Label / Kiadó: Napalm Records
Release date / Megjelenés dátuma: 2023. szeptember 29.
Production / Producer: K. K. Downing
Mix & Mastering: Jacob Hansen
Genre / Műfaj: Heavy Metal
9/10
a szlovén nyelvű változatért görgess lejjebb!
Számtalan felejthetetlen gitárriff atyja, amelyek a Judas Priest múlhatatlan örökségének jellegét és munkásságát testesítik meg. K. K. Downing – mondhatni „örökre kiűzetett a paradicsomból” – a klasszikus heavy metal korszak egyik legfontosabb gitárosának számít, aki lefektette számos műfaj és alműfaj későbbi virágzásának alapjait. Ma gyakorlatilag nincs a világon olyan metalbanda (mindegy, melyik metalirányzatról beszélünk), amelyet ne inspirált volna a Judas Priest munkássága. És közvetve e nagyszerű gitáros alakja is, akit a metalbiblia egyik nélkülözhetetlen építőkövének tartanak.
K. K. Downing a KK’s Priesttel visszatért! Friss stúdióalbum van a zsebében. A második egymás után. Sokatmondó címmel. A Bűnös visszatér. Minden bosszúvágyával! Miután a Judas Priest valósággal bevágott minden ajtót egy esetleges visszatérése előtt a zenekarba – ahová, ha őszintén megmondjuk, és mindazon „oda-vissza packázás” ellenére, aminek a 2011-es kiszállása óta tanúi vagyunk közte és a Judas Priest között, ő egyértelműen odatartozik –, a legendás és a metal történetének egyik legfontosabb gitárosa még eltökéltebben akarja megmutatni egykori cimboráinak, hogy ki hozza elő a legősibb gitárriffet.
És valóban. K. K. Downing az új KK’s Priest-albumon még pusztítóbb decibeleket szállított, mint a kiváló előd, a „Sermons of the Sinner” (2021, a RockLine kritikája). Zenei irányvonalat tekintve – mondhatni a kompozíciós és produkciós teljes „lazaság” terén – az új lemez valójában még meggyőzőbb az elődjénél. Tim ‘Ripper’ Owens továbbra is a leglogikusabb megoldás Downingnak. A rendelkezésre állók közül a legalkalmasabb énekes. ‘Ripper’ megállíthatatlan erő marad, lélegzetelállító vokális magassága és ereje az album anyagának összagresszióját magasabb szintre emeli. Az ősi riffelés élességével párosulva az ő énekstílusa ezt az agressziót még tovább fokozza. ‘Ripper’ borotvaélesen tiszta vokális tekintélye továbbra is alapvető és egyedülálló fenevad.
K. K. Downing rendkívüli elkötelezettségét különösen a „mid-eight” részeknél mutatja meg, amikor a szólói kerülnek előtérbe. Ez az ő játszótere, ahol senki sem érhet a nyomába. A terep, ahol egyedi gitáros karaktere szikrázik. A szólók továbbra is mérgező egyedi csodák! Nosztalgikus emlékeztetők. A Judas Priest aranykorára. Ha régen arról beszéltünk, hogy ő és Glenn Tipton a nyolcvanas évek közepén tökélyre fejlesztették a két gitár munkáját, Downing az AJ Mills gitárosban megtalálta a megfelelő párját. A szólózás ezen az albumon így a lehető legédesebb meggy a tortán!
A „The Sinner Rides Again” (és ez nem meglepetés) a klasszikus Judas Priest-album, a „Painkiller” folytatása. Ez várható volt. És kívánatos is. A „One More Shot At Glory” című szám teljes himnikus dicsőségében ragyog, akár a „Painkiller” album záródala. És himnuszokból nincs hiány, ha az anyag többi részére tekintünk (Keeper of the Graves).
