Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Indust-Bag
Kiadó: PureZen Records
Megjelenés: 2015
Értékelés: 4.5/5
Na végre! Az öreg punkok 2015-ben immár másodszor csapnak le. A V.I.A. Ofenziva után, akiknek hosszú éveken át tartó szöszmötölés végén sikerült világra hozniuk az első stúdióalbumukat, a „Bele rože”-t, a színre tizenöt év kihagyás után, az utolsó igazi stúdiólemezük óta visszatér a metlikai Indust-Bag is. Mi szebbet kívánhatnánk?
Az Indust-Bag a szlovén színtér, sőt az egykori, tágabb közös haza területének egyik legendája. Állítólag már a messzi 1979-ben megalakultak. Kiadványokban sosem tündököltek mennyiségileg, de erre a formációra mindig is jellemző volt, hogy a hangzásuk és stílusuk fejlődésének lécét szüntelenül feljebb tolják. A punkos rombolásba hajló purizmusból, amelyet átitattak a nyolcvanas évek új hullámának hatásai (a szintik kísérteties szövetével együtt), a hangzás fokozatosan egy közvetlenebb, „retro-klasszikus rockos tartás” felé formálódott. Ebben a zenekar ravaszul kacérkodik a rock’n’roll és a blues elemeivel, a gitárfrázisok rendkívül kellemesen megvastagított, szaftos utánhangján keresztül pedig megtartja az élő hangzás iránti elkötelezettségét. Valójában a rockos elemiséget a legőszintébben meztelen modorban tálalja, amelyet a rock’n’roll csak kínálni tud.
Mivel az Indust-Bag a punk rock fiókjába lett begyömöszölve, a zenekarra jellemző, hogy nagyobb gondot fordít az aranzsok kialakítására. Éppen ez az egyszerű, eredetiségre törekvő, punkkal keresztezett rock’n’roll levelezőlap adja meg a választ arra, miért húznak ma az Indust-Bag tagjai (a legbizarrabb karikatúrával élve) inkább a Steppenwolf, mint mondjuk a Tubeaway Army felé. Ami elkülöníti a zenekart a szlovén punkrockos kortársak csürhéjától, az élen a Pankrti, a Lublanski psi, az Otroci revolucije, a Niet és még néhány akkori névvel, az, hogy az Indust-Bag jobban belefekszik magának a dalszerkezetnek a formálásába, és semmiképp sem ragaszkodik a punk klasszikus fiókjához, a szlovén felfogás szokásos sztereotípiáihoz. Az új albumon is a vezérmotívumokhoz gyakran társulnak gitárdíszítések, amelyek a minimalizmus finomságába vannak csomagolva, a basszusvonal (a címadó dalban) pedig eltérhet a vezető gitárfrázistól, így az Indust-Bag kontrasztot teremt, színezi az aranzsokat, vagyis rendkívül hatékonyan tölti ki a hangzásvilág rendelkezésre álló terét. Lehetséges a dallam modulációja is a mid-eight szakaszokba való belépésnél („V nas je strast”), és a hangulat hatékony megfordítása a dalokban. Éppen ez a változatosság, a hithű rockriffelés és a punkkarizma összefonódása világszínvonalú zenekarokkal is lehetséges párhuzamokat kínál. Bizonyos megoldásokat más történetekben olyan csapatok is használhattak volna, mint az (a hetvenes évekbeli) eredeti Motörhead (a címadó dal, főleg piszkos rock’n’roll riff- és ritmusdinamikája miatt), a The Cult (az nyitó „Ni upora” egyes betétei, de Goran énekmódja miatt is egyáltalán), vagy a könnyed, ám mindig csípősen átütő The Ramones („Za dober model”). Az energiát mindenesetre déli szomszédaink zenekaraihoz is lehet mérni, és nekem elsőként a Majke ugrik be.
Az Indust-Bag a szlovén punk rock zenekarok többi osztagától a magasabb szintű zeneiségében is elüt. Mind Goran énekdallamaiban, mind a csapat hangszeres részében. Ezért nem meglepő, hogy időnként a popos csiszoltságú Mi2-vel is lehet hangzásbeli párhuzamot találni. A melosz ugyanis a szlovén földrajzi csomagolás jellegét hordozza.
Goran énekteljesítménye tipikus. Vagyis az Indust-Bag énekes túlzásainak megszokott szintjén marad, ahogy azt elvárni (és megkövetelni) kell. Éneklési módja a zenekar hosszú évei alatt végig változatlan maradt. Goran férfiasan átütő, szenvedélyes, érezni, ahogy kitörnek belőle az érzelmek, miközben elszántan birkózik a versekkel. Mindez egybecseng a szaftos költészet velős, vallomásos soraiból álló prédikációval. Világos, hogy az ilyen album szövegeit annak a generációnak egy tagja írta, amely a punkzenét felvitte a rock térképére, mint a minden konformizmus elleni lázadás eszközét. Egykor, nagyon régen. Ilyen zenészeket ugyanis ma már nem gyártanak. Ezért az Indust-Bag olyan zenekar, amelynek teljesen felismerhető, kidolgozott art karizmája határozza meg a rá jellemző, első hallásra azonosítható eredeti zenei karaktert.
