szovjetunióba (és ott túl is élni).
Egyúttal rendkívül fontos dokumentum is, amely segített a zenekarnak átvészelni egy újabb válságperiódust, amelyet a nyolcvanas évek első felében a felállás állandó ingadozása és a zenei irány radikális váltásai okoztak. Az „Equator” (1985) csúfos bukása után az Uriah Heep ismét a valóság kemény talaján találta magát, és végleg bele kellett törődnie, hogy a milliós eladású slágerek hajszolásának ideje már rég lejárt, a hetvenes években kimúlt. Az „Equator” a haszonlesés jegyében erőltetett lemez volt, és az utolsó ilyen jellegű próbálkozás, amelyet jórészt az akkori kiadó, a Sony BMG Records is kikényszerített. Az „Equator” siralmas eredményei után így távozott a zenekarból Pete Goalby énekes és John Sinclair billentyűs. A banda ismét vékony jégen táncolt. Új meghallgatásokba kezdett, és előbb Phil Lanzon billentyűst (ex-The Sweet, Grand Prix) vette fel, utána pedig a kanadai Bernie Shaw (ex-Stratus, Grand Prix) töltötte be az énekesi űrt. Ahogy utóbb kiderült, a Mick Box (gitár), Trevor Bolder (basszusgitár), Lee Kerslake (dob), Phil Lanzon (billentyűk) és Bernie Shaw (ének) alkotta felállás végre megtalálta a sorsdöntő stabilitást, és egészen 2007 januárjáig kitartott együtt (csaknem 20 évig!!!), amikor is Lee Kerslake egészségügyi problémák miatt elhagyta a zenekart.
De térjünk vissza 1988 elejére, amikor az Uriah Heep az említett felállásban Szovjetunióba indult, és csak a moszkvai koncerteken összesen 180.000 megveszekedett rajongó előtt játszott. A zenekar a klasszikusokból állított össze setlistet, amelyet az „Equator” dalaival egészített ki. A legfontosabb az volt, hogy a közönségnek teljesen új hangzást mutatott be. Ez az egyik legkeményebb és leghangosabb Uriah Heep-koncertkiadvány, amely egyben a zenekar jövőbeli zenei és hangzásbeli víziójának is irányt szabott, ami a stúdióanyag megírását illeti.
A „Live In Moscow” a zenekar újjáéledésének megörökített pillanata, bár reprezentativitás szempontjából nem a legobjektívebb, mert a „Live In Moscow” megerősítette: az Uriah Heep végleg leszámolt aranykorával. A Bird Of Prey, a The Wizard, a Stealin’, a July Monrnig és az Easy Livin’ klasszikusok az új felállás keze alatt mérgesen felcsavart riffhangzást kaptak, amely a dallamok zömét uralja, sőt határozottan dominánsabb a korábban mindig egyenrangú billentyűknél is. A riffek ellensúlyaként Kerslake dobja is dörög, hangsúlyosan zajos intenzitással. Bernie Shaw hangja rendkívül változatos, és nagyszerűen bánik a színezéssel. Shaw felhívja a figyelmet nagyszerű énekesi kaliberére és arra a potenciálra, amelyet a zenekarba hozott. Remek a July Morningban, mert van benne finom, szubtilis érzék, másfelől képes intenzíven kirobbanni a nyolcvanas évek AOR/hard rock ruháiban, mint a Too Scared To Run, a Corina vagy a Pacific Highway, amelyekhez mesterien adja hozzá a dallamosságot, amilyen David Byronnak sosem volt. Persze az idők teljesen megváltoztak. Az új Uriah Heep-felállás sokkal inkább az erőre játszott, mint a hangulatokra. A pszichedelikus kiszállások pillanatai, amelyekről egykor Hensley gondoskodott a Hammond-hangzással, teljesen eltűntek. Az Uriah Heep ugyanakkor megőrizte egyik legfelismerhetőbb ismertetőjegyét: a többszólamú énekharmóniák tökéletességét, amellyel a koncertfelvétel minden dala kiválóan fel van szerelve.
A „Live In Moscow” a tagok színpadi „tanórákon” egymásra hangolódása révén megszilárdítja a kötelékeket, és kiváló kiindulópont a zenekar minden további stúdiómunkájához, amit rögtön a következő évben meg is erősített a zenekar remek, friss stúdiólemeze, a „Raging Silence” (1989).
Az Uriah Heep a turné során több koncertet is rögzített. A felvett anyagból csak tíz dalt választottak ki. Az újonnan kiadott, remasterelt Castle Communications-verzióban (1998) a „Live In Moscow” még a Gypsyvel, a Rockaramával és a Heartache Cityvel egészült ki. A hallgató így valamivel valósághűbb képet kap a felvétel hangulatáról. Ennek ellenére néhány szám még mindig hiányzik erről a dokumentumról. Hiányzik például a Look At Yourself, amely a „Raging Silence” (1989) stúdióalbum egyes változatain bónuszdalként jelent meg. Ki tudja? Talán egyszer megérjük, hogy kijön a legendás Uriah Heep-turné egyik teljes koncertestje (dupla CD-n). Addig is enyhíthetjük a hiányt a „Live In Moscow” ikertestvérével, a „Still ‘Eavy, Still Proud” (1990) albummal, amelyen a moszkvai felvételek közül található néhány, amelyre nem jutott hely a „Live In Moscow”-n.
Ahogy mondtam: a „Live In Moscow” az alkalmi kíváncsiskodóknak, vagy azoknak, akik épp most ismerkednének a zenekar terjedelmes repertoárjával, nem a legszerencsésebb választás a zenekar reprezentatív bemutatása szempontjából, ugyanakkor egyedi színpadi hangulatú koncertalbum, egyedi „Equator”-setlisttel – az egyik ritkával, amelyen nem szerepel a Lady in Black –, így a zenekar igazi rajongóinak gyűjteményéből nem hiányozhat. A zenekar Mihail Gorbacsovnál tett látogatásakor végigtaposta a gázpedált, és olyan éles hangzással rukkolt elő, amelyet a későbbi Uriah Heep-koncertkiadványok, például a „Spellbinder” (1996) is nehezen múlnak felül.
Felállás
Bernie Shaw – ének
Phil Lanzon – billentyűk
Mick Box – gitár
Trevor Bolder – basszusgitár
Lee „The Bear” Kerslake – dob
Dallista
1. Bird Of Prey
2. Stealin’
3. Too Scared To Run
4. Corina
5. Mister Majestic
6. WizaWizard
7. July Morning
8. Easy Livin’
9. That’s The Way That It Is
10. Pacific Highway
Játékidő: 48:56
BÓNUSZDALOK AZ 1998-AS REMASTERELT KIADÁSON:
11. Gypsy
12. Rockarama
13. Heartache City
