Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Prismojeni profesorji bluesa
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 130:21
Értékelés: 4/5
„Egy szupernova születése a szlovén zenei égbolton” és négy megszelídíthetetlen intergalaktikus lovas landolása, akik űrhajójukkal csak tavaly szó szerint 167 koncertet róttak le, közben három hónapig gyűjtöttek tapasztalatot az USA keleti és nyugati partja között ingázva, tavaly az év első felében pedig világra hozták a „Family” című stúdiódebütöt is, amellyel hivatalos alapot adtak saját zenei találékonyságuknak, mindenekelőtt pedig nagy merészségüknek.
Hölgyeim és uraim, a Prismojeni profesorji bluesa kvartett. Egy kvartett, amelyet a kivételes összetartás áthatolhatatlan pajzsa, a kitűzött célok egységes fókusza és mindenekfelett rengeteg gürcölés, gürcölés és csakis gürcölés jellemez, tavaly valódi szívvel-lélekkel, tornádóként hódította meg a szlovén zenei közönség nagy szeretetét. A blues-revitalizmus, vagy „durván” és „túl lazán” fogalmazva a progresszív blues még egyetlen szlovén zenekar kezében sem szólt ilyen frissen, gazdagon, szaftosan, kihívóan és szemtelenül jól, mint e bátor és hihetetlenül szenvedélyes kvartett kezében.
Eljött 2016. 09. 16-a, és vele a zenekar Križanke-beli koncertje. A Dallas kiadó úgy döntött, dupla CD-ként jelenteti meg. A koncerten több zene hangzott el, és ha aranykorban élnénk, a kiadványnak háromlemezesként kellett volna megjelennie, egy extra DVD-vel. Ennek ellenére így is „vastag” 130 perc és 21 másodperc játékidőt kapunk. Csakhogy nem minden új anyag. Ezen a koncertfelvételen a zenekar két odacsapós változatot is megtartott: a Run Hilda és a Keep On Groovin’ című számokat a „Family” (2016) című stúdiódebütről.
A „Križanke – Live” albumon hallható szép csokor új dal ugyan némileg elhúzottnak hat, mégpedig a számos oroszlánszívű jam és a zenekar nagy vágya miatt, hogy a közönségnek a teljes hitelességét és őszinteségét tálcán, extra kozmetikázás és szépítgetés nélkül, fékek nélkül nyújtsa át. Ebben egy csipetnyi túlzást felróhatunk neki. A számokban (mindkét lemezen) megmaradtak a vezérmotívumok túl hosszú ismétlései, ahol nem sok minden történik. Gyakran előfordul így az is, hogy úgynevezett „üres” dalszakaszokat kapunk, ahol a vezérmotívumok ismétlődnek, ismétlődnek, ismétlődnek, a többiek pedig nem találják meg az igazi megoldást arra, hogyan töltsék ki ezt az „ürességet”. Más szóval a „Prismojeni profesorji bluesa, Križanke – Live” hallgatás közben kétélű kard lehet. Szigorúan koncertalbumként kell tekinteni rá, hiszen egyértelmű, hogy a Prismojeni profesorji bluesát elsősorban koncerten lehet igazán élvezni. Annyira jók, hogy nincs szükségük stúdiós „kozmetikára”. A színpadon a legerősebbek, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ezt egy ilyen ambiciózusan megtervezett projekttel akarták megmutatni.
Ha ez a kiadvány egyben jelent volna meg, első osztályú koncertdokumentum lett volna. Így viszont, ha koncertdokumentumként nézzük, bár bepillantást ad abba a hihetetlen szenvedélybe, karizmába és zenei tudásba, amellyel a négy zenész meg van áldva, a számok közti számos vágás, vagyis a „csöndes” szünetek elvesznek valamit az energiából, mert érzed, hogy valami (több) még hiányzik. Ha új albumként hallgatod, tudod, hogy az új dalok nyers változatairól van szó, amelyek ugyan viszonylag rövid idő alatt tett fejlődési ugrást mutatnak, de annyi bennük a nyersesség és az elemi erő, hogy egyértelmű: a srácok a stúdióban 2016. 09. 16-án a Križankében eljátszott új ötleteket még tovább csiszolnák, kompozíciós szempontból kompaktabbá, konkrétabbá tennék, főleg pedig az új számok hosszát megnyirbálnák egy példás játékidőre, amely három és hat perc között mozogna dalonként. De ez végül is nem számít, hiszen elsősorban koncertelőadásról beszélünk. A zenekar ezen a kiadványon még olajat öntött a „Family” debütalbumot díszítő csibészes áttörőerő tüzére. A kiadvány őrült előadói hullámvasútján megmutatkozó vígjátéki bolondozás mellett külön hangsúlyozni sem kell, hogy a spontaneitás és a váratlan eleme sem marad el.
