Kiadó: Pivec
Megjelenés éve: 2018. 3. 30.
Producer: Chris Eckman
Az album hossza: 48.32 perc
Műfaj: Folk / Alternative Rock
Értékelés: 10/10
A Katalena a hazai folk rock állócsillaga. Már nem újdonság ugyanis, hogy maga a zenekar, életművével és aktivitásával, akkora hegymasszívumként magasodik a szlovén zenei tájképben, ahol a néphagyomány zenéjét különféle műfajokkal sütögetik egybe. Mivel már a kiindulópontnál egyedi kifejezésmódot kínáltak, joggal számítanak különcnek. Az előző album, az „Enci Benci Katalenci” tele volt szórakoztató féktelenséggel, évődéssel, huncutsággal, sőt pajkossággal. Csupa derű. Természetesen a „katalenológiai” recept 100%-os hozadékára faragták. Zenei kihívás, amelyet a Katalena kiválóan teljesített. Az utódja, a frissen megjelent „Človek ni zver” tartja a minőségi állandót. Ehhez a Katalena új művészi kihívást választott, és új alkotói kiindulópontokat, amelyek teljesen más, mégis továbbra is 100%-ban „katalenológiai” végeredményt hoznak. Ezúttal a háborús tematikával átitatott szlovén népzene felé fordultak. Ennek rendelték alá az aranzsmanokat és a szerzői stílust.
A háborús tematika tehát nem a sárkányfejek hősies kaszabolásáról szól (és nem is a neutronfúzió képmutató kipróbálásáról azzal az ürüggyel, hogy ez elkerülhetetlen, mert valaki a világ másik felén nem hajlandó kapitulálni). Éppen ellenkezőleg. Azok „szívig maró” vallomásaihoz nyúl, akiket akaratuk ellenére sodort magával a háború örvénye, és természetesen ők húzták a rövidebbet. Rendkívül aktuális téma a mai korban, amikor a felhalmozott tőke bolondjai játszadoznak az életünkkel, azzal a tőkével, amelyet muszáj, mindenáron el kell pusztítani. A „Človek ni zver” album hihetetlen intimitást, sőt misztikus révedezést kínál. Akkor markol meg a legerősebben, amikor a lehető legnagyobb szelídséggel és törékenységgel szólal meg. A Katalena ezen „fellazította az aranzsmanokat”. Az új album ezért lényegesen közvetlenebbül szólítja meg a hallgatót, mint az elődje, és hallgatás közben szinte azonnal beleég az agykéregbe. Dallamait tekintve jóval fülbemászóbb lemez.
Előtérbe kerülnek a zenekar artizmusának kifejezésmódjai, amelyek a kompozíciók gazdagabb billentyűs színezését hangsúlyozzák, ezzel kontrasztosan társul a gitár (Travnički, Mrzle so njive), amely a frazeálásban néhányszor még az elsőbbséget is átveszi a többi hangépítőelemtől. Narat ezúttal néhányszor rockosan is megdördül, ahogy háborúban dörög. Jó, hogy a férfi nem felejtkezett el teljesen arról, hogy a torzítás hangja is létezik (címadó dal, Oj ta soldaški boben). Gombač viszont ezúttal nem olyan mindent átható fúvós, mint amire számítanánk. Persze a különféle fúvósokkal színezi a kompozíciókat a vezérmotívumokban, de inkább elsősorban a kidolgozott motívumokra épülő atmoszféra erősítéséről van szó, ami magát a kompozíciók kompakt formáját is megerősíti. Szólókirándulásból nem sok jut Gombačnak, viszont tanúi vagyunk annak, ahogy újragondolja az összes extra különc hangszeres kellék kiemelt használatát, amivel a Katalena az aranzsálásban rendkívül ügyesen tölti meg a hangtájat.
Egyúttal ezúttal erősebben érezni Syed basszusgitáros hozzájárulását, aki a kísérletező kalandvágyával gazdagítja az aranzsmanokat, ahogy például a The Puzzled nevű mellékprojektjében is megtalálható (a komor Čutim krvi utrip, enyhe alternatív rockos bizsergéssel). Ami a billentyűket illeti, ezúttal gyakrabban kerülnek a kompozíciók gyújtópontjába, és tulajdonképpen sokszor maguk alkotják a kompozíciók vázát. A billentyűkön ezúttal egy egész kompozíció is megállhat, vagy a feszült drámaszínház felidézésének fontos építőkövei (Čutim krvi utrip). Ilyen billentyűs dominanciát találunk a rendkívül öntudatos (átaranzsált népdal) Oblaki so rdeči című dalban és a záró Kje so tiste stezice című számban, ahol a vokális dallam egy teljesen más motívumvilág és zongorás ritmuskulcs „alvázára” van felfűzve, ami szándékos disszonanciaérzetet kelt, a hallgatót pedig zseniálisan ugratja a kiválasztott pillanatokban, amikor egyetlen kimért hanggal Polona elkapja a vokál dallamát, de aztán szándékosan visszatér az énekvonal és a motívum közti általános atonális eltéréshez. A Spejvaj, nama Katica az új album dalai közül az aranzsálásban a legközvetlenebbül kötődik a Katalena korábbi életútjához (az „Enci Benci Katalenci” előtti albumokhoz).
