Helyszín: Gromka / Metelkova mesto / Ljubljana
A koncert dátuma: 2012. 12. 20.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 3€
Nehéz ma már egy több mint egy hónappal ezelőtti koncertről beszámolót írni. Túl sok idő telt el, de mindegy: jobb későn, mint soha. Emlékeztetőül – és intésül is, hogy a zenei színtérnek ma jobban szüksége van az összefogásra, mint valaha. A csütörtök esti főszereplők ezt bizony megmutatták.
A válság az országban (és a világban) egyre élesebb, a (fiatalabb) alternatív előadóknak pedig egyre nehezebb egyedül akár egy mini turnét is összehozniuk Szlovéniában. Kénytelenek tehát ésszerű, mégis izgalmas megoldásokat keresni. Az egyik ilyen mindenképp a stílusban és szemléletben hasonló zenekarok közös fellépése. Ehhez folyamodott a most szóban forgó három formáció is: a Barely Modern, az Arhibald Arhibaldovich és a Dečki iz dvorišta. A most véget ért decemberben rövid szlovéniai turnéra indultak, a szomszédos Zágrábból kezdve. Mindhárman az alternatív és az indie rock gazdag hagyományából táplálkoznak, ráadásul ugyanahhoz a fiatalos generációhoz tartoznak. Hangzásban sok mindenben különböznek, kívülről nézve mégis egységes egészet alkotnak, amely a bemutatásnál nem megy egymás idegeire. Ahogy élőben láttuk, egyáltalán nem. Ilyen oldott, egymásra hangolódott zenekarokat rég láttam, se hazai, se külföldi színpadokon. Fontos hozzátenni, hogy a turné fő kezdeményezői az Arhibald Arhibaldovich srácai voltak.
Amikor a Barely Modern tagjait, Janát és Žigát pár nappal a közös turné előtt interjúban megkérdeztem, mit várnak tőle, az az érzésem támadt, hogy kissé szkeptikusan tekintenek az egész helyzetre. Bár egy korábbi kérdésre azt felelték, hogy a szlovén zenekarok közül az Arhibaldokat is tisztelik, a levegőben éreztem némi bizonytalanságot a zenekarok összeillését illetően. Teljesen fölösleges volt. A koncertet leginkább éppen ez az összetartás jellemezte a mini turné társalkotói között. Minden lépésnél érezni lehetett a bajtársiasságot, a kollegialitást és a jó energiát. A zenekarok tényleg jól egymásra találtak. Ez még feltűnőbb volt az est utolsó fellépésének végén, amikor a Barely Modern mellé a színpadra felmentek a másik két formáció tagjai is, és együtt, eufórikusan zárták a turnét a „Jedilna čokolada” (Dečki iz dvorišta) közös előadásával.
De már akkor sem vettem észre a színpadon a többiek között az Arhibald Arhibaldovich frontemberét, Nejc Bitencet. Ez volt az előjel? Sajnos igen. Nejc ezen az estén játszotta utolsó koncertjét a zenekarral. Bár a színpadon ez nem látszott, a zenekarban már jó ideje nyikorgott valami. A kezdeti kémia közte és a többiek között elhalványult, és talán mindkét félnek az a legjobb, hogy elváltak útjaik. Nejc már új saját projekten dolgozik, a zenekar többi tagja pedig először a helyettesét keresi, egy éven belül azonban első albumra is számíthatunk.
A koncerten mindhárom formációban közös volt a rövid szett és a rossz hang, amely (technikailag) nem engedett különösebb zenehallgatási csúcsélményeket. A Gromka az idő nagy részében teljesen tele volt, ami a szegényes 3€-s jegyár mellett várható is volt. Elsőként a Šušnjar fivérek léptek színpadra, akik a Dečki iz dvorišta duót alkotják. Zenekarként ekkor hivatalosan még csak nagyjából egy hónapja működtek, ezért terjedelmes repertoárra nem is lehetett számítani tőlük. Öt saját dalt mutattak be, amelyeket az őszinte testvéri összjáték jellemez, hangzásban pedig az alternatív rock legkülönbözőbb irányaiba húznak, hangsúlyosabban a post-punk és a jangle felé. Nyelvezetük többnyelvű (a szövegek angolul, szlovénul és szerbhorvátul íródtak), különlegessége pedig az énekes (és gitáros) Niko Šušnjar erős baritonja, amely egyes árnyalataiban Ian Curtis hangjára emlékeztet. Bár csak néhány koncertet tudhatnak maguk mögött, kellemes (és szórakoztató) meglepetést okoztak, és a lehető legjobban nyitották meg az estét.