A Prismojeni profesorji bluesa ezen a dokumentumon is a bűbájos, laza műfaji doktrína ölén marad, ahol a saját, adventív módon progresszív blueses tudásukat kovácsolják: a blues hihetetlenül áttörő és gördülékeny kinetikájú párbeszédében hatékonyan barátkozik a swing, a boogie, a funk, a country, a pszichedelikus rock, kötelezően persze a rock’n’roll, valamint Julijan ügyesen becsomagolt „hendrixizmusai”. A srácok elemi erejükben a hatvanas évek végi és hetvenes évek eleji zenekarok igazi retro hangzását idézik, mint amilyen például a Cream volt, amikor a rock’n’roll világában még minden megengedett volt.
Egy sor zenei vendég formálja át az egyes számok képét, de hozzájárulásuk nem ér el különösebb kifejezőerőt (például a Nigerian Space Programe-ban). A női vokál, amely a főénekhez kapcsolódik, például az Ed Gene című számban kissé fölösleges, ha nem egyenesen idegesítő. Miha karizmatikus hangja itt teljesen elég. Sőt. Az az érzés, hogy a Prismojeni profesorji bluesa a színpadon teljesen elegendő önmagának. Extra vendégek nélkül. A zenekar három főénekese elég nagy kontrasztot ad a daloknak, miközben a jam végig domináns pozícióban marad. Az F.T.P.-ben (amely az N.W.A. eredetijének feldolgozása) a basszusgitáros Miha Ribarič is beugrik főénekesnek, és „nyelvesen” kellemesen elvarázsol. Ebben a számban Julijan átvált basszusgitárra. Miha Ribarič nyelvi képességeit a jövőben még ügyesebben érdemes kiaknázni.
Egyébként viszont a srácok minden pillanatban a helyükön vannak. Még ha túl messzire is sodródnak, mesterien visszakapják magukat, és megmaradnak a frázisok tömör alaptételénél. Mint az ügyes kötéltáncosok. Hogy merre vezet majd az útjuk, nem fair megjósolni, de az biztos, hogy egy kis szünet a forró 2016-os év után nem fog ártani. A banda dönthet úgy, hogy a viszonylag közeli jövőben új stúdióalbumot vesz fel az ezen a koncertdokumentumon megörökített, konkretizált számokkal, vagy tovább megy egy lépéssel, és teljesen új, teljesen új anyagból álló stúdióalbumot készít. Mindegy. A „Križanke – Live” minden tekintetben gyönyörű dokumentum, és kötelező emléktárgy mindazoknak is, akik ott voltak ezen a – a zenekar számára sok szempontból történelmi – koncerten.
„Prismojeni profesorji bluesa, Križanke – Live” (2C) – promóciós teaser:
Felállás
Miha Erič – ének, szájharmonika, ütőhangszerek a 7. számon (CD 2.)
Julijan Erič – ének, gitár, basszusgitár a 8. számon (CD 2.)
Miha Ribarič – basszusgitár, ének a 8. számon (Cd 2.)
Zlatko Đogič – ének, dob
FAMILY:
Jasna Kmetec – tenorszaxofon
Domen Gracej – trombita
Andrej Tomazin – ütőhangszerek, kongadobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Urša Mihevc – háttérvokál
Anja Trobec – háttérvokál
Vesna Godler – háttérvokál
Igor Leonardi – gitár, szintetizátor
Mario Babojelić – gitár, elektronika
Produkció
Julijan Erič
Számlista
CD1.:
1. Rock Me Baby Jam
2. I Need Love
3. Run Hilda
4. L.A.
5. DeathProof
6. Red Beans and Rice
7. Earth vs Space (Part I.)
8. Deep Cuts
9. Kitchen Girl
10. Keep ob Groovin’
CD.2:
1. Earth vs Space (Part II.)
2. Hot Summer Days
3. Jule Impro
4. Smartphone
5. Ed Gene
6. Framed Love
7. N.S.P. (Nigerian Space Programe)
8. F.T.P. (Fuck the Police)
9. Dawn Behind the Gates
10. Jam #35