A „The Sinner Rides Again” gonosz, megszelídíthetetlen fenevad, tele ütős felütésekkel! A Judas Priestről szóló történet pedig ismét „fátyol” alatt íródott, ami érthető. Valójában minden szám a Judas Priest pályafutásának más-más korszakát idézi. De főként a „Painkiller” és az „Angel of Retribution” korszakát. És itt van például a Hymn 66 című dal. Ez enyhén a Judas Priest „Sin After Sin” (1977) albumán hallható Dissident Aggressorra emlékeztet, még ha az újkori produkció divatos esztétikájába van is öltöztetve.
A „The Sinner Rides Again” tehát egy klasszikus heavy metal tankönyv. Tökéletesen egy helyre gyűjti az összes lényeges hozzávalót. Epikus bombasztot, az okkult és a doom démoni vonzerejét, valódi adag zeneiséget és a kívánatosnál is több pusztító sebességet és agressziót. Jól ismert riffeket, amelyek nem ejtenek foglyokat. Másképp nem is lehet. Ez K. K. Downing. Érdekes lesz látni, hogyan reagál a Judas Priest a készülő albumával a kiváló „The Sinner Rides Again”-re.
A „The Sinner Rides Again” tökéletes társa az eleve kiváló debütalbumnak és természetesen mindennek, ami a Judas Priest nevét viseli. Jó látni, hogy Kenneth és társai másodszor is visszatértek a játékba, ilyen rövid időn belül. Hadd üvöltsenek és lovagoljanak a bosszú hatalmas szárnyain még sok-sok évig.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Incarnation
2. Hellfire Thunderbolt
3. Sermons Of The Sinner
4. Sacerdote Y Diablo
5. Raise Your Fists
6. Brothers Of The Road
7. Metal Through And Through
8. Wild And Free
9. Hail For The Priest
10. Return Of The Sentinel
Felállás:
Tim ‘Ripper’ Owens – ének
K. K. Downing – gitár
AJ Mills – gitár
Tony Newton – basszusgitár
Sean Elg – dob
Szlovén nyelvű változat:
Számtalan hatalmas gitárfrázis atyja, amelyek a Judas Priest múlhatatlan örökségének jellegét és munkásságát testesítik meg, vagyis K. K. Downing – mondhatni „örökre kiűzetett a paradicsomból” (értsd: az eredeti felállásból) – a klasszikus heavy metal egyik legfontosabb gitárosának számít, aki lefektette számos műfaji (al)irányzat későbbi virágzásának ugródeszkáját. Ma a világon gyakorlatilag nincs olyan metalzenekar (mindegy, milyen metalirányzatról van szó), amelyet ne a Judas Priest munkássága inspirált volna. És közvetve e kiváló gitáros alakja is, akit a metalról szóló biblia egyik alapvető építőkövének tartanak.
K. K. Downing a KK’s Priest nevű zenekarával visszatér! Friss stúdióalbum van a zsebében. A második egymás után. Sokatmondó címmel. „A Bűnös újra lovagol!” A Bűnös visszatér. Minden haragjával! Miután a Judas Priest valósággal bezárt előtte minden ajtót egy esetleges visszatérés elől a csapatba – ahová, ha őszintén megmondjuk, és minden „gyerekes huzavona” ellenére, aminek a 2011-es kiszállása óta tanúi vagyunk közte és a Judas Priest között, vitathatatlanul odatartozik –, a legendás és a metal történetének egyik legfontosabb gitárosa még elszántabban akarja megmutatni egykori cimboráinak, hogy ki az, aki a színre hozza az igazi, ősi gitárriffet. Vagyis ki a főnök.
