Kiadó: Pivec
Megjelenés dátuma: 2021. 6. 18.
Produkció: Jernej Kržič
Az album hossza: 51.42 perc
Műfaj: Art Rock
Értékelés: 9.5/10
Vedd meg az albumot!
Ha jól számoljuk, a „Kužne pesmi” a már-már legendás, eklektikus szlovén alter- és folk rock csapat, a Katalena kilencedik albuma. Húsz év a pályán – idén éppen ennyi telt el. Olyan körülmények között is, amilyeneket a józan ész még a legőrültebb, legvadabb álmaiban sem igen tud elképzelni, a kreativitásuk nem apad el. Itt az új lemez, sokatmondóan a új idők pestisességéről elnevezve. A régiekéről is, csak most a természet fékezhetetlen törvényei egyszerre határtalanul gyötörnek és zavarnak minket. Ezt pedig páran ügyesen ki is használják. De hagyjuk ezt a történetet egy másik alkalomra.
Kanapé. Frank Zappa? Bárcsak lenne még rajta valahol egy lyuk. Mondjuk az egyik csikkjétől, amelyeket meg sem lehetett számolni. A dolog a legvadabb szélsőségeken is túlmegy. Emlékeztek a kormányfő erényes útmutatásaira arról, hogyan mentsük meg a világot a pestis idején, amikor 2020 őszén-telén a határtalan szeretet hevével hívott minket a kanapéra, chipset rágcsálni és tévét nézni? Zseniális. A borítón a zenekar tagjainak jelmezei is zseniálisak. Ljubljana Fužine felőli széle azonnal életre kel. Meg a šiškai Brilejeva és Kunaverjeva utca. Főleg, ha megakad a szemed a bajszos Gombačon, a kapucnis Reboljon, aki az elzártságban „nyugdíjba küldte” a labdát és az ütőt, és különösen a zsizsegően tarka Syeden. A bolondos intellektus és az éleslátás a zenekar régi hűséges társa. Tulajdonképpen már réges-rég megkapta az állampolgárságot a szextettnél. Rendben, tizenegy dal az elszigetelt, különleges feltételek közötti életről, amely az egyén boldogulásának új illúzióját teremti a közösség javára. Ez a valóság. És az ihlet is.
A Katalena pedig olyan, amilyen – szeretheted vagy utálhatod –, a zenei-színházi artizmus egyik mesteri, lucid példája, amely ebben a vallomásban hihetetlen ügyesen és fortélyosan csomagolja be a világ minden keserűségét, fájdalmát és a szlovének pszichéjének többi sötét oldalát. És abból nem kevés van. Az album ismét ragyogó ébresztő. Olyan kijózanodás, amilyet egyetlen rehabilitációs program sem nyújt. És „katalenás”, ahogy csak lehet. Az első másodperctől az utolsóig. Ötletgazdag és fényűzően hangszerelt. Megint tréfás, ugyanakkor hihetetlen melankólia szövi át, meg vágyakozás is. Megrázó. Bár a zenekar a művészi fejlődést hajtó fegyvertárát jórészt a közel két évtizedes pályája során merítette ki, újra meg újra lenyűgöz utánozhatatlanul eklektikus természetével. És ez elég. Ilyen a „Kužne pesmi” is.
A lemezt a „Od kuge na drugi strani” nyitja. Ivan Rupnik Možet, a XIX. században élt dolenjskai népi költő és muzsikus versének megzenésítése ez, amely olyan nyitó katalizátort hoz, amellyel a „Kužne pesmi” szelet kap a vitorlájába. Az összes lényeges védjegy azonnal itt van. A zenei fertőzőképesség, amely sajátos hangszerelési módszerrel keveredik, maga a dramaturgia, vagyis a dal felépítése, és ott van az ismert, jellegzetes Vesna-ének. Vagyis minden lényeges elem. Játékos érzelmességgel, amelyet a zenekar jól megolajozott kémiája hoz. És még valami. Megjelent egy hetedik tag is. Jelena Ždrale hegedűje és brácsája, akit ezen az albumon a zenekar új tagjaként kezelhetünk. A csípősen keserű pestisüzenet tréfás előadását tehát új aura egészíti ki.
