Előadó: House Of Shakira
Kiadó: Lion Records
Megjelenés: 1997
A „Lint” a svéd melodikus hard rockerek, a House Of Shakira bemutatkozó albuma. Eredetileg 1997-ben jelent meg a Bluestone Records gondozásában. Az album megjelenésekor hihetetlen lelkesedéshullám fogadta, és sok kritikus 1997 legjobb debütalbumának választotta. Sőt! Páran egyenesen minden idők tíz legjobb debütalbuma közé sorolták.
Az igazság valahol félúton van. A House Of Shakira a kilencvenes évek elején még The Station néven indult, az erősen kommersz, sminkes „shock hard rock” hullám hatása alatt, amiért nagyrészt a honfitársaik tehettek, akiket egyébként szívesen leírnak – az Europe-ot. Az elején így hát úgy festettek, mint egy újabb „ártatlan” sminkes hard rock banda: rosszcsont srácok kupacba tupírozott hajjal, lakkozott körmökkel, púderrel az arcukon és cipőkrémnek tűnő festékkel a szemük körül.
1997-re viszont a srácok láthatóan nemcsak a zenekar nevét cserélték le, hanem fel is nőttek. A pompa és az extravagancia már csak magukban a dalokban maradt meg. Letettek a sminkről és a lányok elkápráztatásának, hajkurászásának egyéb módszereiről. A „Lint” egy hosszú, rögös út lenyomata. Érezni, hogy a dalok hosszú idő alatt születtek, és a fiúk valóban csak a legjobbak közül is a legjobbakat válogatták össze. A „Lint” ugyanis tökéletes album.
Emellett a House Of Shakira egy rendkívül fontos tényezőt is beépített az album összképébe: ez az egyéni arculat. A dallamvilág ugyan szívesen elhajlik a Journey-féle AOR-puristák „érinthetetlen” normái felé, főleg az énekdallamokban, de az európai hard rock klasszicizmusából ered, amely a dallamépítésben és a motívumok összeillesztésében szigorú kifinomultságot követ. A motívumok szinte a lehető legmagasabb fokú összeillést (kompatibilitást) mutatják: egy pillanat alatt beszippantanak, a „Lint” későbbi pörgetései során pedig mindig teljesen jóllakatnak. A néhány igen ötletes és eredeti riff mellett (Morning Over Morocco, Lint, Method of Madness, Who’s Lying Now?) a srácokhoz ebben az időszakban nagyon közel állt a keleti vallások szelleme. Furcsán, sőt kifejezetten különcen hangzik, nehogy azt mondjam, kiegyensúlyozatlanul – maga a zenekar sem tudná megmondani, mi történt, azon kívül, hogy mindig azt csinálták, ami éppen a legjobbnak tűnt –, de az több mint nyilvánvaló, hogy volt köztük valaki, aki elég erős volt ahhoz, hogy a „harmadik világ” ötleteit beleverje a hard rock alapokba. És ebben hihetetlenül sikeres volt. Itt tehát nemcsak a zenekar neve és maga a borító utal erre: a House Of Shakira szándékosan csempész „hindu” trükköket, sőt afro-etno fogásokat is a zenéjébe (az énekkórusok dallamai az Elephant Gunban vagy a Canned Laughterben, majd a hangszerek vonalai a The Story’s The Same-ben vagy az Everything’s Fine-ban – szólóval az élen)! A House Of Shakira ezért azon kevés zenekar egyike az amúgy bőségesen képviselt műfajban, ahol többé-kevésbé már minden el lett mondva, mégis magas fokú felfedezői frissességet, szellemességet és még egy különlegességet kínál! Az egész lemezen végig jelen van valami pozitív energia érzése – nem mintha babonás lennék vagy ilyesmi –, de ez az album tele van életkedvvel, szikrázó lendülettel, huncut játékossággal és életörömmel. A versszakok és a dallamok csupa optimizmussal és az élet pozitív szemléletével telítettek. Pontosan az, ami nekünk hiányzik!
A „Lint” 2006. május 22-én újra megjelent! Ezúttal digipack kiszerelésben és a finn Lion Music gondozásában. Mint ilyen, két bónuszdalt is tartalmaz, amelyek szerzői jogilag a zenekar tulajdonában vannak, és a minőségükkel csak azt bizonyítják, milyen kemény versenyben találták magukat 1997-ben, hogy a zenekarnak ki kellett húznia őket azok közül a dalok közül, amelyek végül felkerültek a debütalbumra. Az újrakevert… pontosabban remasterelt újrakiadás egyetlen mínusza a kiadó slendriánsága a booklet elkészítésénél: az Everything’s Fine szövegét kétszer nyomtatta bele, a két bónuszszám címét pedig arra az oldalra írta fel, ahol a zenekar fotója van.
A House Of Shakira valójában rendkívül kidolgozott debütalbumot tett le az asztalra, stílusban és produkcióban egyaránt. A hangszerek egyensúlya kiváló, az ének feszül a feszültségtől, Steve Perry (Journey) dallamos, színes érintésével, a basszusvonal élő groove-ot hordoz, a riffek ideális arányban egyesítik az ütősséget és a dallamosságot, a zenekar minden dalt gondosan felszerel énekharmóniákkal, emellett itt vannak a szólók, amik letépik a gatyádat – svéd iskola, de egyetlen felesleges hang nélkül. A lemez minden mozdulata olyan világos, tiszta, egyszerű és könnyed, hogy ez a ragályosan áradó album különösen ezért megérdemli a legmagasabb pontszámot. Sexy!
Kár csak, hogy a „Lint”-tel a House Of Shakira lényegében kereskedelmi öngyilkosságot követett el, ahogy a kollégám, Sandi mondaná, hiszen az album nyolc-kilenc évvel túl későn jelent meg, amikor a világ mainstreamjére már ráborult a sötétség, és hanyatlásnak indult minden kreatív, a rockzene istenei pedig rég elfeledkeztek az AOR-ról és a melodikus hard rockról. Így ez az album sosem kapta meg a megérdemelt elismerést, és sajnos minden valószínűség szerint nem is fogja.
Felállás
Andreas Eklund – ének
Anders Lundström – gitár, billentyűs hangszerek
Mats Hallstensson – gitár, háttérének
Per Schelander – basszusgitár, háttérének
Tony Andersson – dob
Produkció
House Of Shakira
Dallista
1. Morning Over Morocco
2. Lint
3. Method Of Madness
4. No: 8
5. Who’s Lying Now
6. Elephant Gun
7. Love Was Good
8. Story’s The Same
9. Canned Laughter
10. Remember
11. Everything’s Fine
BÓNUSZ DALOK A 2006-OS ÚJRAKIADÁSON:
12. On The F’Green
13. Heroes
Az album hossza: 56:36
