Előadó: Ant, The
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 34:17
Értékelés: 3.3/5
Néha az embernek az az érzése, hogy déli szomszédaink legizgalmasabb zenei dolgai mind Rijekában történnek. Rijeka mindig is a zenei találékonyság motorja volt, és a horvát rock történetének néhány legvadabbul különc zenekarát adta. Anthony Kukuljan, művésznevén The Ant is őrzi a Kolpától délre fekvő rock n’ roll mekka magas rijekai pedigréjét.
The Ant egyébként régi motoros, aki számos korábbi formációt megjárt: 1993-ban kezdte a Pax Aeterna együttesben, amely később PXA-ra rövidítette a nevét, és a fickó vele főleg Olaszországban lépett fel. Ezután az En Face tagja volt. Vagyis olyan művészről van szó, akitől joggal várható, hogy szerzői értelemben is kézzelfogható zenei tartalmat tesz le az asztalra. Még ha 15 éves szünet után is.
Az „L & P” (teljes címe „Love And Pain”) történetét a legjobb a River című számmal kezdeni. Ez az az előzetes kislemez, amellyel The Ant már tavaly első felében hangolta a közönséget az önálló stúdió-debütalbumra. Egy indie folk történet sötét, atmoszférikus homállyal, amelyről főleg Anthony énekteljesítménye gondoskodik, a dalban harmonika és zongora veszi körül, utóbbit a tapasztalt Fiumens-tag, Vedran Križan játssza. Križan érti a szerző-előadói vallomás lényegét, hiszen maga is hasonló szerepben tevékenykedik, ha a Manofon nevű szerző-előadó duójáról esik szó. A River a folk dallamvilág szerencsés elegye, amellyel Anthony Kukuljan énekét harmonikusan kíséri a háttér; ehhez jön még Vlado Simchich „Vava” slide gitárja (az egykori Laufer-tag az albumot is producerként jegyzi), és a rejtvény meg is van fejtve.
Anthony éneke kizárólag a falsettóra épít. Ennek két arca van. Az alacsonyabban intonált mormolás és dörmögés a depresszív karakter ellenére is megtalálja a kívánt kellemes színt, amely a fülnek jólesik. Ennek a variációnak megvan a maga kiegyenlítő párja is: ugyanannak a falsettónak a magasabb fekvésű használata. Az Emily érdekes példa a folk zene és a torzítóeffektbe „süllyesztett” ének összeütközésére. Az ének itt skizoid, frenetikus üvöltést teremt a depresszív morbiditásból, ami a Nirvana-rajongóknak és mindazoknak tetszeni fog, akik közel állnak az efféle depresszióhoz. Énekileg Kukuljan a személyes összeomlás érzetével lep meg újra a Lovemore-ban – ez az album egyik depresszív csúcspontja –, az előadás pedig ezen a ponton mélyíti az unplugged változatot játszó grunge-zenekarok eszményi poénját. Az album karakterébe a szerző némi „southern” hangulatot is bevisz a We Said Everything című számban, ahol Vava slide gitárja ismét nemesíti az éneket, hasonlóan a River-hez.
A felvételekhez a fickó egy nyolccsatornás hordozható stúdiót használt, ezért a felvételek a Kvarner-part különböző szegleteiből származnak: Gorski Kotarból, Mali Lošinjból, a Rijeka és Opatija közötti tengerparti szakaszról (Kastav), és természetesen Rijekából. Anthony „költözködése” jóindulatúan felnagyítja a művész érzelmi állapotait, vagy inkább a személyiség adott pillanatbeli, adott időben és térben mért hangulatát, amely az albumon rögzített anyag spontán előadásán keresztül határozza meg és mélyíti hangulatainak dinamikáját és hullámzását.
Az album nem kerüli el az időrabló pillanatokat – ilyen például a John & Paul, amely látványosan elunatja magát az ismétlődő motívumban. A nyomában érkező Sail Away pszichedelikus árnyalatot kap a csupasz akusztikus hangzás és Anthony magasabbra emelt falsettójának kombinációjától. Ebben a dalban a „southern” mintájú hangnyújtás kiváló töltelék, amely megtöri a szám amúgy kiszámítható menetét, hiszen e trükk nélkül könnyen elvizenyősödött volna a monoton fejlődésben (ahogy az előtte lévő John & Paul el is vizenyősödik). A korai Floyd-féle „More”-pszichedelia és a country folk ütközése tehát egy csipet „southernnel” megfűszerezve. A bőséges depresszió pedig az egész lemezen végigvonul. A monotonitással fenyegető helyzetet Anthony mesterien kerüli ki a The End című számban is, ahol a kíséret hátterét hegedű adja néhány triviális hangnemben, de élvezetesen az énekdallamok fejlődésével összeforrasztva. A For Us (az I.F.A. előjátékával) zárja az albumot, Anthony pedig érzéki előadásával, amely itt teljesen előtérbe lép, szerencsésen a víz fölé emeli a lemezt, és biztonságosan kikötteti a hiteles alkotói teljesítmény partján.
Érdekes, hogy Kukuljan angol nyelvű költészeten keresztül döntött a vallomás mellett, ami a horvát zenei térben kifejezett ritkaság (főleg ha nem a metalról beszélünk), hiszen általában éppen a horvát nyelv használata adja azt a szaftos súlyt, amely hozzájárul az egyes előadók zenei hagyományának felismerhetőségéhez és hitelességéhez déli szomszédainknál. Kukuljan így bizonyára feláldozott valamit a saját identitásából, de nyilvánvaló, hogy azért döntött e lépés mellett, mert az angol nyelv szélesebb skálát kínál az adott érzelem elhelyezésére, amellyel a versszakok üzenetét életre szeretné kelteni. Mellékes, de mégis említésre méltó tény, hogy az angol nyelv használata miatt az album külföldön is felkeltheti valamivel többek érdeklődését.
Az „L & P” különleges album. Érdekes lesz mindazoknak, akik élvezik az alternatív kísérletezést, és szeretik a zenei művészet független, megszelídíthetetlen, lázadó állhatatosságát! Az „unplugged grunge-prizma” önmagától kínálkozik, főleg Kukuljan elidegenedett, depresszív hangkarakterének köszönhetően, a fickó pedig Rijeka színes zenei mozaikjához egy újabb sajátos indie folk üzenetet tesz hozzá, a jövőbeni művészi fejlődés szép lehetőségeivel.
Felállás
Anthony Kukuljan – ének, gitár, programozás
VENDÉGZENÉSZEK:
Maja Valjak – hegedű
Vlado Simchich „Vava” – slide gitár, twang
Vedran Križan – harmonika, zongora,
Produkció
Vlado Simchich „Vava”
Számlista
1. Pray
2. Funeral
3. The River
4. Emily
5. Lovemore
6. We Said Everything
7. John & Paul
8. Sail Away
9. The End
10. I.F.A { I Feel Alone }
11. For Us