És valóban. K. K. Downing az új KK’s Priest-albumon még több rombolóan pusztító decibelt szállított, mint amennyit a kiváló elődje, azaz stúdiódebütje, a „Sermons of the Sinner” (2021, RockLine-kritika) keltett. Ami az elszántságot illeti, mondhatni a kompozíciós és produkciós teljes „lazaságot” a „leszarom” stílusában, az új album valójában még meggyőzőbb, mint az előd. Tim ‘Ripper’ Owens továbbra is a legésszerűbb megoldás Downingnak. A rendelkezésre állók közül a legalkalmasabb. Gyakorlatilag természetes választás. ‘Ripper’ még mindig gyilkol a vokális magassággal és szélességgel, valamint a megrázó erőfejlődéssel és erőátvitellel, amelyek az album általános pusztító erejét biztosítják, illetve az ősi riffelés élességével párosulva tovább fokozzák. ‘Ripper’ az új lemezen végletesen romboló. Minden egyes versszakban. A középső fekvésben torokhanggal szánt, a magasban borotvaélesen vág, tiszta vokális tekintéllyel. Énekesi kivételesség, amelyhez nehéz párhuzamot találni. És persze a színpadon szerzett rutin. Felbecsülhetetlen többlet ahhoz, hogy a rendkívül kihegyezett saját szerzemények új csomagja teljes intenzitással süthessen a „The Sinner Rides Again” albumon is.
K. K. Downing rendkívüli elkötelezettségét különösen a „mid-eight” részeknél fejezi ki, amikor a szólói kerülnek előtérbe. Ez az ő játszótere. Terep, amelyet a legapróbb részletekig uralmaz. A mező, ahol egyedi gitáros karaktere szikrázik. A szólók továbbra is mérgező egyediségek! És emlékeztetnek. A Judas Priest aranykorára. Ha régen arról beszéltünk, hogyan csiszolta tökélyre a nyolcvanas évek közepén a két gitár munkáját Tiptonnal, Downing az AJ Mills gitárosban megtalálta a megfelelő párját, aki ebben az elemben a KK’s Priestnél is remekül tartja a lépést. A szólózás ezen az albumon így a lehető legédesebb meggy a tortán!
A „The Sinner Rides Again” (és ez nem meglepetés) a klasszikus Judas Priest-album, a „Painkiller” folytatása. Ez várható volt. És kívánatos is. A One More Shot At Glory című szám teljes himnikus fényében ragyog. Már a szám címe is egy másik, a „Painkiller”-korszakból származó dalra asszociál, így az asszociációkból nincs hiány. Az epikusság és a bombaszt, amit kibontakoztat, közvetlenül összevethető és kivételes. Talán még nagyobb hatású is, hiszen közepes tempóban vezetik elő, ám rendkívül mérgező riff támasztja alá.
A „The Sinner Rides Again” is megszelídíthetetlen és rombolóan lendületes, amihez sokat hozzátesz Jacob Hansen kiváló produkciója, és egy „fátyol” alatt jó részt a Judas Priestről szóló történet íródott, ami logikus. Ez már az előd esetében is logikus volt. Valójában minden szám a zenekar működésének más-más korszakát idézi a hetvenes és nyolcvanas éveken át, és persze a későbbi időkből. Például a Hymn 66. Ez az énekdallamok csavarjában közvetlenül a távoli 1977-ből származó Dissident Aggressorra emlékeztet, még ha az új idők produkciójának divatos esztétikájába van is öltöztetve.
A „The Sinner Rides Again” tehát klasszikus heavy metal album. Igazi tananyag. Epikus bombasztot, az okkult és a pusztulás démoni vonzerejét, valódi adag zeneiséget bontakoztat ki a kompozíciók fokozatosságán keresztül, olykor igazán hamuvá égető sebességet és atomi rombolóerőt. Klasszikus gitárfrázisokat, amelyek nem hagynak maguk után túlélőket. Másképp nem is szabad (és nem is lehet). Érdekes lesz megfigyelni, hogyan válaszolnak a kiváló The Sinner Rides Againre új termékkel Downing egykori cimborái, a Judas Priest.
K. K. Downing és a KK Priest tehát vitathatatlan állandósággá váltak. A „The Sinner Rides Again” tökéletes társa az eleve kiváló debütalbumnak és természetesen mindennek, ami a Judas Priest nevét viseli. Jó, hogy Kenneth egy jó adag év után, amikor hiányoltuk a színtérről (bármiféle új saját anyaggal), úgy tért vissza, ahogy elvárható tőle! És ez már másodszor történt, igen rövid időn belül. Lovagoljon tovább ilyen lendülettel. Még sok-sok évig.
Szerző: Aleš Podbrežnik
