Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Srečna Mladina
Kiadó: Obsešn
Megjelenés: 2005
Ők határozták meg a fiatal szlovén színteret, és friss vért meg energiát hoztak a főváros zenei életébe. A beérésért vívott harc kemény és könyörtelen volt, de kiállták az idő próbáját, és mind a mai napig talpon maradtak. Mégis messze vannak már azok az idők, amikor a ljubljanai lelkesek a Bežigrajske stolpnice panelnegyedből először összegyűltek egy pincehelyiségben, hangszert ragadtak, és punk- meg hardcore-dallamokat nyomtak. Srečna mladina konceptuális művészekként és zenészekként építette fel magát, és megőrzött valamit a sajátjából. Valami hiteleset, provokatívat és esztétikailag kiteljesedettet. Mindig egy lépéssel előrébb jártak, és ezt bizonyítja a Listen To Srečna Mladina lemez is, ami jóval több egy üres albumnál. Hang és kép összetartó egésze. Egy városi kultúra soundtrackje, amely az undergroundból a mindennapok részévé vált.
Először is érdemes szót ejteni az ötletes és ízléses kivitelezésről: a kartondobozba értelmesen szőttek bele egy olyan dizájnminimalizmust, ami nem üres. Kevesebb néha több. Ezt akkor érted meg, amikor kinyitod a dobozkát, és előbányászod a gazdag tartalmat. Az emberek gyakran nemcsak a szemünkkel, hanem a szemünkkel is hallgatunk, ezért a Srečna Mladina ki is használja ezt a pillanatot, hogy megújítsa a szlovén zenei kínálatot. Az első ajándék egy DVD az azonos című filmmel, amelyen a szlovén félprofi gördeszkás virtuózok egész palettája kibontakozik előtted. Uroš kovač, Igor Kragelj, Matic Gomboc, Anžej Košmerlj, Tomaž Šantl és Dean Gostimirovič demisztifikálja a ljubljanai járdákat és aszfaltot, és Jaka Babnik vezényletével kihozza a maximumot a deszkáiból. Hogy a szlovén városi dzsungel titkos és kevésbé titkos zugaiban tett kirándulás még vonzóbb legyen, arról a Srečna Mladina gondoskodik: a képet olyan muzsikával egészítik ki, amely számos műfajjal és alműfajjal kacérkodik. Összefonódik benne a rock, a funk, az ambient és a szörfös fogások egész spektruma. Kép és hang a maga történetét meséli, és egy pillanatra sem lankad. Mindenesetre kihívás lazább soundtrack-muzsikálásra építeni, ahelyett hogy valami teljesen kerek, kompakt és hangzásában direkt dolgot adnál el, mint például egy stúdióalbum. A Srečna Mladina, mint mondtam, mindig egy lépéssel többet vállal, és az űrt friss töltelékkel tölti ki, aminek nincs lejárati ideje. Egy csapásra két legyet ütnek: összefonják a saját bemutatkozás és a zenei kísérletezés szálait azoknak az utcai szubkulturális hősöknek a népszerűsítésével, akik még nem futottak be, vagy legalábbis a szélesebb szlovén közönség számára kevéssé ismertek vagy ismeretlenek. A szélsőség kezet fog egy másik szélsőséggel, és a dolog elementárisan magától értetődővé, egésszé és oszthatatlanná válik. Természetessé és szervessé. Élővé, nem pedig erőltetett kollázzsá, ahol bármelyik oldalnak rossz kompromisszumokat kellene kötnie.
