Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dirkschneider
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 129:45
Értékelés: 4.5/5
Az Accept egykori frontembere, Udo Dirkschneider számára nincs visszaút. Legalábbis ő ezt állítja. Tavaly úgy döntött, hogy az U.D.O.-t átmenetileg Dirkschneiderre keresztelik, és olyan turnéra indul, amelyen szigorúan csak az Accept klasszikusait játssza, méghozzá abból az időszakból, amikor még náluk énekelt. Két lemezen, összesen 24 számban térhetünk hát vissza az Accept aranykorába. Éppen ez lett volna az a turné, amelyről Udo azt mondta, hogy utána soha többé nem játszik Accept-dalokat élőben. Azt hiszem, az U.D.O. újjáéledése után még bőven vissza kell majd vennie abból, amit megfogadott. De várjuk meg, mit hoz a jövő. A Dirkschneider tiszta vérű Accept-katalógussal járt európai turnéja 2016 tavaszán zajlott. A negyvenöt európai fellépés közül harmincegyet sikerült kiárusítania Udo Dirkschneidernek és csapatának. Ez a koncertfelvétel az egyikről származik: 2016.04.02-án a Dirkschneider a németországi Memmingenben, a Kamminwerk termében lépett fel.
Udo az U.D.O.-val a múltban számos koncertalbumot adott ki, és mindegyik kiváló. Mindig az U.D.O.-anyagot keverte az Accept-klasszikusokkal. Ez nyerő formulának bizonyult, amely minden egyes koncertfelvétellel csak tovább erősítette a hírnevét és a becsületét a metalvilágban.
Ebből a felvételből azonnal világos lesz, hogy Udo nemcsak az Accept eredeti hangja, hanem az elsődleges, az elemi. Más opció nincs. Udo az Accept. Mindezek az Accept-klasszikusok, amelyekkel a Dirkschneider kíméletlen vehemenciával tarol Memmingenben, énekhangban összehasonlíthatatlanul magabiztosabban szólnak Udóval a mikrofonnál, mint a mostani Accept-énekessel, Mark Tornillóval. Tornillo mindenképp méltó utód, de Udo az Udo. Ahol Tornillót megviselik a régebbi Accept-dalok magas fekvései, Udo továbbra is minden gond nélkül kiénekli őket. Ráadásul az évei ellenére. Tollpehelykönnyedséggel. Amikor felüvölt, annyira meggyőző, hogy minden további vita erről értelmetlen. Feláll a szőr a hátadon, a hideg futkos a gerincen. Most joggal kérdezhetjük: miért nem énekel Udo az Accepttel, ha a hangja ilyen fenomenális formában van érett korára is? Azért, mert az U.D.O.-val nagyon kényelmesen és biztonságban érzi magát. És mert a vén róka ravasz. Tudja ugyanis, hogy egyedül többet kereshet az Accept-dalok játszásával, mintha csatlakozna az Accepthez, illetve visszatérne oda. Még ha a Dirkschneider-sztori az idei őszi európai turné után le is zárul, Udo a jövőben bármikor, tetszése szerint felélesztheti. Egy újabb turné erejéig. Talán pár év múlva.
Mindezzel persze igazi zűrzavart keltett, hiszen ennek a kiadványnak a minősége olyan jó, hogy hallgatás közben összefut az ember szájában a nyál, és „istenkáromló” vágyak, gondolatok törnek elő, valahogy így: „Udo, térj vissza az Accepthez!” Az embernek egy szemernyit sem csorbult az énekbeli karizmája, amely különleges helyet biztosít neki a metalvilágban. Sőt. Minél több év telik el, Udo hangja annál érettebb. Mint a jó öreg bor. Ezen a koncertfelvételen egy pillanatra sem inog meg (előadói szempontból). Nehogy túl tökéletesnek hangozzon a méltatás: Udo is sebezhető. Néhány énekbeli bakli becsúszott a felvételre, ami teljesen logikus, ha belegondolunk, mennyire megerőltető a sikoltós-torokhangú, rendkívül átütő éneklés. Ilyen például a Winterdreams előadása, ahol a vége felé kifogy a szusz. Jó, hogy ezek a bakik megmaradtak. Azt bizonyítják ugyanis, hogy a felvételen utólag alig vagy egyáltalán nem „szépítgettek” stúdióban. Nyers, és 100%-ban hitelesen rögzített. A teremből egyenesen a hordozóra!