Az album ismét rendkívül változatos. Vallomásos. Szavakkal nehéz leírni. Főleg „röviden” (ahogy ti magatok is észrevehettétek, ha idáig kitartottatok az esszében). A közbeiktatott „Kekec-kitérő” szükséges volt (2018, RockLine kritika), hogy a zenekar művészileg „elszakadjon” az erősen melankolikus, de határtalanul ragyogó „Človek ni zver” című albumtól (2018, RockLine kritika). Ha már szóba került a „Človek ni zver”, érdemes kiemelni, hogy a „Kužne pesmi” a melankólia hozadékát tekintve kötődik hozzá, főleg az új lemez leghosszabb szerzeményén keresztül. Merem állítani, hogy éppen ez a dal az új album művészi csúcspontja. Nem a hossza miatt, hanem a természete, a fejlődése és a merész, ügyesen irányított artizmus miatt. A címe „Kuge nas reši, gospod”. Eposzi szimfónia, a progresszív rock csíráival, ahol nem hiányoznak a dalos indíttatások, a gospelhez sem túl távoli motívumok (Vesna vezető énekét harmonizáló dallamok), a blues hangulata, mielőtt a dal színpadias zárásba lép. Ez az utolsó két perc, amelyet az együttes hangszeres része ízesít, és amely ezt a kiváló számot összeszedetten, fokozatosan vezeti el a végső crescendóig. Olyan szerzemény, amelyet nem nehéz elképzelni a „Človek ni zver” lemezen sem.
A „Kužne pesmi” albumon Gombač fúvósai ismét nagyobb szerepet kapnak a hangszerelésben, az ő amúgy nélkülözhetetlen, szaftosan kísérletező hangzásainak bevonása viszont ezúttal valamivel kisebb. Az „Ah, kaj ti povem”, amely kislemezként is megjelent, valójában olyan szám, amely egyenesen a rádióba való. Táncos „beat”, melynek belsejét kovakeményen mozgatja meg Tibor Mihelič Syed basszusgitáros fascinálóan zenei közreműködése (a basszusvonalaknak rengeteg kifejező tér jut), miközben a dal közepébe készségesen és kellemesen lép be Vesna és Gombač egy tréfás duettben, amely afféle allegória a kölcsönös elszigetelődés mai trendjére. A cselesen fokozott dráma-színház ismét a hosszabbított, hangszeres záró részben fúj fel egy olyan számot, amely az album egyik legjobban hallgatható és legjobban megjegyezhető dala. A monolit ritmika miatt a szám összekapcsolható az album kilencedik dalával, a „Kamenkost”-tal, ahol Syed akrobatikus játéka megint nagyon fontos a megszabott ritmus „szétzúzásában” és megmozgatásában. És éppen akkor, amikor az ember lassan megelégelné az ismétlődést (a vokális diktátumokat), a Katalena mesterien „megtöri” a dal szerkezetét. Modulációval. Új zenei motívummal, amellyel átugrik a hangulat, a dinamika, az atmoszféra. Ez a dalt új kifejezési szintre emeli, ami üdvözlendő trükk, és egy pillanat alatt újra felkelti a hallgató érdeklődését. Fortélyos. Olyan szerzői modorban, amely a zenekar érettségét, tapasztaltságát és megedzettségét mutatja.
Itt van aztán a különösen bensőséges (népi, de nem meglepő módon átdolgozott) „Pleš, pleši čärni kus”, amelyet Vesna a szójátékkal való alkudozás simogatóan játékos énektechnikájába öltöztet. Az énekesnő a dal nagy részét egyedül viszi, bár a háttérben a hangszeresek finoman festik a díszletet. A hangokat megfontoltan, odaadóan és találékonyan adják hozzá. E „vígjáték” kivezető hangszeres darabja pedig Gombač, Ždrale és Janežič új, kiváló összjátékáé. Zenei, misztikus és vágyakozó „katalenás” hangulat.
