Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Komen / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 07. 02.
Komen remek fekvésű a karszti vidék szívében, ezért kiváló kiindulópont kirándulásokhoz. Egy kőhajításnyira, Opatje selo közelében érdemes megnézni a Cerje-emlékművet, amelyet a szlovén földet az első világháborúban védőknek állítottak. Onnan pár kilométerre, a határ túloldalán pedig egy érdekes szabadtéri múzeum vár barlangokkal és lövészárkokkal, az is az első világháborúból.
Szombaton délután ötkor tértünk vissza a helyszínre, amikor a zágrábi black metal banda, a Frozen Forest már a színpadon kellett volna, hogy játsszon, de a zenekarnak nyoma sem volt, a színpadon pedig kínos üresség és csend honolt. Az sem túl szép gesztus, hogy a szervezőknek még azt sem jelzik, hogy nem jönnek…
Emiatt viszont több idő jutott a szerb thrasherekre, az Alitorra, ám ez sajnos nem sokat segített rajtuk, mert jelenleg nincs elég anyaguk hosszabb szetthez, csak annyi, amennyit a két éve megjelent bemutatkozó stúdióalbumuk, az Eternal Depression kínál. Kár, mert a vajdasági négyes az igazi progresszív thrash metal-tornádót szabadította ránk, amely szépen tiszteleg az olyan bandák előtt, mint a Xentrix, az Anacrusis és a Vektor, a szólók pedig helyenként a Death későbbi lemezeit idézik. Marko Todorović hatékony basszusdübörgésről gondoskodik, az éneke pedig éppen megfelel a banda hangszeres arculatához, jó egyensúlyt talált az agresszív és a dallamos megközelítés között. Markónak helyenként mindkét gitáros besegít a vokálokkal, ami csak még feljebb emeli az egészet, az Alitor legnagyobb varázsa viszont mindenképp a gitárriffek sorozatában rejlik: ezek nem puszta thrash-közhelyek, hanem átgondoltak és kidolgozottak, és a basszusvonalakkal meg a gördülékeny dobolással szépen összeállnak hatalmas egésszé. Az Alitor nagyon kellemes meglepetés volt, mindenképp messze a legjobb külföldi zenekar az idei Live After Death-en, és nagyon remélem, hogy itthon is láthatjuk még őket.
Ezt a következő fellépőkről, a rijekai Krematoriumról nem mondhatom el. Az általánosan klisés thrash metalt játszó banda túl hosszú szettjével egyenesen idegesítő volt. Annál inkább, mert a szett vége felé már csak egyetlen árva lélek követte őket, az énekes pedig még mindig azzal nyaggatta a közönséget, hogy álljanak oda a színpad elé. A tavaly megjelent bemutatkozó album, a Body Bags dalai gyorsan feledésbe merültek.
Szebb és hosszabb emléket hagyott maga után a Krematorium városi társa, a Monox, amely szintén tavaly adta ki első albumát Perception Changes címmel. A rijekai ötös death/thrash metalt játszik, amely erősen gyökerezik a modern, dallamos vizekben, djent beütéssel, és ez helyenként a Gojirát vagy a Meshuggahot idézi. Technikailag a banda kivételesen jól felkészült, főleg a ritmusszekció az igazi rombolás, amelyet a hétvonósok kövér riffjei egészítenek ki. Tonko éneke is változatos, különösen a félig beszélt, félig énekelt versszakoktól érdekes. A Monox mindenképp olyan banda, amelyet érdemes megnézni.
