Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 6. 17.
Produkció: Jorn Lande
Az album hossza: 58.27 perc
Műfaj: Hard Rock / Heavy Rock
Értékelés: 7.5/10
Jorn Lande, generációja egyik legelismertebb énekese, sőt nyugodtan mondhatjuk, a hard rock egyik legjobb hangja, új stúdióalbummal tér vissza a színtérre. Feldolgozások nélkül. Jorn egyébként igen szorgos zenész, rendszeresen jelentkezik lemezekkel. Készített tisztelgő anyagokat is, például a két „Dio-kompot”, vagyis a rock és a metal közismert örökzöldjeit felvonultató feldolgozásgyűjteményt, de a pályáján természetesen a stúdióalbumok viszik a prímet. Az „Over The Horizon Radar” öt évvel az elődje, a „Life On The Death Road” után érkezik, amely más csapattal készült – a Primal Fear zenészeinek három ötödével. Mivel pedig Beyrodt és Sinner a Voodoo Circle-ben is játszik, nem meglepő, hogy az az album helyenként egészen Whitesnake-esen és a korábbi Jorn-lemezek keménységéhez képest lágyabban szólt.
Most viszont Jorn mellett – a Frontiers Music Srl. megszokott stúdiós gárdája (köztük Alessandro Del Vecchio) mellett – újra ott van régi cimborája és kiváló gitárosa, Tore Moren. A két zenész közötti réges-régi kémia tehát újra visszatér egy új albumra. Az elmúlt öt évben sok új ötlet gyűlt fel, de Jorn és csapata ezekkel nem lep meg minket. Nem is nagyon lehetett erre számítani. Az új albummal Jorn továbbra is testhezálló azoknak, akik szeretik az énekét és a dalszerzését is. Nyers heavy és hard rock, domináns vokállal, amely széles karizmájával és kifejező tekintélyével azonnal magával ragad. Lande kivételes énekhangja erejét és áthatóságát megőrizte. Több mint húsz évvel a bemutatkozó lemeze megjelenése után is fejlődik.
A szólóstúdióalbumok azonban az Arkkal, a Beyond Twilighttal, valamint a Masterplannel és az Allen/Lande-del készített lemezek árnyékában maradnak, még ha magas színvonalat hoznak is. Az „Over The Horizon Radar” is időnként egyhangúságba süpped, a legrosszabb szolgálatot pedig maga az énekes teszi magának azokkal a pillanatokkal, amikor az éneklést alárendeli az egyértelmű „Dio-s” stílusnak, mint a My Rock And Roll esetében, ami valójában sehová sem jut. Azért nem, mert ezt a számot Jornról már túl sokszor hallottuk, és a mérgező gitár-„arpeggiók” sorozatai sem emelik ki belőle. A gitármunka egyébként fenomenális és végig rendkívül vonzó. Egyébként is mindig magasak az elvárások, ha Jorn-albumokról van szó. Kiváló nyitódal, aztán ingadozás a közepes Dead London és az utána említett My Rock And Roll között. A lemez vége felé a hosszabb Believer sem hoz különösebb földrengést, a Winds Of Home pedig háromperces töltelék. Az album legerősebb része a közepe. Először a szolid One Man War emeli a lemezt, de igazán a Black Phoenix feszes, sötét hangulata viszi felfelé, ami fülbemászóan végzetes. Ezt kontrasztként a zeneileg felfokozott Special Edition követi, Jorn és társasága pedig különösen meggyőző az atmoszferikus, dallamos, mégis sötét Ode To The Black Nightshade-ben. A hosszabb dalok közül az In The Dirt emelkedik ki, átütő, azonnal a bőr alá kúszó, klasszikusan megszólaltatott riffel és erős zenei szerkezettel. Ez a szám az új album egyik csúcspontja. A lemez legvégén a záró Faith Bloody Faith is több mint szerencsésen működik. Ez az albumverzió, amely eltér a különálló kislemezen kiadottól. Zeneileg az album legragadozóbb száma. Vele az új anyag magas atmoszferikus szinten és a (kívánatos) nagy dinamika fényében zárul.
Akárhogy nézzük, az „Over The Horizon Radar” is minden tekintetben minőségi termék, amelyet olykor a koherencia hiánya nyomaszt, hiszen az anyag ingadozik. Ez nem meglepő, ha mérlegre tesszük a korábbi stúdióalbumokat, főleg a „The Duke” (2006) után megjelenteket. Az átlagostól és szolidtól a nagyon jóig minden előfordul. Főleg ahhoz a stílushoz képest, amelyet ez az egyébként hihetetlenül tehetséges és egyedi norvég énekes a társaival műveli, felesleges ragaszkodni a hosszú szerzeményekhez. A három és fél és négy és fél perc közötti dalok (legfeljebb egy-két hosszabb eposszal) a zenei recept alapján teljesen elegendők lennének. A produkció, mint mindig, kiváló. Az album élőn és organikusan szól, a hangzásképet teljesen kihasználták, Jorn pedig az előadásával megint egyáltalán nem okoz csalódást. Marad viszont egy tartózkodó érzés az új anyaggal szemben, mert artisztikus tartalékok lapulnak benne. De van valami. Jorn az Jorn. Az egyetlen. Megint kiöntötte a lelkét az énekes produkciójában. És az megint nagyobb a galaxisnál.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Over The Horizon Radar (5:23)
2. Dead London (7:05)
3. My Rock And Roll (7:31)
4. One Man War (5:58)
5. Black Phoenix (4:32)
6. Special Edition (3:36)
7. Ode To The Black Nightshade (4:57)
8. Winds Of Home (3:01)
9. In The Dirt (6:18)
10. Believer (6:01)
11. Faith Bloody Faith (4:00)
Felállás:
Jorn Lande – ének
Adrian SB – gitár
Tore Moren – gitár
Alessandro Del Vecchio – billentyűs hangszerek
Nik Mazzucconi – basszusgitár
Francesco Jovino – dobok
