Szerző: Rok Klemše
Előadó: Devin Townsend Project
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 01:06:44
Értékelés: 4/5
2006-ban a kanadai zenei virtuóz és különc zseni, Devin Townsend feloszlatta a Strapping Young Lad és a The Devin Townsend Band nevű zenekarát. Az évekig tartó felvételek, a hosszú turnék és a médiakötelezettségek meghozták az árukat, Devinnek pedig elege lett a zenei cirkuszból. A következő évben kiadta a Ziltod the Omniscient lemezt, ami már-már arra utalt, hogy Devin teljesen visszavonul az aktív zenei pályától. Csakhogy a munkamániás Townsendnek a zene nem hagyott nyugtot, és a nyugdíjat nem élvezte sokáig. Visszatért: megtisztulva a drogoktól és az alkoholtól, lelkileg újjászületve, még a híres „skulletjét” is leborotválta, és négy albumot jelentett be, amelyek a csendesebb időszakban születtek. Devin rájött, hogy a daloknak markáns jellegük van, ezért négy, stílusában eltérő egységre osztotta őket. Az elsőt a „négyrészes trilógia” első részeként csomagolta be: ez a Ki.
A Ki életerőt jelent, és az albumon hallható zene tökéletesen összefoglalja mindazt, amit ez a szó az emberben felidéz. A Ki élénk utazás, tele hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, egyfelől megnyugtató, szélcsendes tengerrel, másfelől a természet könyörtelen erejével. Közben Devin a világ „foglyaként” ábrázolja az embert, aki a lelki béke és a háború között vergődik. A Ki-n Devin az nyitó A Monday érzékeny gitárvonalaival kalauzol minket, ez átfolyik az ezoterikus Coast-ba. Townsend zseniális, mégis egyszerű hangszerelésekkel álomszerű, szinte ezoterikus hangulatot teremt, amelyet gyönyörű, tiszta ének zár le – olyan, amit a megújult, megnyugodott Townsend tökéletes képének mondhatnánk. Ha szinte logikusnak is tűnne, hogy hangfalat várjunk, amiről Devin főleg a Strapping Young Lad anyagával híresült el, a Ki többnyire a teljes ellentétét kínálja. A Coast már önmagában tele van groove-os basszusvonalakkal és minimalista, mégis változatos, átgondolt dobolással a legendás Duris Maxwell keze alól (The Temptations, Jefferson Airplane, Gene Simmons, …), Devin pedig a lét elviselhetetlen könnyűségét egyszerű, de hihetetlenül ambientes vonalakkal és atmoszférikus effektekkel egészíti ki. Devin azonban a skullet elvesztése és a drogmentesség ellenére még mindig megmutatja a fogát, és a másik énjét, amelyet a Strapping Young Laddel olyan jól kicsiszolt. Lelkének szinte önpusztító része kitör az erőteljes, brutális Disruptr-ben, amelyben Townsend alaposan megkínozza a hangszálait agresszív growlokkal és sikoltozással, így még egyszer bebizonyítja kaméleonszerű énekes képességeit. Egyfelől „buddhista” nyugalmú, bársonyos hangú mesélő öreg, másfelől a morgásával és a sikoltozásával egy hurrikán közepén üvöltő pszichopata. Bár a Ki nagyrészt kivételes vallomásos líraként hat, tele szimbolizmussal és érzékfeletti észleléssel, amelyet Devin és a zenekar zseniálisan ültet át zenébe, Devin nem lenne a régi jó Devin, ha a látszólagos komolyság közepén nem törné meg a hangulatot a hülyéskedő Trainfire-rel, amelybe Elvist idéző, őrült énekelőadással vezet be minket, ettől a dal rockabilly beütést kap, a szöveg pedig az internetes pornográfiáról szól, amelynek Townsend maga is rabja volt. Hogy a Ki lágy, gyengéd elbeszélés, tele intimitással és finomsággal, azt szépen bizonyítja a Lady Helen, egy gyönyörű akusztikus ballada, valószínűleg Devin feleségének ajánlva. Az album csúcspontját a címadó eposzban éri el, amelyben teljes szépségében megmutatkozik Devin űrbéli, éteri gitárjátéka: a feszültséget a lágy dallamok lassú fokozásával építi, amelyek a csúcson Strapping Young Lad/Infinity-féle, többrétegű vulkánkitörésben robbannak ki magasan szárnyaló vokálokkal, mielőtt a hurrikán ereje elül, és gyengéd szellővé szelídül. Az albumot kiválóan zárja az ambientes Demon League, amely az A Monday-jel együtt erős pillért alkot a hihetetlen erőknek és energiáknak, amelyeket Devin a Ki-be zárt.
A Ki valószínűleg olyasmi, amit Devintől a legvadabb álmainkban sem vártunk volna, mégis tudtuk, hogy csak arra várunk, mikor lép elő a sarok mögül. A Ki egyfelől finom pillanatokkal teli album, másfelől brutális, hatalmas kitörésekkel, tele van lágy, tiszta énekkel és nyers, agresszív morgással, egyszerre tökéletes „chill-out” lemez, és közben könyörtelen, kimerítő hullámvasút kegyetlen emelkedőkkel és zuhanásokkal, tele van Devin „védjegyes” őrültségével, és olyan album, amely büszkén megáll bármelyik korábbi Townsend-alkotás mellett. A Ki nem Strapping Young Lad, nem Devin Townsend Band, hanem egyszerűen és világosan: Devin Townsend.
Felállás
Devin Townsend – ének, gitár, érintő nélküli basszus, programozás
Jean Savoie – basszusgitár
Dave Young – billentyűk, zongora
Duris Maxwell – dob
Produkció
Devin Townsend
Számlista
1. A Monday
2. Coast
3. Disruptr
4. Gato
5. Terminal
6. Heaven Send
7. Ain’t Never Gonna Win…
8. Winter
9. Trainfire
10. Lady Helen
11. Ki
12. Quiet Riot
13. Demon League
