Helyszín: Jamski dvorec / Postojna
A koncert dátuma: 2009.02.18.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 14 €
A Postojna Blues Festival immár hagyományosan menedékhelye mindazoknak, akik szeretik ezt a bizakodó hangulatú zenei műfajt, amit blues-nak hívunk. Ezúttal Larry Ray úr mutatta meg nekünk teljes pompájában magát, a hatalmas blues- és soulénekes, aki állítólag olyan formációkkal énekelt, mint a Drifters és a Temptations, bár erről nem igazán található sok hivatalos forrás.
A színpadon a zenekar meglehetősen szokványos repertoárral lépett fel, amely garantáltan magával ragadja a közönséget. Larrynek vannak saját dalai is, de elsősorban a blues, a soul, a jazz és a funk nagy slágereiből merít. A koncert hangszeres résszel indult, és már azt hittem, Larry egyáltalán nem is fog színpadra lépni, de a második szám hosszú felvezetése után végül mégis megjelent. Hasonló trükköt a műsor második felében is bevetettek. Bár az öreg nem saját szerzeményeket játszik, jó hallani olyan klasszikusokat, mint a My Girl, a Mustang Sally, a Dock of the Bay, a Stand by Me és a Long Train Running. A közönség persze el volt ragadtatva. Ray úr ki is érdemelte ezt a reakciót kiváló énekteljesítményével, amellyel megmutatta a mesterségbeli tudását – egyaránt elérte a nagyon magas és a nagyon mély hangokat.
Az amerikai énekes ezúttal is olasz zenekarral lépett fel, ami Európában már szinte állandó gyakorlat. A kísérőzenekar tökéletesen összecsiszolódott, és szerintem Larry nehezen találhatna náluk jobb munkatársakat. Sokszor átadta a vezetést a gitárosnak és a többieknek, ő maga pedig félrehúzódott (maga is mondta, hogy a gitáros a zenekar vezetője).
Tetszett, ahogy a zenekar keverte a hatásokat – sok a blues, de bőven van jazz, funk és soul is. Különösen látszott Ray rajongása Otis Redding és Wilson Pickett iránt. Larry a bajba kerülést is jól kezelte: amikor úgy tűnt, hogy elrontja, egy remek improvizációval kimentette magát, ami csak azt bizonyítja, hogy nagyszerű énekessel van dolgunk (190 cm). A zenekar egyetlenegyszer sem akadt el. Hihetetlenül összeszokottnak tűnnek, de Larry Ray nélkül mindezek ellenére csak még egy blueszenekar lennének a sok közül. Larry hozzáteszi a soult, a jazzt, a funkot és a karizmát, és nélküle a zenekar körülbelül annyi érdekeset nyújtana, mint egy motor nélküli autó.
Szóval újabb szép nap a postojnai fesztiválon, amelyről remélem, hogy még sok éven át folytatódik. Nem járok túl gyakran a szlovén blues e Mekkájába, de ha megyek, mindig jólesik, hogy egy-két órára elszakadhatok a saját fura zenei ízlésemtől, és átadhatom magam ennek az őseredeti, őszinte zenének a ritmusainak. Larry Ray ugyan kicsit továbbfejleszti ezt a fajta zenét, és hozzá is tesz valamit, de alapjában véve ez blues. És nem akármilyen blues – jó blues.
Fotók: Rok Podgrajšek
Setlista
1. Hold on, I’m Coming
2. Let the Good Times Roll
3. Mustang Sally
4. My Girl
5. Kansas City
6. The Thrill Is Gone
7. Midnight Hour
8. Stormy Monday
9. Sweet HomeChicago
10. Georgia
11. Dock of the Bay
12. Mr. Pitiful
13. I Been Lovin’ You
14. Fa Fa Fa
15. Walking the Dog
16. 6345-789
17. Stand by Me
18. Shake
19. Long Train Running
20. Watermelon
21. Woke up this Morning
22. Caldonia
Képgaléria
