Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Return To Forever
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 1972
Értékelés: 4/5
A „Light As a Feather”, a legendás jazz fusion csapat, a Return To Forever második albuma az azonos című debütáló lemez hangzásvilágát folytatta, ami nem meglepő, hiszen ugyanaz a felállás vette fel, mindössze nyolc hónappal később. Az Egyesült Államokban ez volt az első albumuk, mivel az elsőszülött ott csak 1975-ben jelent meg. A zenekar vezére, a legendás billentyűs, Chick Corea itt is az elektromos zongoráján uralkodott, kiegészítve egy Fender Rhodesszal, a többi hangszeren pedig társaságot nyújtott neki legkedvesebb és leghűségesebb RTF-társa, a szinte ugyanennyire legendás basszusvirtuóz, Stanley Clarke, a nemzetközileg elismert énekesnő és ütőhangszeres, Flora Purim, a rendkívül nagyra becsült szaxofonos/fuvolista, Joe Farrell, valamint a kultikus jazz fusion dobos, Airto Moreira, aki a Weather Report első felállásán is otthagyta a keze nyomát.
A „Light As a Feather” legnagyobb stílusbeli különbsége az elsőszülötthöz képest az volt, hogy a hangzás még valamivel befogadhatóbbá vált a szélesebb közönség számára: érezhetően több benne Flora éneke és még több a könnyedebb latin ritmus, az improvizációk pedig gyakran csak „a második vonalban” jelennek meg. A lemez könnyedebb hangzásához bizonyára hozzájárult az is, hogy Stanley Clarke ezen kizárólag akusztikus basszusgitáron játszott. Annak ellenére, hogy többnyire lazább, gyorsan megkapó szerzeményekről van szó, a „Light As a Feather” elég hangszeres, főleg szóló- és improvizációs kihívást tartalmaz ahhoz, hogy az igényesebb zenei gourmand-okat is levegye a lábukról. A dalok többségét – a címadó kivételével, amelyet Clarke szerzett – szokás szerint Corea írta, a szövegekről pedig ezúttal is szcientológus haverja, Neville Potter gondoskodott (a címadó dalt leszámítva, ahol Purim szállította a költészetet).
A „You’re Everything” az egyik legszebb és legromantikusabb RTF-klasszikus. Chick szavai szerint ez egyenesen a kedvenc énekes dala azok közül, amiket valaha szerzett. Rendkívül könnyed szerzemény, finom nyitó futamokkal Chick elektromos zongoráján, amihez hamarosan csatlakozik Flora álmodozó éneke. Ezt elegánsan támasztja alá a romantikus, szinte táncos latin ritmusszekció, amely csodálatos módon fogja össze a központi dallamot. Közben a fuvola színes futamai sem hiányoznak. Talán csak a rövid, záró vokális improvizáció lóg ki egy kicsit a kontextusból, de ez a hangulatot, ami egyébként kiváló, egyáltalán nem rombolja le. A címadó szám, a „Light As a Feather” – Clarke szerzeménye Purim szövegírói közreműködésével – szintén, ahogy a neve is mondja, könnyed hangulatot, dallamos, éneket előtérbe helyező felfogást, lágy ritmusokat és elegáns elektromoszongora-futamokat visz tovább. A finom bevezetés után néhány energikusabb szakasz következik, valamint jó pár remek improvizáció az akusztikus basszus és az elektromos zongora között (közben kitűnő szólók is jönnek elektromos zongorán, később szaxofonon és akusztikus basszuson), amelyek kiválóan fokozzák a színes hangulatot egészen a rendkívül hatásos vokális zárlatig. Ez a remek kompozíció mutatja az RTF első felállásának fő erényét: nagyszerűen tudta ötvözni a derűs, dallamos ritmusokat a bonyolultabb, minden jó jazz fusionre jellemző improvizációkkal.
