Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / SiTi Teater / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. december 21.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 20,00€
Azon a napon, amikor remegtek a hegyek, és állítólag eljött a világvége, Maja Pihler Stermecki, akit mindenki inkább „Bilbi” néven ismer, derűt hozott a szlovén fővárosba a SiTi Teatrban adott koncertjével. Karácsonyi koncert volt, különleges ünnepi hangulattal. Az erkélyen a Druga harmonija hattagú kórusa, a színpadon Bilbi mellett kiváló zenészek gárdája: Davor Klarič billentyűs, Peter Dekleva gitáros, Luka Gaiser basszusgitáros és Urban Krč dobos. Bilbi tehát semmit sem bíz a véletlenre. Egy ilyen kísérőcsapattal nagyon nehéz mellélőni. Igazából lehetetlen. Csak a kémiának kell működnie. És működik is.
Mint mindig! Megszokott időpont. Este nyolckor. Pénteken. A „SiTi za dobro glasbo” sorozat keretében. Vagyis ez volt a SiTi Teater idei év utolsó koncertje! Ünnepien feldíszített színpad, tele héliumos lufikkal és fényes kis lámpákkal. Közöttük tipeg fel a színpadra Bilbi hatalmas, fehér, göndör parókában, amelyben első pillantásra inkább egy Cyndi Lauper-féle extravagáns jelenségre hasonlít, mint Harisnyás Pippi héber változatára. A koncert két részre oszlott. Az első ünnepélyesebb, bensőségesebb, de kicsit visszafogottabb is volt. Itt Bilbi még topogott a magas sarkúban, hiszen a koncert második fele még energikusabb, ugrándozós játékot követelt, vagyis a műsor igazán a záró részben bontakozott ki, de odáig még eljutunk.
Bilbi mindent megoldott kiváló énekhangjával és lendületes előadásmódjával, amely nem zárta ki a forrófejű, kacéran kivirágzó stájer természet karakteres töltetét. A szándéka valóban sikerült: jó százan szórakozhattak, és egy pillanatra elterelődtek a gondolataik a mindennapi terhekről, ahogy ő maga fogalmazott, a „odakint nem szép” időkben.
A repertoár az 2011-es „Drobne slike” című debütáló album számait ölelte fel: Ko tvoja sem še bla, Iskrice, Tisto ni bil maj, (a vége felé kötelezően) Hvala za vijolice, Kaj pa ti, Če srce se vname, Nič me ni sram, Jokala bom jutri, 505 s črto, (Klaričnak szinte ajánlva) Hipijska, Obljubi mi, valamint a „a szív samponozásáról” szóló Drobne slike.
Bilbi hatalmas rutinnal és rengeteg színpadi tapasztalattal rendelkezik. A legtöbb szám elején a háttért a verhetetlen Klarič és Dekleva alkotta meg, és amikor beszállt a Krč–Gaiser páros szilárd ritmusszekciója is, igazi kis zenekar benyomását keltette a színpad: egy mini-zenekarét, amely az építőelemek kiegyensúlyozott elosztásával ideális támaszt nyújt a kíséretnek Bilbi énekes karakteréhez. Ebből a szempontból elmondható, hogy a számok átestek néhány elkerülhetetlen kisebb sebészi átalakításon. A fúvósokat teljesen kihagyták, így több hely jutott Klaričnak és Deklevának. Bilbi ezt a képet tamburin rázásával és időnkénti kazoozással töltötte ki. A számok hangszerelése még több szerves, meleg érzést kapott, ami elmélyíti a Bilbi-történet egyébként popos hangulatának R&B-, soul-, blues- és akár gospelmotívumokból szőtt műfaji makraméját. Nem szabad megfeledkezni a hattagú kórus közreműködéséről sem, amely remekül olvadt össze Bilbi énekének tekintélyével.
Az estét Bilbi mesterien adagolta, a szellemes, szívélyes csípős poénok egy csipetnyi sójával, amelyektől felderültek a jelenlévők arcai. Ezek egyébként az egyes számok szövegeinek üzenetéhez kapcsolódtak, például a legendás jugoszláv cukorkáról szóló nosztalgikus „505 s črto”-hoz.
A koncert második felének végén, amelyet Bilbi teljesen mezítláb énekelt végig – ami még nem jelenti azt, hogy ne használt volna a színpadon a jazzbalettből származó lépéseket is –, a csúcspontot Miha Guštin, azaz „Gušti” vendégszereplése hozta. A fickó, aki még az előző esti fellépéstől forrón érkezett, amikor a Hala Tivoli kistermében közel 3.000 fejet melegített be a jugoszláv rock legendája, Bajaga fellépése előtt – RockLine-riport ITT –, Bilbi egyik rajongójának kérésére Mikulásnak öltözött. A cingár hórihorgas figura favágócipőben, a Kekec-történetek Brinclj-ének szakállával és szokatlan, piros Mikulás-ruhában négyhúros ukulelét ringatott a karjában, és Bilbivel meg a társasággal három számot adott elő. Köztük volt a Big Foot Mama eredetijének kiváló feldolgozása, a Črni tulipan („Hello Chantal!”, ha véletlenül olvasod), amely határozottan kifinomult, zamatos, szerves továbbfejlesztést kapott: megtartotta az eredeti minden energiáját, miközben Bilbi soul-bluesos énekes színezete (Guštival duettben) és a kísérőcsapat hangszerelési megoldásai olyan szerencsésen működtek, hogy ez az „áttért” változat gond nélkül megjelenhetne akár külön kislemezként is. A közeljövőben. Bilbi és Gušti duettje a Črni tulipanban – szuper kombináció tehát.
A kötelező ráadásban a zenekar megismételte az Iskrice, a Hvala za vijolice és a Če srce se vname című számokat, az este pedig közel két óra után végre véget ért. Bilbi és a megújult kísérőcsapat kombinációja remekül működik. Reméljük, hogy minél tovább kitart ebben a formában, és hogy ez a párosítás középtávon talán meghozza az énekesnő következő stúdióalbumának számait megalapozó keretet is.
Képgaléria
