Kiadó: Nika Records
Megjelenés dátuma: 2022. 10. 21.
Produkció: Metropolis
Az album hossza: 31.49 perc
Műfaj: Rock ‘N’ Roll
Értékelés: 8.5/10
A Metropolis egy ljubljanai rock’n’roll trió. Szlovéniában ma már mindenki ismeri a bandát, aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a rockszínteret. Három edzett vén motoros, hatalmas tapasztalattal a szlovén rockszíntéren. A zenekarnak a több mint húsz év várakozás után gyakorlatilag ki kellett adnia magából az új stúdióalbumot. Még ha nem akarta volna, akkor is muszáj volt. A Metropolis 2016-ban újrakezdte a koncertezést. Egy évvel korábban ugyanis csatlakozott hozzájuk Marko Čulajević „Čule”, aki egyébként a szlovén rock’n’roll csirkefogók, a The Sausages igencsak ismert alakja. Egy ilyen gitárossal a fedélzeten Matjaž Hočevar „Hotschko” és Anže Breskvar „BMD” újra nekilendült, és felélesztette mindazokat a szenvedélyeket, amelyek mindig is a rock mágiájához kötötték őket. A „Metropolis” album így már két évvel ezelőtt kész volt. Aztán jött a kétéves „Covid-19-forgatókönyv”, és vele az album megjelenésének kétéves csúszása.
A Metropolis mindig is rajongott a Motörheadért, a figuráért és a munkásságért egyaránt. Aki látta őket koncerten, nagyon jól tudja, milyen jól mennek nekik a rockkorszak egyik legikonikusabb zenekarának klasszikus feldolgozásai is. Ez az örök Motörhead-megszállottság természetesen átszivárog a zeneszerzés stílusába, de a saját dalok hangzásába, produkciójába is. „Hotschko” énekben éppen annyira közel áll hozzá, hogy végig „kellemesen idegesítse” a hallgatót a Lemmyre emlékeztető asszociációkkal. Mennydörgő basszusa robban és vág, mintha még egy gitár állna a színpadon. A fickó gyakran püföl tiszta kvintet és akkordokat, amelyekkel a frázisok még nehezebbek lesznek, míg recsegős basszusmenetei a markáns kontraszt jegyében vasbetont morzsolnak. Hasonlóan a híres Lemmy-féle Rickenbacker-hanghoz. A fickó a basszusgitáron egy szólókirándulást is bedob a Love Potion Nr. 5-ban.
Čule olyan gitáros, akinek egyebek közt a kisujjában van a Lynyrd Skynyrd (a The Sausages-koncertek látogatói ezt jól tudják). Már ez is elég ahhoz, hogy azonnal világos legyen, mennyire pokolian jó gitáros Čule. És ha a Motörheaddel még tovább húzzuk a párhuzamokat a gitárjáték terén is, a történelem azt tanítja, hogy a pályafutásuk során (pontosabban 1977 és 2015 között) három alapgitárosuk volt. Čulénak az összehasonlításban, és annak alapján, amit a „Metropolis” album dalaiban mutat, a szeszélyes skót, Brian Robertson jutna asszociációként, ami elég találó. Kivételesen technikás, és egy olyan szám, mint a „boogie-kirándulás”, a Bony Maronie (az album egyik legjobb saját szerzeménye), különösen szemléletesen telített a szólóőrületek feltartóztathatatlan rohamával, amely nemcsak ennek a dalnak, hanem mind a kilencnek hozzáad egy plusz oktánt a maga ősi, szinte ösztönösen született rock’n’roll természetéből. A trió ezen a lemezen végig a rock’n’roll mágiájának elemi lényegénél van. Pontosan ezt is kereste. Ezért a „Metropolis” végig fantasztikusan megragad. Függetlenül a Motörhead-asszociációktól, a csomagolás a lényeg. Óriási golyókkal, vad tűzzel és szívvel játszották fel. Egy ilyen zenei történetben pontosan ennyi kell.
