Előadó: Resnik, Cene
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 45:09
Értékelés: 4/5
Ez nem album a keményfejűeknek! 45 perc jazz, amely teljes kikapcsolást követel. Semmi ratio. Csak a tudatos elme nélküli utazás állapota. Ez az az állapot, amely kényelmetlenséggel tölt el minket, pedig a részünk, mi mégis hátat fordítottunk neki az életmódunk miatt, Descartes „világra szóló kijelentései” óta, az évszámokban felfelé haladva! Amíg tudatosak vagyunk, kontrollálhatjuk a tetteinket, és ez biztonságérzetet ad. Ez az állapot viszont gyakran eltávolít sok olyan információtól, amelynek csak a tudatos elme kikapcsolásakor lehetünk kitéve. A ’Joyful Spontaneity’ című album pontosan az, amely nem viseli el a logikai elemzést, miközben átfolyik az érzékszerveinken. Sőt, minden kritika alulmarad az album üzenetével szemben. Ez is.
A kísérletező, szigorúan diszharmonikus jazz, amely a káosz szépségében keresi a rendet, és fordítva, az átlagos hallgatónak nehéz falat. Még a gourmand-nak is elég vastag bőr kell hozzá, hogy valamennyire méltóképpen közelítsen hozzá. Mindenképpen szűk, igen igényes, acélidegzetű és vastag bőrű hallgatóknak szánt termékről van szó, akik értik, mit jelent a tudat kikapcsolása.
Cene Resnik, a lemez mögött álló férfi, korántsem zöldfülű a zenei életben. A háta mögött a grazi konzervatórium áll, valamint az együttműködés a Weather Report néhai legendájával, Joe Zawinullal, aki a tanára volt, és 2007-ben színpadra is léptek együtt. Cene zenei profilját az Egyesült Államokban is csiszolta.
A »Joyful Spontaneity« 45 perc szabados kísérletezés a tenorszaxofon, a nagybőgő, a hegedű és a dob kölcsönös viszonyában. Természetesen teljesen instrumentális felállásban. A megalkotott anyag formája annyira légies és rugalmas, hogy akár az „alaktalanság” jelzőt is ráaggathatod. Képzeld el a koncertezést „kapásból”: ami kijön, az kijön. Ehhez persze tökéletes kémia kell az ilyen zenei kicsapongások megalkotói között, amelyek a mai időkben és világban kiváló figyelmeztető jelek arra, hogy a spontaneitásnak, életszínvonalunk egyik elemének már rég hátat fordítottunk.
A spontaneitás természetesen együtt jár a teljesen váratlan fordulatokkal. A »Joyful Spontaneity« zenei építőkövei teljesen szabadon szólalnak meg, nem törődve azzal, mit csinál a másik hangszer ebben a kvartettszövetségben. Mégis értelmes egésszé állnak össze, úgy, hogy a hangszerek valójában egymást hergelik. A tenorszaxofon által elindított forma gyorsan összeáll a hegedű vonalával, amely teljesen a saját útját járja, a kísérlet mégsem veszíti el a vezérfonalat. Egyértelmű, hogy a dobosnak teljesen szabad keze van, és annyi improvizációt, amennyit a ritmusok „lyuggatásával” kínálnak, és amennyit ezen a lemezen sűrítve kapunk, ma nehéz találni a zene világában. Főleg a szlovén zenei térben.
A számcímek azokat az érzelmi állapotokat tükrözik, amelyeket a kvartett ebben a lemezes kémiai szövetségben megpróbál kiemelni, megteremteni és a hallgatónak felkínálni. Az Awerness riasztó figyelmeztetésként bontakozik ki, a kvartett négy építőkövének skizofrén egymásutáni improvizációs kiruccanásai önerősítően fokozzák az egyén mai szkizoid elmeállapotát. A Preciious Jewelben a kvartett több dallamos formával, több nyugalommal, sőt megfontoltsággal kacérkodik – ami itt szinte túl durva kifejezés -, a szám első két harmadában pedig a szólók párbeszédében a nagybőgő és a tenorszaxofon viszi a prímet. Aztán felébred a hegedű, és hozzáadja egy értékes ékszer tulajdonosának őrjöngő megszállottságát – a bibliai apostolkodáson nevelt „kisember” kisszerűségének egyik végtelen materialista tévhitét, aki csak azokat az életszemléleteket követi, amelyeket a nagy világkonspirátorok diktálnak neki.
A számok az első, elemző hallgatásra az elején lassú, de fokozatos hangolásnak, atmoszférikus crescendónak tűnnek, majd a záró szakaszban érik el a csúcspontjukat. Az album az eszelős világosság elemeit is megidézi, amelyet a hangszerek kommunikációjának kémiája sugároz a Generosity című számban. A legtöbb önállóságot és kísérletező önpusztítást, ugyanakkor a lemez legérdekesebb pillanatait a Shikantaza üzenete testesíti meg, amely tollpihe-könnyedséggel repít el a felkelő nap országába.
Az album zenéje olyan zene, amely minden egyes értelmezésnél másképp tükröződik. A spontaneitás ugyanis ezt követeli meg a művészetben. Ezért mindig érdekes lesz élőben, a színpadi előadásban meghallgatni ezt a művet. A szabadság, amelyet ez a lemez elkapott, és a zenei univerzum határtalan kincsesbányájából átemelt ebbe a 45 percbe, a pozitív »csavarodottság« jellegét hordozza, a zenei intelligencia rendkívüli szélességével eljátszva. Beleszeret majd mindenki, aki nem tűri a konformista sablonokat és az agyonrágott zenei formákat. Mindenki, aki elég erős hozzá, hogy spontán kitárja a szívét.
Felállás
Cene Resnik – tenorszaxofon
Emanuele Parrini – hegedű
Giovanni Maier – nagybőgő
Aljoša Jerič – dob
Produkció
Blaž Celarec
