Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Ethnotrip
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2016
Játékidő: 39:43
Értékelés: 4.5/5
Az Ethnotrip 2009 óta működő formáció. Három éve hívta fel magára először komolyabban a figyelmet az azonos című, kiváló stúdiódebütjével. A muravidéki banda az utódlemezhez, az új „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” albumhoz az elsőnél is ambiciózusabban állt hozzá, és olyan dalokat választott, amelyek földrajzilag ismét a Balkán-félsziget (Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia) és Kelet-Európa (Oroszország, Magyarország) között ívelnek – az egyik közülük kifejezetten angol nyelvű. A szlovén (muravidéki) népzenei hagyomány előtt sem maradt adós a tisztelgéssel (Snočkar so me zgrabili), és van itt egy muraközi dal is, a Poveč golob. Ezek a számok további kísérletezési lehetőségeket nyitottak a zenekar előtt a hangszerelés megválasztásában, főként az improvizáció terén, így az Ethnotrip az új lemezen még nagyvonalúbban, önmaga felfedezésében pedig még „önkihívóbban” állhatott a feladathoz.
Tjaša éneke marad az Ethnotrip zenei történetének legfelismerhetőbb, legkarakteresebb alakja. Rendkívül érzéki, finom, törékeny megközelítésével a sorokban szinte szeplőtelen leánynak hat, állandó sóvárgással, miközben az album dallamvilágának melankóliája az ő értelmezésén keresztül még erőteljesebben felnagyítva, kiemelve szólal meg. Kivételes alakítás és kivételes hang. Már megint.
Egyébként nyilvánvaló, hogy a zenekart a „rejtélyes” ritmusok vonzzák, amelyeken óvatlan lépésválasztásnál könnyen kitörheted mindkét lábad. Oké, a megfelelő táncot kell választanod, és minden rendben lesz. Röviden: a banda élvezi, ha a keleti ritmusok páratlan metrumaival bíbelődhet. Ebből bőven akad a lemezen: Tjaša misztikusan bájos hangja és ez a ritmikai „egzotika” a magabiztos, egyedi hangszeres szövés mellett – amely tele van festői, mégis tömör játékossággal (főleg a hegedű és a zongora közötti, jól összehangolt párbeszéd kedves játékára gondolok) – különleges bájt ad a lemeznek. Szigorúan organikus természete egyben a koncertfellépések lenyomata is, hiszen az album teljes egészében két egymást követő koncerten készült a zenekar otthonában, Lendván. Utólagos stúdiójavítások és kozmetikázás nélkül.
Bár a stúdiódebüt kissé óvatosan hatott – a banda ugyanis olyan népdal-sztenderdeket választott, amelyek a múltban számos zenekar feldolgozásában átestek már egy-két átalakuláson –, az Ethnotrip már vele jelezte, hogy elsősorban olyan csapat, amely mindenekelőtt a dallamos tartóváz és a hangszerelési tömörség fenntartására törekszik. Hiába figyelmeztetnek a srácok és a lány, hogy kivételes zenészek, akik bármelyik pillanatban színesen szétrobbanhatnak az improvizációs akrobatikák sorában, egy dolog világos: a dalszerkezetek tömör magja érintetlen marad, a széttöredezettségnek (a motívumok foszlatásának az improvizációs betétek túlsúlya miatt) pedig nincs helye a zenekarnál. A jazz csak árnyalatokban van jelen, a hangszerelés felpezsdítésére szolgáló, szívesen látott extra fűszerként. A hangszeres középrészekben a zenekar inkább a dallammodulációkkal kacérkodik, ami hatékonyan mozgatja meg a hangulati állapotokat (erősíti és kiemeli a „népiesség” érzetét), ugyanakkor ezekben a részekben végig magas szinten tartja a hallgathatóságot.
A dalokon tehát a népzene uralkodik, amelyről az előadásban hamar kiderül, hogy az értelmezés – ahogy az album karaktere (tartalmával és hangulatával együtt) sugározza – csak a muravidéki végtelen síkságokról származhat. Tehát egyedi. Ahogy egyedi a zenekar hangzása is, amelyet az Ethnotrip a „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” albummal csupán mélyít. A népzene átalakítása az Ethnotrip zenei látnokságának jegyében tehát teljes mértékben sikerült. A banda ebben a történetben saját, felismerhető zenei karakterű entitásként lép elő, amely egyedülállóan, vagyis unikálisan hat. És ez minden előadó végső célja, már amennyiben őszinte a tetteihez. A „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” album meleg, érzéki, organikus világában hangzási élettel teli, egyszerre szelíd és törékeny, kémiailag rugalmas és festői, a hangzás építőköveinek összjátéka pedig végig hihetetlenül összehangolt. A zenekar tagjai folyamatosan kiválóan érzékelik egymást. Érezni, hogy erősen kötődnek egymáshoz, egy közös ügyért lélegeznek, ugyanazon a hullámhosszon vannak, ha a zenéről esik szó, és rengeteg koncertet játszottak együtt. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” album rendkívül merész és bátor tett, és egyike azoknak a legszebb dokumentumoknak, amelyek a valódi folk-puristát is – a népzenei zsargon szabad szellemű átalakításával, az új zenei dimenzió felé haladva – visszafordíthatatlanul elcsábítják és megbűvölik. Ennek az új zenei dimenziónak az Ethnotrip a neve. Nőjön és fejlődjön továbbra is bájos zenei meséjében.
Ethnotrip – Što imala k’smet Stamena
Felállás
Tjaša Šimonka – ének
Miha Kavaš – hegedű
Primož Kramberger – zongora, billentyűs hangszerek
Aleksander Varga – basszusgitár
Tomi Došen – dob, ütőhangszerek
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Darja Kramberger – háttérvokál
Urban Kolar – trombita
Produkció
Ethnotrip & Dejan Berden
Dallista
1. Elo Hi
2. Gde ima voda studena, radule
3. Makedonske devojče
4. Šurka je Tisa
5. Snočkar so me zgrabili
6. Triumphet
7. Poveč golob
8. Što imala k’smet Stamena
9. Shalom Aleichem
10. Kad ja pođoh na Bembašu
