Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uriah Heep
Kiadó: Bronze Records
Megjelenés: 1973
Értékelés: 5/5
Ez az a mennyei album, amelyet a zenekritikusok többsége a mai napig minden idők legnagyobb „live rock” lemezei közé sorol. A turné utolsó napja, az utolsó lehetőség: egy péntek estén, egy távoli, 1973-as januári napon színpadra léptek, és felgyújtották a Birmingham Town Hallt. Bár ennek a zenei monumentumnak minden elképzelhető kiadásán az áll, hogy „az Egyesült Királyságbeli turné során rögzítve”, a teljes felvétel egyben, Birminghamből származik. Nem fogod elhinni, de a remaster még pontosabban osztja el a billentyűket és a gitárt a jobb és a bal csatornán, a háttérvokál-szólamok pedig még szebben és érthetőbben szólnak, mint az 1996-os remasteren. A „háttérvokálok”, amelyek nélkül elképzelhetetlen a hetvenes évek kozmikus Uriah Heepje, mindig kiemelkednek a July Morningban, a Sunrise-ban és a Tears In My Eyesban.
A rövid nyitó hangolós szám után – ami abban az időben jellemző volt a zenekar élő fellépéseire – az Uriah Heep a Sunrise-zal egyenesen a csillagok közé röpíti a hallgatót. A háromperces fantasztikus varázslat közvetlen betekintést nyújt abba, milyen elszántan, magabiztosan, odaadóan és végtelenül grandiózusan szólt az Uriah Heep klasszikus felállásában, hiszen ez majdnem 31 éve volt. A kémia, amely a stúdióban fantasztikusan működött, csökkenthetetlen intenzitással működött a színpadon is. Az ötös egységként tökéletesen lélegzett. Ez az album nem csupán rengeteg, parázsló tartalmú rockpillanatot kínál, amelyek ütemeire azonnal megperdülsz a saját tengelyed körül, hanem különleges varázslat is rejtőzik benne. Megismételhetetlen, egyedi varázslat, az akkori Uriah Heep személyiségének része. Leginkább a kettősségük esik jól. Egyrészt átadták magukat a lineáris, kemény rockeres, kompromisszumot nem ismerő, ütős arroganciának, másrészt ehhez a szférához finom, érzékeny kifinomultságot adtak, amelyet művészként ilyen őszintén tudtak sugározni és megvalósítani.
A srácok remek hangulatban voltak azon az estén, ezért az egész album rendkívüli lazaságot és spontaneitást sugároz. Ken masszív orgonája a wah-wahos, éles Mick-féle riffelés ellensúlyaként közösen hoz létre masszív hangzásképet, Lee dübörgő, lendületes dobolása pedig a „új-zélandi kivi”, Gary Thain mindig dallamosan szikrázó basszusvonalával remek párbeszédet folytat, és fantasztikus kontrasztot ad az első fronthoz. Természetesen velünk van a pótolhatatlan David Byron hangja és átélt, vad színpadi játéka is, amely az énekest mindig az események középpontjába, a zenekar fókuszába helyezte. A karizmatikus énekes egyértelműen az Uriah Heep központi alakja volt a színpadon.
Az album ki van tekerve, mint maga az ördög! Az Uriah Heep bombát bombára oszt. Mindegy, hogy a súlypont éppen a lineárisabb rockos tartás felé hajlik (Easy Livin’, Traveller In Time, mindközött a legdurvább a Love Machine és a Tears In My Eyes Ken fantasztikus slide gitárjával), vagy a kozmikus, éteri, álmodozó felé (Sunrise, a grandiózus szvit, a July Morning és a Circle Of Hands). A koncert zárása is végig „kiélezett”. A Rock’n’Roll Medleyvel, E. Presley, C. Berry és mások előtt tisztelegve, amelyben Mick spontán választott szólóbetétei és improvizációi emelkednek ki. A „Live ’73” fénypontjai közül a July Morning mellett feltétlenül meg kell említeni a Gypsy változatát is, amely tulajdonképpen mindent egyesít, amik az Uriah Heep aranykorában voltak. Egyesíti a zenekar progresszív attitűdjét, amely a maga módján folyamatosan kutatott. Megtalálható benne az ütős heavy rock riffelés, a pszichedelikus, kalandos hangszeres középrész, a dal vége előtt pedig az Uriah Heep, mintha i-re a pontot tenné, egy több mint kétperces Lee Kerslake-dobszólót is hozzátett. Az Uriah Heep kétségkívül az a zenekar, amely élőben a legmeggyőzőbb módon repíti a hallgatót a mesék és a buja képzelet más misztikus történeteinek világába. Elég, ha lehunyod a szemed, és biztosan egy csodálatos országban találod magad.
Ja, majdnem megfeledkeztem a remaster lényegéről! Tartalmaz ugyanis egy bónusz CD-t, amelyen egy 20 perces összeállítás hallható; ezt annak idején eredetileg rádiós promóciós lejátszásra szánták a Something Or Nothing, az I Won’t Mind, a Look At Yourself és a Gypsy élő változataival. A bónusz CD-n hasonló összeállítás is található, amelyet tévéadókon való lejátszásra szántak. Ez utóbbi dalcsokor később „Live At Shepperton ’74” címmel jelent meg, az eredeti vinillel teljesen azonos számlistával (a bónuszként hozzáadott Sweet Freedom nélkül, amely az 1997-es „Live At Shepperton ’74” remasteren szerepel). Hiába nem kínál a bónusz CD semmi különöset vagy még sosem hallottat, új hangzásában ez is másként szól, mint az eredeti, aminek fel kell keltenie az igazi Uriah Heep-hívők figyelmét.
Felállás
David Byron – ének
Ken Hensley – billentyűk, vokál
Mick Box – gitár, vokál
Gary Thain – basszusgitár, vokál
Lee Kerslake – dob, vokál
Produkció
Gerry Bron
Számlista
1. Sunrise (3:50)
2. Sweet Lorraine (4:27)
3. Traveller In Time (3:20)
4. Easy Livin’ (2:43)
5. July Morning (11:23)
6. Tears In My Eyes (4:34)
7. Gypsy (13:32)
8. Circle Of Hands (8:47)
9. Look At Yourself (5:57)
10. The Magician’s Birthday (1:15)
11. Love Mchine (3:07)
12. Rock ‘N’ Roll Medley (8:17)
Az album hossza: 71:12
BÓNUSZ SZÁMOK A 2003-AS REMASTEREZETT KIADÁSON:
The Radio Show:
1. Something Or Nothing
2. I Won’t Mind
3. Look At Yourself
4. Gypsy
The Film Mixes:
5. Easy Livin’
6. So Tired
7. I Won’t Mind
8. Something Or Nothing
9. The Easy Road
10. Stealin’
11. Love Machine
12. Rock and Roll Medley