Néhány dal úgy hat, mintha a Motörhead elfelejtette volna felvenni őket, és az „Another Perfect Day” (1983) után vártak volna arra, hogy Lemmy, Philthy és Robbo a következő lemezre rakja őket, de ez nem történt meg, mert Lemmy nem sokáig viselte a „balettpiruetteket” az akkori Motörhead-koncerteken. Négy olyan dalról van szó, amelyek iszonyúan erős pofonok, tele testoszteron-túltengéssel, adrenalinsietséggel és alkoholgőz-forrással. Ide tartozik: On The Road, Love Potion No. 5, Looking For Trouble és az album vége felé az End Of Time. Lemmy a Metropolis trió új lemezen látott tettei láttán biztosan felvonta volna legalább az egyik szemöldökét, aztán teljes egyetértéssel üdvözölte volna az albumot.
A Metropolis azonban a Motörheaddel való összes párhuzam mellett a maga külön története is. Itt van a gúnyos Dancing King, amelyben Hotschko ismét mohón hajszolja az ártatlan lányokat az éjszakai klubok füstös helyiségeiben. Ebben a dalban az is imponáló, ahogy ügyesen becsempészték a „honky tonk” zongorát, és Čule új, zseniális szólója is, amely erotikus feszültséggel van tele. A már említett Bony Maronie mellett a Dancing King újabb albumbéli kitérő, amely arra figyelmeztet, hogy a Metropolis hallgatása nem a Motörheaddel kezdődik és végződik. A nyolc saját szerzemény mellett itt van még két lassabb szám is. A Gone To Hell és a Good Night (a gitárszólót „slide” fordulatok is fűszerezik). Ez a kettő is hálás dinamikai kitérőt hoz a többi anyaghoz képest. Az összevisszaság, a lövöldözés és a három rock ‘n’ roll-lázadó szentségtelen gonoszságának végig gúnyos lendülete mellett – ezt testesíti meg a lemez dalainak zöme – az ilyen eltérések kívánatosak. A trió pontosan tudja, hogyan kell kiszolgálni a dolgokat, hogy az album azonnal megragadjon. A Metropolis hihetetlen ügyességgel uralja a szent rock’n’roll-egyszerűség axiómáját. A dalok az első pillanattól harapnak és támadnak. Mint az ősi rock’n’roll műfaj ragadozó pofonjai, amelyek egy pillanat alatt talpra állítanak bárkit. Az alkoholgőzzel átitatott énekdallamok, Matjaž Hočevar nyers és rekedt, mégis erőteljes, megrázó hangja minden kétséget kizáróan az az elem, amely azonnal megragadja a hallgatót. És végig szorosan maga mellett tartja.
A „Metropolis” album őszinte lemez. Eleven, és szervesen fogja meg az embert. A trió koncertfellépését követve vették fel stúdióban. A trió tagjai között rendkívül koherens, összefonódó a kötelék. Remekül hangolódnak egymásra és értik egymást a hang és a stílus megalkotásában, amelyet az album megtestesít. A Metropolist feltétlenül koncerten kell hallgatni. Az album végére felkerült még egy ZZ Top-feldolgozás, a Beer Drinkers & Hell Raisers. (Új,) zajos kivitelezésben. És tudjátok, miért ezt a számot választotta a trió? Mert Hotschko, Čule és BMD pontosan azok, amiről a cím szól. A „Metropolis” album sokatmondó címet visel. A zenekar ezzel a lemezzel bizonyos értelemben újjászületett. Újra megerősítette a küldetését. És az album pokolian kellemes. Remekül kitisztítja a hallójáratokat, és beindítja a vért a testben. Csiklandozó hatással. Egészen a férfi intimitás duzzadó részeiig. Ez minden jó rock’n’roll album alapküldetése is az igazi, kutyaütő „mamojebcek” rendezésében. És higgyétek el: a „Metropolis” pontosan ilyen. A zenekar bejelentései szerint a Metropolis új korszaka vele csak most kezdődött el, hiszen a trió rövid időn belül újabb stúdiómunkát ígér. Az első felvonást tehát a trió a lehető legmeggyőzőbben abszolválta. Igazi macsó gőggel!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. On the Road
2. Dancing King
3. Love Potion No.5
4. Bony Maronie
5. Lookin’ For Trouble
6. Gone to Hell
7. End of Time
8. Good Night
9. Beer Drinkers & Hell Raisers
Felállás:
Matjaž Hočevar ‘Hotschko’ – ének, basszusgitár
Marko Čulajević ‘Čule’ – gitár
Anže Breskvar ‘BMD’ – dob