A kemény diktátumok átlag feletti dallamosságot hoznak (az általános szlovén punk rock mércéhez képest), Goran pedig középső–mély regiszterű, férfias hangjával, amely időnként a nyolcvanas évek divatos újhullámosságával való nagy kompatibilitást idézi, kompromisszumok nélkül számol le a szép új (eszelős) világ elviselhetetlen létállapotával. Az album kifejezi nemtetszését a nép kapitulációja miatt a kérdéses erkölcsű és etikájú vérszívók hada alatt, akik már több mint két évezrede álarcos életet kényszerítenek ránk! Az álarcos élet alapmotorja pedig a képzelt félelem és a kontroll utáni vágy (a fogyasztás kontroll), amely biztonságot ad nekünk a képzelt félelemmel szemben. A képzelt nem valódi. Tehát hazug életet élünk. Mind a félelem, mind az igazság e rendszerben tökéletes illúzió, mégis vakon hiszünk mindkettőben. És prostituáljuk magunkat, eladjuk a méltóságunkat egy csipetnyi figyelemért. Világos, hogy ilyen helyzetben lázadás soha nem lesz. Olvasd csak el a nyitó „Ni upora” szövegét, amely kritika az újonnan felnevelt „proamerikai” Facebook-függő nemzedékre, akik „anyuka steril vattájába csavarva” élnek, és akiknek egyszer majd át kellene venniük az ország vezetését, valamint teljes apátiájukra, intellektuális színtelenségükre. Azonnal kapituláltak. Még mielőtt bárki a véleményüket kérdezte volna. És ha mégis kifejtik, megtörténhet, hogy egykettőre skizofréniássá nyilvánítják őket, és nyugtatótablettákat kínálnak nekik. Mint a cukorkát. Hogy a kontroll persze könnyebb legyen.
Maga a borító is. Tökéletesen autentikus punkos dizájn. Már első pillantásra azonnal érted, hol van a kutya elásva. A rockba csomagolt legőszintébb punk szolgálat! A szögesdrót-motívumot, amelyet Cerar nemrég kifejlesztett a szlovén–horvát határon, az Indust-Bag az egész bolygó köré húzta. Az igazság itt van. Félünk. A kontroll pedig az egyetlen megoldásunk. Az eladott szabadság árán. Tehát bolygónyi börtönben élünk. Meddig még? A kérdések mindig ugyanazok maradnak. Valószínűleg az emberiség fennállásának végéig azok is maradnak. Mindegy. Ezen a lemezen megragadt világosság és szarkazmus, ahol a szép új világ feketeségében a zenekar még mindig egészséges utat talál a rock’n’roll pimaszsághoz, nyitva hagyja a történetek végét a dalokban, ami azt jelenti, hogy a srácokban még mindig parázslik a remény egy jobb holnapra, és a készenlét a lázadásra!
Ez az album egy tökéletesen „levetkőztetett” punkos rock’n’roll roham, amelyet igazságszeretetében nem is lehetne hitelesebben előadni. A dalok 15 hosszú évig főttek (talán még tovább), az Indust-Bag pedig ezzel azt igazolja, hogy a kvartett ereiben a megzabolázatlan szenvedélyek ereje forr. A srácok az albumon úgy sugározzák a megszelídíthetetlen mének energiáját, mint a megboldogult nyolcvanas években, és vérbeli lángolással állnak az előadáshoz. A szívükben semmi sem változott. A „Kontro kontroli” valószínűleg az egyik legjobb rockos kiadvány, amely a múlt évben a szlovéniai punk berkeiben megjelent, ha nem egyenesen a legjobb. Reméljük, hogy a minősége szárnyakat ad a srácoknak, hogy újra gyakrabban megjelenjenek a színpadokon, és hamarosan elkezdjenek dolgozni új saját anyagon. Természetesen a következő stúdióalbumra. Kovácsolják a vasat, amíg meleg. Addig pedig nagy élvezettel fogjuk pörgetni a „Kontra kontroli” albumot.
Indust-Bag – V nas je strast (videó):
Felállás
Goran Jarnevič – ének, gitár
Andrej Pečarič – gitár, háttérvokál
Boris Vinski – basszusgitár, háttérvokál
Izidor Ivanovič – dob, háttérvokál
Produkció
Tomaž Maras
Dalok listája
1. Ni upora
2. Kontro kontroli
3. Vrtenje
4. Padamo do dna
5. V upanju
6. Iz ust do solz
7. Za dober model
8. Podkupljiv
9. Bliža se dan
10. V območju napoja
11. V nas je strast
