Előadó: Magma
Kiadó: Seventh Records
Megjelenés: 1974
Értékelés: 4.5/5
Ha a Magma a Mekanik Destruktiw Komandoh című albummal megalkotta a zeuhl nevű műfaj sablonját, itt egy másik irányt választottak. Az MDK-n tele van gazdag, rétegzett dallamokkal, harci kürtökkel és mániákus dobolással, a Köhntarköszon viszont minden sokkal nyugodtabb és meditatívabb. Az egész egyszerűbben és alapvetőbben szól, de ugyanolyan hatásos. Vander ezúttal jóval kisebb csapatot gyűjtött maga köré, mint az előző lemezen: csak tipikus rockhangszereken játszó zenészek működnek közre. Az album folytatja a Kobaia bolygó és a próféta, Köhntarkösz történetét. A lemez sokat jelent a megalkotójának, hiszen a Magma a címadó darabot a mai napig gyakran játssza. Sokáig nem értettem, miért tartják az emberek ilyen sokra, valahogy nem jött be, de ahogy az a később megszeretett albumokkal gyakran megesik, fokozatosan mégis megfogott.
Az album hatalmas orgonaakkordokkal indul, amelyeket mesteri dobolás kísér. Csatlakozik hozzájuk Blasquiz az éneken és Top a basszusgitáron. A tempó meglehetősen lassú, a dallam körbe-körbe forog. Fokozatosan épül fel a szám, ahogy egyre több hangszer (zongora, gitár) kapcsolódik be. A zongora átveszi a fő billentyűs szerepet, az orgona pedig időnként olyan szólókat játszik, amelyek nagyon hasonlítanak a canterburyi stílusúakhoz (Caravan, Soft Machine). Hogy még érdekesebb legyen, Stella Vander is csatlakozik az éneken. Még mindig erősen érezhető a minimalizmus hatása, hiszen a dallamok ismétlődőek és nagyon egyszerűek, mégsem szimplák, mert az ütem és a ritmusok rendkívül összetettek. A zene nagyon tömör, és az látszólagos egyszerűsége ellenére is igényes. Blasquiz falsettje és Stella érzéki hangja zongorakísérettel repít minket a következő részbe. Ez az első rész végén már hallott zongoratémával indul. Ebben a részben is fokozatosan csatlakoznak a többi zenészek, és a szám lassan kibontakozik. Az orgonaszóló ismét Canterburyt idézi, bár egy kissé sötétebb, introspektívebb változatban. Vander kivételesen magabiztosan, de visszafogottan játszik, mintha a robbanásra várna. Ez nagyjából a hatodik percnél érkezik el, és így végre lehetőséget kap a jazz-rockos akrobatikájára. A szám ettől a drámai ritmusváltástól életre kel, mégis ugyanaz a dallam marad, csak a dobok élénkebbek, a basszus pedig dörgőbb. Top itt mutatja meg először jellegzetes basszerosítását: elképesztő erővel püföli a húrokat, úgyhogy a basszus pillanatokra gitárként szólal meg. A vége felé Vander is énekhez jut, és elénekli Kohntarkosz próféta szövegét, aki egy másik próféta, Ëmëhntëht-Rê sírboltjában áll. Az epikus kompozíciót Blasquiz zárja egy buddhista basszusénekkel. Az egész szám nagyon szemléletesen idézi meg az Ëmëhntëht-Rê sírboltjába való belépés hangulatát. Az Ork Alarm az album egyetlen olyan alkotása, amelyet nem Vander kovácsolt, hanem Top. A szám az Orkról érkező emberek támadásáról szól, maga Top pedig így magyarázta a kompozíciót: „Az Orkról jönnek az emberek a küzdelemre. Ezek az emberek kimondhatatlan anyagból vannak, amely a gépeknek az, ami a gépek az embereknek. Felharsant a riadó… ORK ALARM! A ZEUHL WORTZ emberei felkészülnek a párbajra…” A számhoz írt irodalmi bevezető jobban szól, mint maga a zene. Top hasonló témát dolgoz ki, mint később az Üdü Wüdün, csak itt még cselló is megjelenik. Ismétlődő dallamról van szó, amelyben ének, basszus, cselló és klavinet szerepel. Az Üdü Wüdün Top jobban kidolgozta az ötleteit, itt csak egyetlen ötletről van szó, az is kidolgozatlan és túl sokszor ismételt. Nincs benne akkora építkezés, mint a címadó darabban. Az Ork Alarm Top (valószínűleg) mániákus nevetésével ér véget. A Coltrane Sundia (Nyugodj békében, Coltrane) szép gyászének a jazzlegenda, John Coltrane emlékére, zongorán és gitáron. Vander itt a legkedvesebb zenészének tiszteleg. A Magma egyik ritka hangszeres száma (ének nélkül), és már egy kicsit előrevetíti a következő album, a Wurdah Ïtah stílusát (előtérben a zongora, hasonló dallamok). A zongorán valószínűleg maga Vander játszik, hiszen a dal nagyon személyes és érzelmes.
A Köhntarkösz című szám a bakelitkiadáson két részre volt osztva, amelyek külön-külön egy-egy oldalra kerültek. Ez a bakelit időbeli korlátai miatt volt így (hasonlóan az Emerson, Lake and Palmer Brain Salad Surgery című lemezéhez). A CD-n végre a helyes sorrend szerepel, a két rész egymás után következik. Sajnos még mindig nem olvadnak egymásba úgy, mint az élő változatokban, de sebaj. Az élő verziók ugyan dinamikusabbak, de ennek a felvételnek van egy bizonyos báját, nyugalma és transzcendenciája, amivel az élő változatok nem rendelkeznek. A Köhntarkösz egy másik bolygóról érkező kozmikus zenét tartalmaz. Az album ismétlődőbb és spirituálisabb, mint bármelyik másik a zenekartól. Bonyolultságát tekintve nem sorolnám a nehezebbek közé (néha csak néhány zongoraakkord ismétlődik), de van benne elég tempó-, ritmus-, ütem- és hangszerelésváltás. A lemez talán nem elég változatos a progresszív rock rajongóinak többsége számára, de kétségtelenül valami új és más, nekem pedig kiváló alkotás, bár nem a legjobbjuk. Megint egy album, amely semmilyen másikhoz nem hasonlít a diszkográfiájukban. Ahogy már maga a zeuhl név fordítása is mondja, ez valóban mennyei zene.
Felállás
– Christian Vander: dob, zongora, ütőhangszerek, ének
– Jannick Top: basszusgitár, cselló, ének, zongora
– Klauss Blasquiz: ének, ütőhangszerek
– Gérard Bikialo: zongorák, Yamaha-orgona
– Michel Grailler: zongorák, klavinet
– Stella Vander: ének
– Brian Godding: gitár
Produkció
Giorgio Gomelsky
Számlista
1. Köhntarkösz (Part One) 15:22
2. Köhntarkösz (Part Two) 15:55
3. Ork Alarm 5:28
4. Coltrane Sündïa 4:11