Vesna többféle megközelítéssel fejezi ki magát énekben. A nyitó Fantje se zbirajo című dalban (a Mrzle so njive mellett az album másik 100%-ban saját szerzeménye) Narat nyitó bendzsóját „töri át” altos élességű, sanzonosan révedező megközelítésével, ami nála tulajdonképpen védjegy. De ehhez a megközelítéshez nem ragaszkodik feltétlenül. Valójában teljes vérrel csak az album vége felé használja újra, az Oj ta soldaški boben című dalban. Mindkét számot a dobok menetelő ritmusa tartja egyben, ami összhangban van a bennük szereplő versszakok üzenetével. A többi dalban Vesna törékeny szelídséget, rugalmasan érző énekstílust választ, amely finomságával és lágyságával ismét ragyogóan eleveníti meg a szövegek üzenetét, úgy, hogy az a hallgató lelkének legrejtettebb zugait ébreszti fel. Vesna hangja kiemelten csábító az album misztikusan révedező pillanataiban, mint például a Ko bo fantič na vojsko šel című dalban, ahol átjár érző szelídségével. Itt éles kontrasztban áll a vokális duettel, amelyet Syed mély és férfias hangja egészít ki (nos, annyira azért nem mély, mint Lee Marviné). Az eredeti népdal kissé átalakított versszakait az aranzsálás ragyogóan keretezi. Az album egyik legérettebb pontja ez, amely a zenekar egyedi zenei életművének minden építőelemét kifinomultan egyesítve a művészi kifejezés optimumát éri el. A finom énekes előadástól az atmoszferikus crescendo kifejlődéséig, az egymásra rétegződő hangpasztellekig és a további harmonikus dallamok bevonásáig. Ebben a dalban még néhány ravaszul elhelyezett, effektezett hangot is észre lehet venni, amelyek az elektronika úttörőkorának közelmúltját idézhetik (az „NDW” – Neue Deutsche Welle idejét). Minden bizonnyal ez a „Človek ni zver” egyik szerzői csúcspontja. A másik ugyanis az album címadó dala. Ez különleges helyet foglal el a lemezen. Nem csoda, hogy integráns darab, hiszen a legközvetlenebb módon (az art-evolúció értelmében) testesíti meg a zenekar hangzásbeli művészi pózát 2018-ban. Ha azonnali választ szeretnél arra, mit hoz az új Katalena-album tartalma egy helyre sűrítve, először a címadó dalt pörgesd fel. Az aranzsálás megközelítése hasonló, mint a Ko bo fantič na vojsko šel esetében, de hosszabbított billentyűs bevezető motívummal, ami nem is meglepő. Néhány dal szövegét ugyanis Ivo Brnčič írta, aki Polona Janežič nagymamájának a testvére. A Katalena ezen az albumon tehát megzenésítette Brnčič „háborús kegyetlenségeket” megéneklő költészetének néhány szövegét is. Ha valahol csontig átfagysz a drámaszínház fokozatos elmélyítésének ravaszul kihasznált eleme miatt, amely átható valóságot idéz, az bizonyosan az album címadó dala lesz.
A „Človek ni zver” olyan album, amely megráz, felráz és végletekig megrendít. A Katalenának művészi fordulatra volt szüksége az előző albumhoz képest, és ezzel a lépéssel ismét egyedülálló művet hozott létre, amely minden ízében, kezdettől a végéig 100%-ban Katalena. Új stúdiós teljesítmény, nagy kifejezőerővel, amely egyben a zenekar tagjainak művészi érését is megtestesíti. A „Človek ni zver” a lényegében mélyen átható vallomások színházával rögtön megragadja a hallgatót, és a végéig feszültségben tartja. Ennyire hitelesen hat a tartalma. Komor, intenzív, szenvedélyes, vágyakozó. Olyan album, amelytől valóban megfagy a hallgató ereiben a vér.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 10 / 10
Dallista:
1. Fantje se zbirajo
2. Travnički
3. Ko bo fantič na vojsko šel
4. Oblaki so rdeči
5. Mrzle so njive
6. Čutim krvi utrip
7. Spejvaj nama, Katica
8. Človek ni zver
9. Ne vem, kako ti je ime
10. Oj ta soldaški boben
11. Kje so tiste stezice
Felállás:
Vesna Zornik – ének, kísérő vokál
Polona Janežič – zongora, billentyűs hangszerek, psaltérium, kísérő vokál
Boštjan Gombač – klarinét, szaxofonok, szárnykürt, teremin, ukulele, bádogfurulyák, fujara, harsona, kísérő vokál
Tibor Mihelič Syed – basszusgitár, gimbri, ukulele, Roland HPD 20, gitár, kísérő vokál
Boštjan Narat – gitár, bendzsó, kísérő vokál
Robert Rebolj – dob, ütőhangszerek
