Előadó: Art Zoyd
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 1985
Értékelés: 4.8/5
Bár a belga Univers Zero nekem mindig a kamararock csúcsát jelentette, vagyis a klasszikus zenét (egyben) rockhangszereken megszólaltató irányzatét, a francia Art Zoyd náluk is korábban csinálta ugyanezt, és biztosan inspirálta Daniel Denis-t (Daniel több Art Zoyd-albumon dobosként vendégszerepelt is) és társait.
Az Art Zoyd szíve a két fő zeneszerző, Gerard Hourbette és Thierry Zaboitzeff, aki egyebek mellett az Univers Zero albumán (Ceux du Dehors) is közreműködött. Bár a két mester külön-külön írja a darabjait, a stílusuk annyira összeillik, hogy a lemezeik legtöbbször olyan könnyedén lebegnek, mint a szellő a nyírfalevelek között. Az egyetlen nagyobb különbség kettejük stílusa közt, hogy Zaboitzeff szívesebben használ szöveget és éneket is, Hourbette viszont többnyire a tisztán hangszeres művekre esküszik.
A két multitehetség és multiinstrumentalista (Zaboitzeff és Hourbette, értelemszerűen) mellett az albumon Patricia Dallio is kölcsönadja az ujjait, aki Hourbette-tel együtt egészen a mai napig az Art Zoyd tagja maradt, Zaboitzeff viszont már rég továbbállt. A billentyűsök közül főleg a zongora hallatszik, de szintetizátorok és orgona is helyet kapott. Aztán ott a fúvósszekció (trombita és szaxofon), amely némi jazzes impulzust visz a zenébe, de nagyjából tartja a kijelölt, klasszikus irányt.
Az album Zaboitzeff mesterművével indul, amely felvonultatja az összes tipikus Art Zoyd-elemet – sötét motívumokat, amelyek fenségesen kapcsolódnak az még démonibb részekhez. Egy ortodoxabb progresszív rock-rajongó talán azt mondaná, hogy a számaik lassan haladnak, de ha az ember belegondol, milyen lelkesedéssel és milyen perfekcionizmussal építi fel az Art Zoyd a motívumait, semmiképp sem állíthatja, hogy bármi egyszerű lenne bennük, és a szellemi lassúk munkájára sem hasonlít még távolról sem. Ha már Zaboitzeff ilyen erővel nyitott, Hourbette sem maradhat le, és az epikus Cryogenese-szel társát talán még túl is szárnyalja, vagy túl is szárnyalná, ha a szinte egész számon át ütőhangszerként használt metronóm nem kezdene idővel kissé egyhangúan csengeni. A kompozíció nagyszerűségéből ez azonban nem von le sokat. Hourbette az Io-val folytatja, egy újabb borongós szvittel, később pedig újra visszatér a Cryogenese-hez, de ez már egy teljesen új szám (az ördögi metronómot leszámítva). Zaboitzeff zeneszerzőként ezen az albumon nem olyan jelenlévő, mint Hourbette, de mindezt kárpótolja a kiváló Mouvance-szal és a Sortie második részével.
Az Art Zoyd a félelmetes, hátborzongató atmoszférák terén általában még az Univers Zero-t is felülmúlja. Az Univers Zero egyedül a Heresie albumon alkotott valami olyan feketét, hogy sem az Art Zoyd, sem bárki más nem tud a közelébe férkőzni. Az Art Zoyd viszont a maga sötétségében következetesebb, és ebben az elemben természetesebbnek hat. A számok rendkívül természetesen bontakoznak ki, a látszólagos egyszerűség csupán látszólagos, és hamar kihallatszik, hány szinten épül fel valójában ez az album.
Ez az album maga a katarzis, a 70 perc egy szempillantás alatt elszalad. A kompozíciók hihetetlenül következetesek és tisztán megszerkesztettek. Amikor először hallod a lemezt, talán nem tűnik a legösszetettebbnek, de a belefektetett munka és erőfeszítés később hallatszik ki, amikor a kompozíciók lélegezni kezdenek, és rájössz, milyen nehéz lehetett valami ennyire tökéleteset megalkotni. És ez még nem is a leglenyűgözőbb. Az Art Zoyd az első albumtól egészen a nyolcvanas évek végéig csupa ilyen terméket adott ki, tele átgondolt és tökéletesre csiszolt művekkel, amelyek újra és újra összezavarnak és lenyűgöznek. Zaboitzeff távozása után az Art Zoyd talán tényleg nem az, ami egykor volt, de legalább vannak olyan lemezeink, mint a Le Marriage, hogy megmutassák, mi minden lehetséges a zenében, és ahogy maga az album címe is mondja, itt egyesül a menny és a pokol, a borzongás pedig jóleső és megtisztító.
Felállás
Patricia Dallio – elektromos zongora, zongora, billentyűs hangszerek
Gérard Hourbette – brácsa, hegedű, elektromos zongora, zongora, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
Jean-Pierre Soarez –trombita, ütőhangszerek
Thierry Zaboitzeff – cselló, basszusgitár, ének, szalagok, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
Didier Pietton – szopránszaxofon (3,4,5)
Produkció
Art Zoyd
Számlista
1. Sortie 134 – Part 1 (11:00)
2. Cryogenèse – Rêve Artificiel (18:12)
3. IO 1 (3:51)
4. IO 2 (2:15)
5. IO 3 (5:15)
6. Mouvance 2 (3:34)
7. Mouvance 1 (5:54)
8. Cryogenèse – Les Portes du Futur (14:30)
9. Sortie 134 – Part 2 (3:48)