Még öt perc sem telt el a Dečki iz dvorišta duó koncertje után, és az Arhibald Arhibaldovich már színpadra is lépett. Annak fényében, hogy a dobos, Peter Šušnjar mindkét zenekarban ugyanaz, ez talán már nem is olyan meglepő. Az Arhibaldokról négyéves működésük alatt már elég sok szó esett; mindenképp az egyik legtisztavérűbb szlovén indie bandának számítanak. Ezt maguk sem titkolják. És éppen ez volt egy ideig a problémájuk is. A zenéjükben ugyanis elsősorban más zenekarok zenéje volt hallható, sok volt az általános indie sémák átvétele…mindaz, ami gyakran megesik a fiatal zenekarokkal. Most azonban egészen más volt. Az utánzást felváltotta az alkotás. Ez a benne rejlő potenciált tekintve valójában csak idő kérdése volt. Zenéjükben megjelentek a saját elemek, kezdték kialakítani a saját hangzásukat és stílusukat. A sokéves játék a szlovéniai színpadokon a színpadi jelenlétükben is meglátszik. Nagyon magabiztosak, hatásosak, jelenlévők és összeszokottak. Fellépésük igazi szemet gyönyörködtető látvány és az energikus koncert definíciója. Különösen lenyűgöző Šušnjar dobos játéka, aki nemcsak lüktetést ad a csapatnak a színpadon, hanem lelket is. Ritkán fordul elő, hogy egy dobos ennyire elhomályosítja a többi tagot, mégis építően és összekötően hat. Mindenképp a banda szíve és feje. Ezért Nejc Bitenc énekes távozása ellenére sem kellene sokat változnia. A zenekart ilyen fejlődés mellett még fényes jövő vár.
Ezt legalább részben már megízlelték az utolsó formáció tagjai a színpadon, a Barely Modern. A 2012-es év alternatív rock bajnokai. A We Cruise Like Tom Does című albumuk a kritikusok és a nagy hallgatótábor kedvét is elnyerte. Egyéves londoni epizód után erősebben tértek vissza Szlovéniába, mint valaha. Fellépéseik egyre kiforrottabbak, a frontember Žiga Petkovšek egyre több karizmát mutat, és annyira összeszokottak, mint kevés szlovén zenekar. Minden egyszerűen tökéletesen, őszintén és robbanékonyan működik. A rock’n’roll és a táncos hangulat időzített bombája. Mint már párszor korábban, most is nagyon ütősen léptek fel, egy másodperc szünet nélkül (még mindig várom a Mr. Man című dalt), dinamikusan és felpezsdítően. Az élő hangzásuk még agresszívabb a stúdióinál, pedig az is nagyon koncertszerű és ösztönös. A mondottakhoz nincs sok hozzátennivaló, csak annyi, hogy már türelmetlenül várjuk az új albumot.
Az est és a turné a már említett összeborulással zárult, mindhárom előadó a színpadon. A „Jedilna čokolada” előadása mindenekelőtt nagyon szórakoztató, szimpatikus és slágeres volt. Egész éjjel azt énekelgettem. Ami nekem nézőként megmarad, az elsősorban ez a (fentebb már megénekelt) összetartás, amelyet nehéz volt nem észrevenni a különböző formációk tagjai között. Bár a zenekarok összeállása turnékra eddig sem volt ismeretlen, attól tartok, a jövőben a kevésbé ismert zenekaroknak ez lesz az egyetlen módjuk arra, hogy a szélesebb közönség elé álljanak.
Képgaléria
