Izvajalec: Moby
Založba: Mute Records
Izid: 2008
Moby, az amerikai elektropop csengő nevű alakja hosszú pályafutása során már kiemelkedő listasikereket aratott világszerte. Ő az az ember, aki az elektronikus zenére specializálódott raverlányok és éjszakai klubok látogatói tömegeinek a legszebb vágyálmait testesíti meg. Idén az úriember új lemezével, amelynek a címe Last Night, még jobban megroggyasztotta a térdüket.
És mit alkotott a kitsch és a tánckultúra új kori guruja? Pontosan azt, amire számítani lehetett. A Last Night olyan termék, amelyről szinte biztosan állíthatom, hogy kielégíti a kevésbé igényes éjszakai klubozókat, azokat viszont, akik az elektronikus zenében egy kicsivel több drámai feszültségre vágynak, hidegen fogja hagyni Moby. A dalok többnyire tipikus tánczenei ritmusokat követnek, néhányszor pedig Moby még egy sztereotip jokert is előhúz – mégpedig a balladát. Ezt a trükköt már annyiszor bevetették, hogy egyáltalán nem hat meggyőzően, mostanra minden sikerre törő előadó repertoárjának kötelező elemévé vált. A Last Night az újkori elektronikus zene steril voltának igazi emlékműve. Régen hallottam már olyat, ami ennyire mesterségesen és szintetikusan szól. Mintha a nagy sztár direkt erre a hatásra hajtott volna. A legszervesebb benne a múltja, abból az időből, amikor állítólag még a metal híve volt. Ha jó elektropop albumot akartok venni, azt javaslom, inkább nézzetek más címek után. Jó ötlet például a Hot Chip lemeze, amelynek a címe Made in The Dark. Az ottani ötletek jóval eredetibbek és frissebbek, mint Mobyé, aki láthatóan beérte a múltbeli babérokkal.
Moby az új albumon mindent megtett, hogy megőrizze ezt az illékony állapotot, amit hírnévnek hívunk. Szinte minden vokális dalt más énekesnő énekel el vele, az egyik számban pedig Grandmaster Caz rapper siet a segítségére, amivel Moby valószínűleg a hiphop-rajongók körében remélt még nagyobb elismertséget. Bár annyiféle énekesnő szerepel, mégis úgy tűnik, mintha egyetlen emberről lenne szó, mert mind meglehetősen klisés r’n’b stílusban énekel. Ezzel nincs is semmi baj, de ha már a sokszínűség hatását akarta elérni, használhatott volna egymástól kevésbé hasonló hangú énekesnőket. Moby maga kétségkívül nagyon képzett zenész, és ezt a produceri tudásával bizonyítja is. Az album tiszta, mint a patakvíz, minden felesleges zajtól mentes, de pont ez a másik gyengéje. Az elektronikus zene a produkció sterilitásáról híres, mégis úgy tűnik, Moby még egy lépéssel tovább megy. A fertőtlenítőszer mellé fehérítőt is használt, és az egész procedúrát többször megismételte, nehogy véletlenül valamit kihagyjon. Hatékony, foltmentes és lélektelen.
Moby minden újabb kiadással egyre kényszeredettebben és mesterkéltebben szól. Bár ő az amerikai klubszíntér királynője, a zenéjében egyre kevesebb a lélek (még kevesebb, mint az elektronikus zenében szokás, ami hagyományosan is eléggé érzelemmentes). Egyre nagyobb költségvetést fordít a kiadványaira, egyre több vendégénekest és -énekesnőt hív, de semmit sem segít rajta. Moby hanyatlóban van, csak ő maga még nem tudja, és amíg folyik a pénz, inkább tévhitben él tovább.
Felállás
Moby – hangszerek
Erin Marszalek, Luci Butler, Chrisi Poland, Grandmasteer Caz, Aynzli Jones, S. O. Simple, Smokey, Amelia Rose Zirin Brown, Nabila Benladehem, Wendy Starland, Shayna Steele, Sylvia Gordon – ének
Produkció
Moby
Dalok listája
1. Ooh Yeah 5:18
2. I Love to Move in Here 4:45
3. 257.zero 3:38
4. Everyday It’s 1989 3:40
5. Live for Tomorrow 4:02
6. Alice 4:27
7. Hyenas 3:35
8. I’m in Love 3:43
9. Disco Lies 3:23
10. The Stars 4:21
11. Degenerates 3:58
12. Sweet Apocalypse 5:19
13. Mothers of the Night 3:19
14. Last Night 4:53