A kísérőcsapatra nem érdemes felesleges szót vesztegetni. Hajszálpontosan közelítik meg az eredetit. Persze vannak eltérések a szólózásban (Hoffmann „keze” egyedi és utolérhetetlen marad), de hihetetlen, mennyire pontosan játssza a Dirkschneider az Accept-anyagot. Minden harmonikus futam mindkét gitáron, robbanékony, filigrán pontosságú ritmusszekció, amelyre rázúdulnak a tevtón metaliskola ősi hagyományából eredő, mindent romboló gitárriffek. Udo nemrég alaposan megfiatalította az U.D.O.-csapatot. Megtartotta régi basszusgitárosát, Fitty Weinholdot, a két gitárosnak pedig a finn Kasperi Heikkinent és az orosz Andrey Smirnovot hívta be (a szólók zömét ő játssza), a dobok mögött pedig senki más nem ül, mint Udo fia, Sven Dirkschneider. Udo és társasága elszántan nyomja, és mint egy extrém módon megkent, vérszomjas gépezet, egy tapodtat sem engednek. Könyörtelenül harapnak, mintha pályafutásuk legjobb műsorát akarnák letenni az asztalra. Az album akaratlanul is afféle pofonként hat a mostani Acceptnek, amely a 2008-as újraindulás és három kiadott album után (a negyedik készülőben van) még nem adott ki koncertfelvételt.
Mi még ilyen jó ezen a kiadványon? Persze hogy a repertoár. Accept-klasszikusokból áll. A kötelezőkön túl, amelyek minden Accept-koncert vaskészletébe beletartoznak, olyan dalok is helyet kaptak rajta, amelyeket az Accept már régóta nem tart műsoron: Flash Rockin’ Man, Head Over Heels, Winterdreams, Wrong is Right, T.V. War, Son Of A Bitch, Starlight, Midnight Highway és Burning.
Aki a Dirkschneidert még nem látta színpadon, ezen az őszön az utolsó esélyét kapja. Tekintettel a kivételes sikerre, amely Udóra és csapatára teljesen váratlanul zúdult, a Dirkschneider még egy turnéra meghosszabbította a kalandot. Ezen is pontosan azt játsszák majd, amit a „Live – Back to the Roots” megtestesít. Accept-anyagot, a lehető legjobb módon előadva. Az egyetlen és megismételhetetlen Udo Dirkschneiderrel.
Dirkschneider – Midnight Highway („élőben”, 2016.04.02., Kamminwerk, Memmingen, Németország):
Felállás
Udo Dirkschneider – ének
Andrey Smirnov – gitár, vokál
Kasperi Heikkinen – gitár, vokál
Fitty Weinhold – basszusgitár, vokál
Sven Dirkschneider – dob
Számlista
CD 1.:
1. Intro
2. Starlight
3. Living For Tonite
4. Flash Rockin’ Man
5. London Leatherboys
6. Midnight Mover
7. Breaker
8. Head Over Heels
9. Neon Night
10. Princess Of The Dawn
11. Winterdreams
12. Restless And Wild
13. Son Of A Bitch
CD 2.:
1. Up To The Limit
2. Wrong Is Right
3. Midnight Highway
4. Screaming For A Love-Bite
5. Monsterman
6. T.V. War
7. Losers And Winners
8. Metal Heart
9. I m A Rebel
10. Fast As A Shark
11. Balls To The Wall
12. Burning
13. Outro