Jön a „Captain Marvel”, kicsit gyorsabb latin tempóban, a „karibi” ütőhangszerek bő használatával. Itt Corea és Farrell folyamatosan váltogatják egymást a szóló- és improvizációs betéteken, miközben a központi riffen át időről időre Flora vokális kísérete is beúszik a háttérbe. Újabb csemege minden jazz fusion rajongónak, aki a latin ízeket is szereti. A dal címe egyszerre a legendás jazz szaxofonos, Stan Getz egyik albumának a neve, amelyen az RTF ez a felállása közreműködött, és két azonos nevű képregényhős is, akik a két legismertebb amerikai képregénykiadó, a Marvel és a DC kiadványaiban tűntek fel. A „500 Miles High” szintén tartalmaz Flora-éneket, de kiterjedt és bonyolult szólókat is. Ebből különösen Farrell szaxofonszólóját érdemes kiemelni. Ez a kompozíció bőven megmutatja az egyes hangszeresek remek improvizációs képességeit. Néhányak hiedelmével szemben Corea kijelentette, hogy a dal címe nem drogkísérletezés utáni élményre utal, hanem „a lélek központi szándékára, hogy magasra emelkedjen az égbe”. A „Children’s Song” rövidebb szerzemény minimalista billentyűdallammal és az óra ketyegésére emlékeztető ritmussal. Egyike a számos „Children’s Songnak”, rövidebb, nyugodt darabnak, amelyeket Corea később önálló gyűjteményként is kiadott.
Zárásként ott van a kitűnő „Spain”, Chick klasszikusa és örökzöld jazz-sztenderd, amely az RTF első felállásának minden legjobb tulajdonságát megmutatja, ugyanakkor már afféle bepillantást ad a jövőjükbe. Valószínűleg ez Chick legismertebb kompozíciója egyáltalán, ami az RTF és az önálló pályája kereteit is túlnövi. Itt Corea, Clarke és Farrell újra kiélhetik magukat gasztronómiai szólókkal, amelyektől a jazz fusion-gourmand-ok többsége még ma is megnyalja a száját. Flora alkalmi, szöveg nélküli vokális kísérete remekül illeszkedik a bonyolult improvizációs betétek és szólószakaszok közé. A kitűnő ritmusváltásokról és a latin hangulatról elsősorban Moreira dobjai és Farrell fuvolája gondoskodnak. A latin temperamentumot tovább fokozza a vokális kísérletek előtti és utáni időnkénti taps. A „Spain”-t később számos különböző változatban felvették, de a legismertebb és legkedveltebb továbbra is a „Light As a Feather” verziója. Ez két Grammy-jelölést is kiérdemelt: a legjobb hangszeres aranzsért és a legjobb hangszeres előadásért (együttes kategóriában). 2001-ben Chick végül megkapta a Grammyt a legjobb hangszeres darabért, mégpedig a szám „Spain for Sextet and Orchestra” című változatáért.
Bár a „Light As a Feather” az elődjéhez hasonlóan hamar kultstátuszt vívott ki magának az elektromos jazz fusion rajongóinak körében, érzékelhető kereskedelmi sikert nem aratott, és Chicknek végleg le kellett mondania arról, hogy az addigi RTF-koncepcióval nagyobb pénzt keressen. Erre az albumra, amelyen pályája néhány legjobb munkája hallható, ma is több mint büszke lehet. A latinos álmodozás ritmusban és énekben, valamint a szellemes improvizációk az egyes hangszeres mesterművek révén minden rendes jazz (fusion) gyűjteményben helyet biztosítanak a lemeznek. Egyben diadalmas lezárása az RTF korai, énekkel koronázott korszakának. Chick ugyanis nem sokkal a „Light As a Feather” megjelenése után teljes stílusváltásra szánta el magát, és jóval energikusabb megközelítést választott: rockzenei elemeket vitt a hangzásba, élükön az elektromos gitárral. A végeredmény az első jazz rock fusion mesterművük, a „Hymn Of The Seventh Galaxy” (1973) lett, amellyel egy pillanat alatt komoly vetélytársává váltak McLaughlin Mahavishnu Orchestrájának, ami a felhevült rockos futamok és az avantgárd iránti kifinomult érzék ötvözését illeti. De erről majd egy másik kritikában.
Felállás
Chick Corea – elektromos zongora, Fender Rhodes
Stanley Clarke – akusztikus basszusgitár
Joe Farrell – szaxofon, fuvola
Flora Purim – ének, ütőhangszerek
Airto Moreira – dob
Producer
Chick Corea
Számlista
1. You’re Everything (5:11)
2. Light As A Feather (10:57)
3. Captain Marvel (4:53)
4. 500 Miles High (9:07)
5. Children’s Song (2:47)
6. Spain (9:51)
Az album hossza: 43:46
