Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Phone Box Vandals
Kiadó: Slušaj Najglasnije!
Megjelenés: 2015
Értékelés: 4/5
Szlovénia stájer vidéke mindig is másfajta punkot csinált. Regionálisan körülhatárolhatót. Ahogy ez igaz a tengerparti részre, a ljubljanai medencére és így tovább. A Phone Box Vandals kultikus, ha nem is (mára) egyenesen homályba merült celjei formáció, amely a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek elején, rövid működése alatt gyorsan felragyogott a szlovén rock underground egén. Mint egy üstökös. Vagyis aztán nagyon hamar ki is aludt. Amit ma nem „kap el” a Študent kiadó vagy az Akord Records (Subkultutni Azil), azt maguk az alternatív rock együttesek hozzák a valóságba. Vagyis saját kiadásban, nem? Vagy ha mégsem, akkor ott a Moonlee Records vegyes szlovén–horvát földalatti kiadói szövetsége, illetve a horvát független Slušaj najglasnije, a kultikus Zdenko Franjič birodalma. A Phone Box Vandals mindenesetre történelmileg még az egykori Jugoszlávia idején is a Zágrábból érkező támogatáshoz kötődött (hasonlóan a rijekai bandákhoz, amelyek akkoriban gyakran vettek fel Ljubljanában). Így történt, hogy a Phone Box Vandals 1990 áprilisában a korabeli zágrábi Blind Dog Records gondozásában adta ki első mini EP-jét „Damned Die Hard” címmel. Néhány válogatáslemezen való szereplés mellett (megint csak alacsony példányszámban) ez volt az együttes egyetlen elérhető zenei dokumentuma egészen mostanáig.
Egészen mostanáig. A „Live in Eindhoven” egy teljes koncertfelvétel, amelyet jó 25 évvel ezelőtt játszottak le, a megfelelő pillanatban szerencsésen rögzítettek, a rossz pillanatban később elveszett, de nemrég szerencsésen újra előkerült. A zenekar tagjainak archív fiókjaiból. A felvétel kiváló hangzása a CD-s kiadáson teljes hiteles színgazdagságában megmaradt. A Phone Box Vandals mindig is sajátos zenei és hangzásbeli megközelítésű együttesnek számított, amellyel markánsan elhatárolódott Szlovénia (és Jugoszlávia) akkori alternatív rockszínterétől. Bár hétköznapian besorolható a szlovén zenei dilettantizmus alternatív rock undergroundjának tágas világába, a Phone Box Vandals akkoriban okosan szőtt műfaji finomságokat punkrockos kiindulópontjaiba, amelyek most a funk szféráiba húztak át, szégyentelenül kacérkodtak a proto-hardcore látnokiságával, és mondanivalójukba még az akkoriban divatos új hullám hatásait is beépítették. Mindezt pedig a „Live In Eindhoven” adja át.
Utólagos stúdiós csiszolgatás, vasalgatás és „mesterségesen effektezett” cicomázás nélkül, ami bármilyen módon elmosta volna az akkoriban ambiciózus, öt megzabolázatlan csődörből álló társaság izzásának tisztaságát, akik tele voltak a valódi, régi iskolás lázadás dühös punk doktrínájával. Kultikus a szó igazi értelmében. Maga a csomagolás is, amely összehajtogatható formájában igazi vad hangorigamiként hat, hamisítatlan trashként, olyat, amilyet csak a Phone Box Vandals tesztoszteron-adrenalin töltete tudott kipréselni magából.
Az eindhoveni klub azon a réges-régi, az együttes számára történelmi estén nem volt tömve. Minden szám után szétszórt lelkesedést hallasz: támogató füttyöket, üvöltést vagy tapsot a füstös holland hívektől, akik „gasbene neobičajnosti” szerették. Az ötös hajtóereje, aki a lemez figyelmének java részét magához vonzza, kétségkívül Matjaž Mlakar énekhangja (az angol remekül ment neki). Átható, nihilizmussal és megzabolázatlan sértődöttséggel teli. Áttörő robbanékonyságával a többi hangszer nehezen tud versenyezni, ezért az az érzésünk támad, hogy a Phone Box Vandals koncerteken gond nélkül beépíthetne még egy gitárost. A fiúk viszont a hihetetlen színpadi hangzásbeli túlzás mellett, amely olykor vérzésre késztetheti az ártatlan hallójáratokat, a halálos zajosság mellett kellő mértékű muzikalitást is mutattak, és eltértek az alapvető frazeálástól is, amit a számok középső hangszeres részei testesítenek meg. A zenekart az ütős beépítése is különlegessé teszi. Az ütősszerepet Peter Schmidt töltötte be, akit sokan ma a Stranci frontembereként ismernek, és aki a Phone Box Vandals végső vonaglásában a menedzseri teendőket is ellátta.
Ahogy mondtuk. Végre itt van. Elérhető a „tömegeknek”, akik furcsa kis országunk alternatív rockvilágának arcát és munkásságát szentelik. Egy darabka korrozívan harapós punk rock energia a szlovén alternatív rock underground egyik legérdekesebb kultikus-történelmi formációjától, aminek azok a zenefogyasztók fognak a legjobban örülni, akik tinédzserként a Phone Box Vandals működésének éveiben teli tüdővel szívták a szabadságszerető alkotói túlzás oxigénjét, amely erre a koncert-hanghordozóra pecsételődött. A Phone Box Vandals független zenei látnokiságának hiteles, megismételhetetlen és egyedi karaktere ez. Annak ellenére, hogy koncertdokumentumról van szó, joggal fogadhatjuk el az együttes első (és mind a mai napig egyetlen) igazi stúdióalbumaként.
Felállás
Matjaž Mlakar – ének
Mitja Koštomaj – gitár, kísérővokál
Iztok Mravlje – basszusgitár, kísérővokál
Vojko Hlupič – basszusgitár, kísérővokál
Bojan Stopar – dob
Peter Schmidt – ütőhangszerek, kísérővokál
Produkció
Pieter Cloos & Grega Peer
Számlista
1. Chosen
2. Diablo
3. Afraid
4. American Hero
5. Daddy (Let Me Out)
6. Hallelujah
7. Call Me Pain
8. Young Girl’s Bed Story
9. Mirror Mirror
10. Pigs in Space
11. Damned Die Hard
12. Gigi
13. Eldorado
14. Amen
