Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Lačni Franz
Kiadó: Sedvex
Megjelenés: 2016
Értékelés: 4/5
22 év telt el azóta, hogy megjelent a Lačni Franz utolsó stúdióalbuma. Ma Szlovéniában nincs az a hős, aki ne ismerné azt az együttest, amely tevékenységével örökre meghatározta a nyolcvanas évek szlovén mainstreamjét, vagyis hatalmas zenei masszívumot hagyott maga után a szlovén könnyűzenében. Mivel akkoriban közös országban éltünk, a Lačni Franz sajátos zenéjével elég nagy attrakció volt a néhai közös állam egykori testvérköztársaságainak zenerajongói számára is.
Amikor Zoran Predin úgy döntött, hogy újra beindítja a Lačni Franzot, biztosan szem előtt tartotta azt a népszerűséget, amelyet a Lačni Franz mindig is élvezett az egykori közös állam teljes földrajzi területén, nem csupán Szlovéniában. Ezért volt jóval könnyebb a mérlegelés is arról, hogy más néven folytassa-e a pályát, vagy megtartsa a régit. A név egyértelműen nagy belépővízum az egykori közös zenei piac színpadaira. Zoran maga köré gyűjtött egy csapat fiatal, de már eléggé megedződött zenészt, akikből az ambíció sem hiányzik. A régi gárdából, akikkel Predin az elmúlhatatlan örökzöldeket és a szlovén rock klasszikusait megalkotta, az új Lačni Franzban tehát már senki sincs.
Új idők. Zoran bennük nem öregszik és nem rozsdásodik, és ez jó. Még mindig tele van alkotói lendülettel, jó ötletekkel és persze fellépési vággyal. Hogy a régi cimboráknak már nem volt kedvük játszani, vagy sem, az igazából mindegy. Zoran összehozott egy új bandát, amely a nyolcvanas évek örökségének jogos örököse marad. Hogy a dolog nehogy véletlenül banális maradjon, az új Lačni Franz az új időkre új zenét is csinált.
A filozófia nem változott. A dalok felépítése, maga a dallamvilág, az énekelhetőség, a hangulatok fokozása a megjegyezhető, mégis mindig drámai refrének felé, amelyek mögött tetszőlegesen kacifántos történetek állnak a szlovén hétköznapokból, ahol Predin ismét rendkívül hatékonyan kereskedik burjánzó fantáziájának színes világával, amelyre a Lačni Franz felejthetetlen költészete épül. Ez hatékonyan átömlött az új albumra, és az új időkhöz csiszoltan igazodva lélegzik.
A költészet továbbra is éles eszű, feketehumorral megtöltött, ám Zoran vele együtt is, mint mindig, tárgyilagos, folyton a földön maradó hírnöke az időnek és a térnek, amelyben élünk. Az új időkben az új Lačni Franz végleg elvesztette azt a kapcsolatot az újhullámmal, amely a nyolcvanas évek zenei hagyatékához tapadt. A banda lecsupaszított rockhangzást játszik, közvetlenül szól, a gitár konkrétan a felszínre tör a hangkép keverésénél, a billentyűk újra itt vannak, de újhullámos szintetizálás nélkül, sokkal több természetes hangszín-melegséggel. A kabaré-momentum, amelyet a Lačni Franz mindig olyan mókásan csempészett a hangszerelésekbe, kissé lapít, ennek ellenére az új dalok – az akusztikus (koncert)változatok lehetőségével – szép alapot adnak az átmenethez a „kabaré-rock” felé. Az album élőn, szervesen hat, ami nem csoda, hiszen élőben vették fel, a zenekar koncertfellépését követve a stúdióban, ezért nem esett át sok utólagos kozmetikai javításon, vagy ha mégis, azok minimálisak voltak.
A banda az új időkre és az új albumra felfrissítette a nyolcvanas években született négy klasszikusát is: kicsit átaranzsálta őket, és így közelítette a „Ladja norcev” album általános hangzásvilágához. A címek is egy kicsit frissebbek lettek (Spet na svoji strani, Naš novi bog, Jebiveter junior, Legendarni praslovan). Nemcsak hogy a szövegek végig aktuálisak maradnak, hanem a banda egyszerűen megérezte a nyolcvanas évek életművének újrajátszása közben, hogy fenomenálisan illeszkednek abba a megújult zenei filozófiába, amelyet a „Ladja norcev” album megtestesít.
A Lačni Franz tehát újra megszületett. Hogy még egyszer megkopogtassa a lelkiismeretünket, Predin humoros, ám tárgyilagos költészetével ismét felráz, felébreszt, megráz, elcsábít bennünket. Elcsábít a rock’n’roll új képeskönyvébe. Hogy külön entitásként fogadjátok-e az albumot, vagy sem, igazából nem is fontos. Predin filozófiája és művészi esszenciája hitelesen tartja a kapcsolatot a múlttal, és átülteti a jelenbe, amelyet a „Ladja norcev” hordoz. A banda állítólag az idei év második felében szerb-horvát nyelven is kiadja a „Ladja norcev” albumot. Mindenképp a déli piac meghódítására szánva, amely, mint mondtam, mindig is a zenekar második otthona volt. Szórakoztató. Fekete rockalbum, szépítgetés és kozmetika nélkül. Mindenben természetes, tele igazmondással és kidolgozott zenei karakterrel, illetve esztétikával. Ez az a valami, ami mindig is rendkívül otthonosnak és közelinek hatott, és ami mindig is ékesítette Zoran Predin zenei munkáit.
Lačni Franz – Ladja norcev (hivatalos videó):
Felállás
Zoran Predin – ének
Tine Čas – gitár
Boštjan Artiček – billentyűk
Anej Kočevar – basszusgitár
Luka Čadež – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Damir Lisica – háttérének
Produkció
Anej Kočevar & Lačni Franz
Dallista
1. Ladja norcev
2. Cmokfehtar
3. Na svoji strani
4. Naj zadnji ugasne luč
5. Naš novi bog
6. Filma je konec
7. Jebiveter junior
8. Iste sanje sanjava
9. Legendarni praslovan
10. Aleluja