Amikor beesteledett, Koment a hazai black metal nagy reménysége, a Cvinger borította feketébe. A zenekar idén, a második stúdióalbumával, az Embodied In Incense-szel az európai black metal nagy reménységévé is vált. Többek között hivatalos support bandként már játszottak a Gorgoroth turnéján, sőt eljutottak Kínába is, ahol tíznél több állomásos turnét teljesítettek. Most a káoszukat Komenbe hozták el, és letaposták vele a közönséget: az alapvetően klasszikusan szóló black metalt death metal elemekkel dobják fel, még inkább liturgikus elemekkel, a Batushka stílusában. A Cvinger élőben olyan gépezet, amely semmit sem bíz a véletlenre. Talán csak a túlzottan triggerelt dobok és az állandó blast beat zavar egy kicsit, de hát ez black metal, és bizonyos „klisék” teljesen érthetők és várhatóak. A rituálét a zenekar gyertyatartókkal támogatta meg, még inkább pedig Lucerus énekes a komor, szerzetesi torokhangú énekével, amelyet gyakran szakít meg sikoltozással és morgással. Megint csak a túl hosszú szett zavart talán egy kicsit, amely a vége felé már kezdett vontatottá válni, de másrészt az a helyes, ha az olyan bandák, amelyek ezt megérdemlik, rendes, kimért időt kapnak. A Cvinger szinte kétségkívül jelenleg a szlovén black metal zászlóvivője, amit novemberben a norvég Ragnarokkal közös, társfőszereplős turnén is be fognak bizonyítani.
Annak alapján viszont, amit mutattak, a heavy metal hazai zászlóvivője kétségkívül a Metalsteel, amely a Live After Death-en messze a legtökéletesebb, legprofibb és legkidolgozottabb fellépést nyújtotta. Mind a stúdiómunkát, mind a koncertezést tekintve valószínűleg ez az ország legkonzisztensebb metalbandája, és újra bebizonyította és megerősítette, hogy a Metalsteel által választott út az egyetlen helyes: a fiatal, tapasztalatlan zenekartól, amelyet sokan (jogtalanul) kigúnyoltak, az érett bandáig, amely mindenben kiaknázta és túlszárnyalta a benne rejlő lehetőségeket. Ezt igazolta az aktuális stúdióalbum, a This Is Your Revelation, és ezt erősítette meg ismét a szombati koncertjük a Live After Death-en. A kiváló hangzás, az önbizalommal teli színpadi játék Judas Priest-stílusú gesztusokkal, a csúcsszintű összeszokottság és a kivételes technikai felkészültség csak néhány azok közül a tényezők közül, amelyek a Metalsteelt élőben egyszerűen kiválóvá teszik. A lány és a fiúk ezúttal pályafutásuk teljes keresztmetszetét hozták, ebből (nekünk személy szerint) az aktuális lemez slágerei emelkedtek ki, mint a New Way of Thinking, a Narcissus és a címadó dal, aztán a White Circle a Bad In Bed-del, a bemutatkozó lemezről a Topla je smrt, amelyet Daša csodásan énekelt el, a negyedik stúdiólemez címadó dala, és különösen kellemes meglepetés volt a Let Me Be Your Guide. Ezt az albumon a legendás James Rivera énekli, Komenben viszont Matej Sušnik lépett a helyébe, és kiváló énekkel mutatkozott be: Rivera embertelenül magas sikolyait ugyan nem érte el, de a vonalakat ügyesen igazította a saját képességeihez. Matej ezúttal különösen Beni és Rok mellett nyújtott vokális segítségével nyűgözött le, de egyébként is úgy működik a Metalsteel a színpadon, mint egy kivételes csapat, amely egyszerre, teli tüdővel lélegzik. És mivel a This Is Your Revelation megjelenése óta már jó két év telt el, türelmetlenül várom (várjuk) az új albumot.
A Metalsteellel való búcsúzással a Live After Death 2016 is a végéhez közeledett. Még fellépett a ljubljanai zf-thrasher Teleport, amely legközelebb kap nagyobb figyelmet, a fesztivált pedig az olasz black metal formáció, az Idolatria zárta.
A Live After Death 2016 így barátságos, családias hangulatban telt el, és ez a fesztivál legnagyobb erénye. Csalódást keltett a látogatottság: a két nap alatt valószínűleg csak olyan háromszázan fordultak meg itt, ezért alapos gondolkodásra lesz szükség, hogyan tovább. A szervezőknek, élükön Bišttel, minden tiszteletünk, de érdemes végiggondolni, hogyan lehetne talán több látogatót vonzani a szomszéd országokból: idén például olaszok és horvátok alig néhányan voltak. Talán a megfelelő képlet ismét az lenne, ha napi egy nagyobb, ismertebb név szerepelne, ami persze már nagyobb anyagi falatot is jelent… Mindenesetre azt kívánjuk, hogy a Live After Death a jövőben is folytatódjon!
Képgaléria
