Előadó: Montoya, Coco
Kiadó: Blind Pig Records
Megjelenés: 1997
Egyszerű, nem mindig megbízható, de felhasználóbarát, és mindenekelőtt izgalmas a saját magának elég voltában! Nem, ez nem egy újabb reklám a Janez Janša-féle legújabb vonal luxuscsomagolású hajpótlásaihoz, ez Coco Montoya!! Egy rokonszenves, blueshoz húzó gitáros, vagy másképp mondva még egy gyerek, aki John Mayall iskolájából sírta ki magát a világra, és akinek mókás neve a volt gitáros társra, az angol blues kifinomult keresztapjának egykori brenkelő cimborájára kevésbé, inkább valamelyik megvadult Scarface-figurára emlékeztet. Coco bácsi, aki egy teljes évtizednyi Bluesbreakers-főgitárosi szolgálat után indult el az önálló zenei pályán, sajátos csúcspontját éppen ezzel a szórakoztató, helyenként már kicsit túl lelkes műfaji cirkusszal éri el, amelynek közös nevezője végig a gyorsan ragadó blues marad, a nyolcvanas évek úgynevezett blues revival iskolájából.
Montoya harmadik önálló ugrándozásának már a címe is, a Just Let Go, elárul (szándékosan vagy sem) egy s más kellemetlenséget, amely mélyen ott lapul a félig kész, minden szélrózsa irányából inspirált darabok szülőien óvó ölelésében. Coco kétségkívül fenomenális az előadásmódjában, hangja irigylésre méltó mélységgel bír, gyakran azonban szemérmetlenül a (hajdan) nagy Richie Sambora és Robert Cray kincstárából lopott, mégis, annak az embernek, aki Mayall hiteles ajánlásaival a zsebében járja gondtalanul a világot, mindenképp jobban állna a saját hangú, dallamos ötletek felkínálása, amelyek lehetővé tennék Montoyának, hogy tisztábban kifejezze a saját identitását, amit a blues mint műfaj szigorúan megkövetel.
Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, amelyekkel nem fogjuk túlságosan megszurkálni ennek a kedves úriembernek a képét. Nos, Cocónak legalább az elején kicsit türelmesnek kell lennie, ami a nyitó Fear No Evil címe alapján valószínűleg nem jelent majd számára különösebb kihívást. Én ezt a nyitó country és blues hatásokat keresztező megoldást nem igazán értem, bár az is igaz, hogy sosem tartoztam a majomkodó „yoko” dallamok forrófejű rajongói közé. Mindenesetre, mint később kiderül, a Fear No Evil meglepően jó irányba tereli az eseményeket, amelyek lázas fokozódására (már-már túl későn) az ingerlő What’s Done Is Done emlékeztet. A túlzott felhevüléstől a slágergyanús Just Let Go óv meg minket, amely vokálisan túl gyakran sétál végig Cray jól kitaposott vonalain, ami az eleinte nagyon ígéretes ötlet kárára a számot a nélkülözhetőbb alkotások közé sorolja. A társaság kapujában, főleg az erős karakterű vokálnak köszönhetően, hasonlóan középszerűen akad el a My Side Of The Fence. A Cool Like Dat, a blues és a könnyed jazz szülötte, a gitáros humorosabb oldalát mutatja, amelyet alaposan kifacsar Benny Yee fáradhatatlan orgonaexhibicionizmusa. Kettejük szórakoztató „konfliktusa” több mint három perc fecsegés után szerencsére hamar elvész az első meggyőző nyers blueserő-demonstrációban, az Albert Collins-féle Do What You Want To Do-ban, amellyel Montoya teljesen meggyőz! Erősebb fogásának figyelmét a domináns Hard Love is megkapja, amely ismét púpozott adag tüzes gitárjátékkal szolgál. A két szám megkülönböztető viszonya a náluk jóval barátságosabb társaikhoz akaratlanul is felveti a kérdést, mekkora valójában Coco Montoya zenéjének kifejezőereje. A választ a remek Beginner At The Blues adja meg, amely dallamos, ugyanakkor éles, szinte kérkedő retorikájával kíméletlenül szétveri a nyaralós egyhangúságot árasztó Mother And Daughter-t. Konkrétabb életjeleket mutat a Montoya–Shaun Murphy vokális duett, a Nothing’s Too Good For My Baby, amely azonban néhány magasan szárnyaló pillanat után mégis lassan, de biztosan ismét mélyen a vörösre festett területek felé kanyarodik. Mindez még egyszer bizonyítja, hogy a szerző céljai túl szélesen szóródnak, ám, ezt el kell ismerni, helyenként nagyon csábítóan hatnak. Talán túlságosan is.
Felállás
Coco Montoya: ének, gitár
Steve Ehrmann: basszusgitár
Benny Yee: billentyűs hangszerek
Marty Binder: dobok
Dave Smith: basszusgitár
Ernest Williamson: billentyűs hangszerek
Steve Potts: dobok
Ernie Cate: ének
Shaun Murphy: ének
Produkció
Jim Gaines
Számlista
1.Fear No Evil
2.What’s Done Is Done
3.Just Let Go
4.My Side Of The Fence
5.Cool Like That
6.Do What You Want To Do
7.Give It To A Good Man
8.Hard Love
9.Beginner At The Blues
10.Mother And Daughter
11.Nothing’s Too Good For My Baby
12.Never Seen You Cry This Way Before
13.Sending Me Angels
Az album hossza: 57.47
