Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2018. 07. 12.
Producer: Alessandro Del Vecchio
Az album hossza: 42.40 perc
Műfaj: Hard Rock
Az album tavaly július közepén jelent meg, de így is érdemes szót ejteni róla. Furcsa módon annak a rockernek, akit a rock’n’roll legalább egy kicsivel mélyebben érdekel annál, ameddig az átlagos földlakó agya elér, vagyis az AC/DC és a Guns N’ Roses ismeretén túl, Johnny Gioeli neve elválaszthatatlan a mindennapi zenehallgatástól. Johnny ugyanis elismert énekes állócsillag, aki így vagy úgy felkerült a legnevesebb hard rock zenekarok világtérképére: egyrészt az anyazenekarával, a Hardline-nal, másrészt évek óta hűen szolgálja a „német Blackmore”, vagyis a megállíthatatlan Axel Rudi Pell csapatát. Ott vannak még a Crush 40-es kalandok, vagy a nemrég Deen Castronovóval (Neal Schon Band, The Dead Daisies, Revolution Saints, ex-Journey) közös projekt.
Röviden: Johnny Gioeli afféle élő legenda. És most végre itt van a szólóalbuma is, amiről évek óta álmodozott. Tévedsz azonban, ha azt hiszed, hogy ennek a kiadványnak nem volt mélyebb értelme. A „One Voice” ugyanis kissé eltér attól, amit Gioeli többi zenei munkájától megszoktunk. A lemez története mögött pedig van még valami. A bevétel jelentős részét, amely az album eladásából összegyűlik, egy Joe Barber nevű fiatalember kapja, hogy felépülhessen abból a súlyos balesetből, amely tavaly előtt érte, és amely miatt lebénult.
A „One Voice” olyan dalokat hoz, amelyeket Johnny nehezen tudott volna felvenni a fent felsorolt előadók bármelyikének lemezére. Már a nyitány is meglep: a Drive ugyanis egy ballada. Nem mindenki választ balladát az album nyitódalának, de a Drive valóban fenomenálisra sikerült, és megérdemli ezt a helyet. Leköti a hallgató figyelmét, és teljes érdeklődést kelt aziránt, mit tartogat a lemez többi része.
Az album aranzsmáinak jó része akusztikus hangzásba öltözik, ez főleg a harmadik dalnál, a One Voice-nál kezd uralkodni. Ez tehát a címadó. Gioeli fenomenálisan énekel. Az évek során egy szemernyit sem veszített kifejező vokális erejéből. Ezekben a kissé „levetkőztetett” produkciós megoldásokban, ahol az egész szervesebben és természetesebben cseng, mint azt várnánk, énekesi erényei még intenzívebben érvényesülnek. A felvillanó szenvedéllyel és érzelmekkel még erősebben, vagy mondjuk különleges, más módon érinti meg a hallgatót. Az album tele van pozitív energiával és a pozitív üzenetek izzó rezgéseivel. Ahogy egy hard rockos zenei terméktől elvárható, a dalok hangulati csúcspontja a refrénekben érkezik el. Ezt a pozitív tüzet őrzi a folytatásban a Mind Melt is. A produkció „levetkőztetett”. Az akusztikus érintés tisztán és határozottan érezhető, a gitárok csupaszok, egy kicsit groove-osak és zsírtalanok, a háttérben pedig többször becsúszik még a régimódi Hammond-orgona hangja is. Középpontban az ének. Abszolút középpontban. Ötletileg például egy Bryan Adams megölné magát azért, hogy érett korára legalább egy kicsit megérintse az a fajta alkotói lendület, amelyet a „One Voice” dalainak ihletettsége kifejez. A Hit Me Once, Hit Ya Twice olyan szám, amelyet a Gotthard szívesen „örökbe fogadna” az utolsó két albumuk valamelyikére. A dalok ebben a produkciós környezetben és aranzsmában számos olyan alapot hordoznak, amelyekből egy másfajta stúdiómunkával jóval több AOR-aranyat is ki lehetett volna csalogatni. A Deeper kivételes pop rock ballada, amely egyenesen a népszerűbb rádiók műsorába illene, még fretless basszusvonalakkal is alátámasztva, és a „iker testvére”, a folytatásban érkező Price We Pay olyan ballada, amilyet a Bon Jovi már régen elfelejtett írni. A vége felé olajat önt a tűzre az ébresztő, himnikus hard rock tétel, az Out Of Here, az albumot pedig egy újabb remek ballada, az Oh Fathers zárja, ahol a refrénben a bendzsós aranzsmán is jól mutatna, hiszen country beütései is vannak, ami az énekes szerzői érettségét igazolja.
Hardline-, Axel Rudi Pell- és Crush 40-rajongóként kötelező lépés, hogy a „One Voice” albumot is felvedd a CD-gyűjteményedbe. Hamarosan jön az új Hardline-lemez, aztán az új Axel Rudi Pell-album, és így tovább… Johnny pedig a jövőben is a hard rock nagy állandója marad velünk. És ez így van jól.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.5 / 10
Számlista;
1. Drive
2. It
3. One Voice
4. Mind Melt
5. Running
6. Deeper
7. Let Me Know
8. Hit Me Once, Hit Ya Twice
9. Price We Pay
10. Out Of Here
11. Oh Fathers
Felállás:
Johnny Gioeli – ének
Eric Gadrix – gitár
Alessandro Del Vecchio – billentyűk
Nik Mazzucconi – basszusgitár
Marco Di Salvia – dobok