Az „Antifona” az új albumon a kísérletező húzások magasabb hozadékára példa, amely valóban hoz valami újat, valami mást, művészileg frisset a zenekar repertoárjába. Ahogy a címe is mondja. Szokatlan hangnemek keresése, amelyek nem a könnyebbik úton, azonnali zenei „nyitottságot” keresnek, lenyűgöző záró fordulattal a szerkezetek jazzes fellazítása és a kórusdallamok kombinációja felé. A szétdarabolással azonban nem mennek el a végsőkig, hanem ügyes kötéltáncosként „megállnak a határon”, és a számot ügyesen visszavezetik egy tömör, zenei lezárásba. A Katalena ehhez a dalhoz egy 1715-ös, pestisjárvány idején írt ferences imát zenésített meg.
A számonkérő és pestises-társadalmilag csípős „Poslednji ljudje” amúgy nagyon rövid dal. Boštjan Narat mindenképp a zenekar csendes, háttérből irányító karmestere marad, még ha ezúttal kicsit „szerényebb” is a gitárral, hiszen Polona Janežič mellett ő az album anyagának többségi szerzője. Ez a dal akár a két kiadott szólólemeze valamelyikére is odakerülhetne. A szám üzenete a jelen tükrözése. Főleg az elmúlt másfél évé. Egészen komor és disztópikus. Két generáció szakadéka, amelyek minden köteléket elszakítottak, és úgy viselkednek, mintha már nem ismernék egymást. Szakadék, amelyben a fiatalabb generáció le akar számolni az idősebbel, nem tudva, hogy a „színpadi mátrixdíszleten” keresztül éppen egy maroknyi gerontokratikus erő vezeti és irányítja. Azok, akik a világ tőkéjét uralják, és „gondolkodnak” helyettük. Nem kevésbé zseniálisan éleslátó a szövegében Narat „Zagovor” című dala (hívhatták volna „Száműzetésnek” is), amelyben Vesna hasonló énekhangot tart, mint a „Poslednji ljudje”-ben. Mennydörgő és nyelves verselése pedig a színházban szinte borzongató. Aztán itt van még egy rendkívül lucid Narat-dal, illetve szöveg. A „Pretaknjeno srce”. Tulajdonképpen egy étlap leírása, amely annyira eredeti, hogy még az ősi rómaiaknak is égnek állna a szőr a hátukon. Zseniális, és mindenképp az album különleges fajta édessége. A legnépiesebb és leghagyományosabb hangot az új lemezen a „Jabuka se potočila” üti meg, amely a zenekar jól ismert megközelítésével szólít meg.
Hogyan fejezzük be ezt a „derék” és „szőrös” esszét? Egyszerűen nehéz. Az együttes e remek és gyönyörű új albumán ismét rengeteg az információ. Tizenegy rendkívül változatos, aprólékosan kidolgozott szám. Mindaz benne van, amiért a Katalena az idők során ennyire megbecsült lett a szlovén zenei és rockszíntéren. Népszerűvé váltak. A zenekar minden új albumával szemben ezért mindig magasak az elvárások, és a Katalena ezúttal sem okozott csalódást. Kalandor egyenessége, szabadságszerető vadhajtása, mondhatni örökké éleslátó eszképizmusa, ahol az olvadáspontban egyedi kölcsönös megbékélésben él az alternatív rock, a népi melosz, a kabaré, a pop, a neoklasszicizmus, a blues, sőt az elektronika, és mindenképp a jazz is, a kilencedik stúdiólemezen is megőrzi a teljes művészi kifogástalanságot.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Od kuge na drugi strani
2. Ah, le kaj ti povem
3. Pleši, pleši čärni kos
4. Antifona
5. Poslednji ljudje
6. Kuge nas reši, gospod
7. Jabuka se potočila
8. Zagovor
9. Kamenkost
10. Pretaknjeno srce
11. Vse tičice lepo pojo
Felállás:
Vesna Zornik – ének
Polona Janežič – zongora, orgona, szintetizátor, háttérének
Boštjan Gombač – klarinét, basszusklarinét, szopránszaxofon, szárnykürt, melodika, ének, háttérének
Tibor Mihelič Syed – basszusgitár, elektromos gitár, ukulele, Roland HPD-20, háttérének
Boštjan Narat – gitár, bendzsó, háttérének
Robert Rebolj – dob, ütőhangszerek
Jelena Ždrale K. G. – hegedű, brácsa, háttérének