Nyissuk ki a másik zsebet, és húzzuk elő belőle a klasszikus CD-t. A soundtrack teljes gázzal indul a nyitó káosszal, a „Humus Sapiens”-szel. Szaxofon, gitár és dobok csapnak le a hallgatóra könyörtelenül, minden előzmény nélkül. Az alapötlet a Demolition Groupot idézi, a zene pedig megmutatja, hogy konceptuális határok nincsenek, és a Srečna Mladina szerint nem is szabad lennie. A valamivel több mint három és fél percnél kicsit rövidebb nyitány csúcsra járatja a dalt, ahol az énekhang, pontosabban hiánya egy pillanatig sem hiányzik. A hangszálak csak eszközök, amelyek színeznek és fokozzák a feszültséget. „Št. 19128_2” második számként funkos hangulatú basszusjátékot és szinte surf rockos szólózást ötvöz. A kép pozitív, negatív töltet nélkül. Mozgásra ösztönöz, és a zenei figurákat olyan deliriumba viszi, ami természetes és kényszer nélküli. A közbenső rész lecsendesíti a tempót, és ütősökkel felpezsdíti. Zenei meglepetést csempész bele, ami skás ritmusjátékká nő, abból pedig az egyik legízlésesebben kidolgozott szóló bontakozik ki, amit az utóbbi időben a szlovén zenei kínálatban hallottam. A „Gen Genu” kissé lecsendesíti a lemezt, és melankóliába ringat. Az ének teli van effektekkel, a szavak megint csak gyurma, amivel a Srečna Mladina addig manipulál, hogy egyszerűen muszáj odafigyelned a zenéjükre. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni, és ha mégis próbálkozol, befúrja magát a kisagyadba és a tudatalattidba. A pszichedélia, ami egésszé ragasztja a lemezt, hipnotikus dallamok energikus szövedéke, a fények és árnyak kiegyensúlyozott táncával. „Organophobia” a Massive Attacket idéző enyhe tempójával vezeti át a hallgatót a „Divji Grm Na Vzhodu” kissé élénkebb tempójába, természetesen és minden zavaró erőltetettség nélkül. A Divji Grm Na Vzhodu folytatja a korábban kijelölt hagyományt: a szörfzene porosodó kincstárában tett minimalista, instrumentális barangolást. Mintha Ljubljana valahol Kalifornia napsütötte partjára került volna, nem pedig a kontinentális éghajlat szívébe. A „Jurileksmi” a cappella bevezetővel úgy szólal meg, mint egy harmincas évekbeli lemez felvétele, amit talán egy padlásfeljárón lévő bőröndből halásztál elő, ha a nagyanyád vagy dédnagyanyád jazzrajongó volt. Aztán jön szerintem a csúcspont. Az „I Have One Peasant In Switzerland” gyöngyszem, vagy legalábbis az egyik gyöngyszeme ennek a lemeznek. Több mint puszta blueszolás: a dal a városi barangolás érzetét, ötletgazdagságát és tempóját árasztja. Tökéletes dallam magányos sétákhoz a neonfényekben úszó ljubljanai estében. Autópályás menethez is megfelelne. Nem tudom miért, de az éjszaka itt elengedhetetlen, mert kiegészítené azt az intenzív érzést, amit a dal az elejétől a végéig sugároz. Sebesség, ami nem a diktált tempótól az. „Št. 19128_1” funkgitár és ritmus piszkos elegye, mégis meleg és fülsimogató a pillanat erotikája. Ha azt hiszed, hogy nincs bennük funk, gondold meg kétszer! A „Zlati Tuš” először szolgál tiszta énekkel, ami xilofonnal és szexi gitárral énekel egy olyan dalt, amit akár a rádióban is gyakrabban hallhatnánk. Történet szerelemről, szépségről és fizikai érintésről. Nyoma sincs platonikus, távolságtartó érzésnek. Édes és meggyőző. Csábító. A „Vumvum” acélosan és könyörtelenül csattan. Nehéz, mint egy tíztonnás kalapács. Mintha maga Iommi írta volna a riffet, és a srácok átváltoztak volna Black Sabbathá. A dal felénél a sötét színek kimosódnak, és egy pillanatra saját árnyalataikban ragyognak fel. Billentyűs pszichózis és a elkerülhetetlen vég káosza köti zárt egésszé az albumot az utolsó számmal. A 11. dalnak nincs címe. Szavak nélkül fejezi be a megkezdett művet, és olyan metrikus mintát ad, amelyhez visszatérünk. Annak az érzésnek az ismétlése, hogy a búcsú szinte túl korán jött el. A kezdet a vég, a vég a kezdet. A sűrített képek konkrétak, és több mint puszta látszat. A párbaj végső győztese ezúttal nem ismert, mert nincs érdekütközés, sem uralomvágy. A zene győzött a maga teljes tisztaságában.
A lemezről konkrétan csak annyit mondhatnék, hogy a végső ítéletről ezúttal nem kell túl sokat beszélni. A szlovén zenészek is rendelkeznek azzal az érzékkel, művészettel és energiával, amit általában az importzene hallgatásakor szoktunk meg. A Srečna Mladina ezzel az albummal meghódította a szívemnek azt a szegletét, amit nem adok oda akármelyik zenei terméknek. Meggyőznek őszinteségükkel és rétegzettségükkel. Meggyőznek a zenével és a tudással. Meggyőznek a kimondhatatlan pont megfelelő adagjaival, ezért a lemez megérdemli a remekmű címet, és különleges helyet kap a gyűjteményemben. Minden szlovén zenével szemben szkeptikusnak több mint ajánlom a meghallgatását!
Felállás
Vlado Mihajlovič – gitár, ének
Zava A. – dobok, ütősök
Tim Kostrevc – programozás, billentyűk, szaxofon és ének
Peter Dekleva – gitár, ének, billentyűk
Gašper Gantar – basszusgitár, nagybőgő
Produkció
Srečna Mladina
Számlista
1. Humus Sapiens
2. Št. 1912- 2No. 18118 2
3. Gen Genu / Gene To Gene
4. Organophobia
5. Divji Grm Na Vzhodu / Wild Bush On West
6. Jurileksmi
7. I Have One Peasant In Switzerland
8. Št. 19128_1/ No. 18118_1
9. Zlati Tuš / Golden Shower
10. Vumvum
11. 11
AZ ALBUM HOSSZA: 47:41
