Ethnotrip : Kdo bo pil iz bistrega studenca?

Kiadó: Celinka
Megjelenés éve: 2016
Produkció: Ethnotrip & Dejan Berden
Az album hossza: 39.43
Műfaj: Folk / Etno

Az Ethnotrip 2009 óta működő formáció. Három éve először komolyabban a kiváló, azonos című stúdiódebütjével hívta fel magára a figyelmet. A Muravidékről származó zenekar a folytatáshoz, az új „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” albumhoz még ambiciózusabban nyúlt, mint az elsőhöz, és olyan dalokat választott, amelyek ismét földrajzilag a Balkán-félsziget (Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia) és Kelet-Európa (Oroszország, Magyarország) között ívelnek – az egyik közülük még angol is. A szlovén (muravidéki) népi dallamvilág előtti főhajtás természetesen szintén nem maradt ki („Snočkar so me zgrabil”), és ott van a muraközi „Poveč golob” is. Ezek a dalok a hangszerelések megválasztásakor további lehetőségeket nyitottak a zenei kísérletezésre, főleg az improvizációra, így az Ethnotrip az új albumán még nagyvonalúbban, önmaguk felfedezésében pedig még „önkihívóbban” közelíthetett.

Tjaša éneke marad a zenei történet legfelismerhetőbb, legmarkánsabb alakja. Rendkívül érzéki, finom, törékeny megközelítésével a sorokban szinte szeplőtlenül szűziesen hat, állandó vágyakozással, ugyanakkor a melankólia, amely az album dallamvilágának alaptermészete, az ő előadásában még erőteljesebben, még hangsúlyosabban kiemelkedik. Kivételes alakítás és kivételes hang. Ismét.

Egyébként egyértelmű, hogy a zenekart a „rejtélyes” ritmusok vonzzák, amelyekre ha figyelmetlenül választasz lépéseket, könnyen eltörheted mindkét lábad. Oké, megfelelő táncot kell választanod, és minden rendben lesz. Röviden: a banda élvezi, ha a keleties páratlan ritmusokkal birkózhat. Ebből az albumon bőven van, és Tjaša misztikusan bájos hangja meg ez a ritmikus „egzotika” a magabiztos és egyedi hangszeres szövésben – amely tele van színes, mégis kompakt játékossággal (főleg a hegedű és a zongora összehangolt párbeszédének kedves játékával) – különleges bájt ad a lemeznek. Szigorúan organikus természete egyben a koncertfellépések lenyomata is, hiszen az albumot teljes egészében két egymást követő koncerten vették fel, otthon, Lendván. Utólagos stúdiójavítások és kozmetika nélkül.

Bár a stúdiódebüt kissé óvatosnak hatott – a zenekar ugyanis olyan népdal-standardokat választott, amelyek a múltban sok együttes feldolgozásában már számos hangszerelési átalakuláson átestek –, az Ethnotrip ezzel is jelezte, hogy olyan formáció, amely elsősorban a dallamos tartóváz és a hangszerelési kompaktság fenntartására törekszik. Még ha a fiúk és a lány arra is felhívják a figyelmet, hogy rendkívüli zenészekről van szó, akik bármely pillanatban színesen szétrobbanhatnak az improvizációs akrobatika egymásra halmozásában, egy dolog biztos. A dalok kompakt formálásának magja érintetlen marad, a töredezettséget (a motívumok foszlatását az improvizációs betétek túlsúlya kedvéért) a zenekar nem ismeri. A jazz eleme csak árnyalatokban van jelen, kívánatos kiegészítő fűszerként a hangszerelések megmozgatásához. A zenekar a középső hangszeres részekben inkább a dallam modulációival kacérkodik, ami hatékonyan megmozgatja a hangulati állapotokat (erősíti és hangsúlyozza a „népiesség” pillanatát), ugyanakkor ezekben a részekben végig magasan tartja a hallgathatóságot.

A dalokban tehát a népi dallamvilág az úr, és az előadásból gyorsan kiderül, hogy az értelmezés, ahogyan az album karaktere (tartalommal és hangulattal együtt) sugározza, csak a Muravidék tágas síkságairól származhat. Tehát egyedi. Ahogyan egyedi a zenekar hangzása is, amelyet az Ethnotrip a „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” albummal csak tovább mélyít. A népi dallamvilág átalakítása az Ethnotrip zenei látnokságának elvei szerint tehát teljes mértékben sikerült. A zenekar ebből a történetből önmagára jellemző zenei karakterű entitásként kerül ki, amely egyedi, azaz páratlan hatást kelt. És ez minden zenei előadó végső célja is, ha őszinte a tetteihez. A „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” album meleg, érzéki, organikus hangzásélénkségében egyszerre szelíd és törékeny, kémiailag rugalmas és színes, a hang építőelemeinek egymásra hatása pedig végig hihetetlenül összehangolt. A zenekar tagjai folyamatosan kiválóan megérzik egymást. Érezni, hogy erősen kötődnek egymáshoz, hogy közös ügyért lélegeznek, egy hullámhosszon vannak, amikor a zenéről esik szó, és rengeteg koncertet játszottak végig együtt. Ebből pedig levonhatjuk a következtetést: a „Kdo bo pil iz bistrega studenca?” rendkívül merész és bátor tett, és az egyik legszebb dokumentum, amely még az igazi folk puristát is menthetetlenül elcsábítja és elvarázsolja a népzenei szakzsargon szabadszellemű átalakításával, egy új zenei dimenzió felé haladva. Ez az új zenei dimenzió az Ethnotrip nevet viseli. Nőjön és fejlődjön tovább a maga elbűvölő zenei mesevilágában.

szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10