Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés: 2019. február 15.
Produkció: Sascha Paeth & Tobias Sammet
Játékidő: 66.45 perc
Stílus: Symphonic Power Metal
A „Moonglow” az Avantasia nyolcadik stúdióalbuma. Ez a projekt a klasszikus zene és a heavy metal ötvözetére épül, pontosabban az európai power metalra. Előttünk áll tehát a nyolcadik metálopera-történet, amely a kreatív hajtómotor és vizionárius, a csodálatos zenész, zeneszerző és hangszerelő, Tobias Sammet tollából született. Őt mindenki úgy is ismeri, mint a német power metalosok, az Edguy legmarkánsabb figuráját. Sammet a „Ghostlight”, vagyis az előző Avantasia-lemez után mélyebb alkotói válságba került. Szerencsére ezúttal nem szorította határidő, így az ötletek természetes úton, erőltetés nélkül születhettek meg. Sammet eredetileg egy önálló stúdióalbumhoz gyűjtögette az ötleteket, később viszont rájött, hogy a készülő anyag valójában nagyon hasonlít ahhoz, amit egyébként az Avantasiának ír.
Sammet ezzel a projekttel ugyanis kereskedelmileg is befutott. Ultrafertőző dallamosság és bombasztikus közérthetőség, operettes-szimfonikus figurák és metalos frazeálás ötvözése, mindezt pedig folyamatosan egy sor neves vokális vendég öleli körül. Ez a kombináció hosszú távon csak gyümölcsöt hozhatott. Sőt, a projekt neve mára túlnőtt az Edguyén, Sammet az utóbbi években gyakorlatilag elsősorban az Avantasiára koncentrál, az Edguy pedig kissé háttérbe szorul, ami a zenekar kevésbé izgalmas stúdiókiadványain is meglátszik. Az Avantasia Európában és az USA-ban is sikereket aratott, az ajtók tárva-nyitva állnak. Sammet ezt túlságosan is jól tudja, ezért addig veri a vasat, amíg meleg.
Ez a lemez is egy fantáziavilágba kapaszkodó koncepciót visel, akárcsak az elődei. Ezúttal Sammet egy olyan lényt állított a középpontba, aki nehezen boldogul a valós világgal, és a holdfény árnyékainak oltalmában talál menedéket. Vajon mi mindent csal elő belőlünk a Hold? Olyan szinteken, amelyektől félünk, és amelyek előtt a racionalizmussal elzárjuk az utat. Valamit, amit magunkban hordozunk, de tudatosan ellenállunk neki, mert empirikusan nem bizonyítható. Pedig vezet minket. Része vagyunk, része az univerzumnak. Része az egyetemes igazságnak, amely elől az emberiség réges-rég elmenekült, és lassan süllyed a közös pusztulásba. A természettel együtt, amely az emberiség miatt világszerte haldoklik. Hagyjuk a „prédikálást”, vissza az albumhoz. A nyitó, ütős katalizátor, a „Ghost in the Moon” gyorsan a helyére teszi a dolgokat. Tipikus power metalos rohamdal szimfonikus hangszerelésekkel és Tobias Sammet magabiztos, karizmatikus hangjával, aki egyébként kötelezően közreműködik az összes többi dalban is, amelyben vezeti az éneket.
Mint mindig, ezen az albumon is vendégek egész sora tűnik fel, köztük Hansi Kürsch (Blind Guardian) és Candice Night (Blackmore’s Night), utóbbi egyenesen először. Ha az első dal bevált és a projekthez nagyon is tipikus, a következő dalok sorozata már azt bizonyítja, hogy Sammet ötletekben némileg megerősödött, így a kompozíciókat hangszerelésben is felfrissítette. Különösen a következő, a Book Of Shallows húzza atmoszferikusan diadalmasan felfelé a lemezt: a négy vendég vokális nagyágyú (Mille Petrozza, Hansi Kürsch, Jorn Lande Ronnie Atkins) és természetesen Tobias kombinációja villámgyors hangulati ugrásokról gondoskodik a dal fejlődésében, amely éppen a vezető énekdallamok átadogatása miatt a lemez egyik legizgalmasabb és legragadósabb pillanatát hozza. Ezt a pillanatot és a magas hangulati vibrálást a fantasztikus címadó dal megtartja, sőt tovább erősíti, ahol Sammet a vezető éneket a kiváló Candice Nighttal osztja meg bravúros kombinációban. A dalba és a hangszerelésbe, főleg a refrén dallamába, mindenképp becsempészik némi folkos hangzás, ami viszont szinte kötelező, ha Candice Night is bekapcsolódik. A negyedik, a The Raven Child a lemez leghosszabb és legváltozatosabb kompozíciója. Nevezzük igazi epikus szimfonikus szvitnek, amelyben Sammet ismét aktivizálta Kürschöt és a dalnak mintha pont erre lett volna szüksége, Blind Guardian-os hangszerelést adott, amire különösen ennek az amúgy nagyon sikerült eposznak az első része hívja fel a figyelmet. Ezt egy rövidebb, refrénjében hihetetlenül fülbemászó dal, a Starlight követi, ahol Sammet mellett a vokális feladatokat a jó öreg Ronnie Atkins (Pretty Maids) látja el.
Sajnos az album a folytatásban veszít az érdekességéből, és gyakorlatilag az összes Starlight utáni dal sokkal kiszámíthatóbbnak, kifulladtabbnak és klisésebbnek hat a „Moonglow” első feléhez képest. Amikor a Requiem For A Dreambe belép Michael Kiske (Helloween), megint egy tipikus megerősítést kapunk arra, mire képes az európai power metal. A Helloween zenéjének elemei ebben a dalban mind jelen vannak. Sammet Kiskének ismét kijelölte azt a keretet, amelyben 100%-ig Helloween-módra működik, az énekesnek másik manőverre esélye sem marad. Olyan recept, amely megint bejött, de Sammet ezzel már nem lep meg! Sammet az albumon nagyrészt megfontoltan helyezte a vezető vokális alakokat az egyes kompozíciókba, és így a főszereplő énekesekből (többnyire hatékonyan) pontosan azokat az elemeket csalta elő, amelyeket vokális jellegzetességeikkel az anyazenekaraik zenei életművébe is behoznak. Ezért is fogjátok őket nagyon gyorsan felismerni a kompozíciók menetében. A lemez kevésbé izgalmas pillanatai a középtől a vége felé haladó dalok (Lavender, Alchemy, Invincible és The Piper At The Gates Of Down), amelyek sajnos elveszik a nyitány lendületét a lemeztől.
Az album helyenként kellemesen változatos, olyan szerzői megoldásokkal, amelyekkel eltér az opera és a power metal alapvető fúziójától. Nem újdonság sem a projektnél, sem az Edguy zenéjében, mégis: ebben az általánosságban nagyon is üdvözlendő kiegészítés! Sammet az új lemezen ismét frissebbnek hat, bár a korongnak még akadnak tartalékai. A dalokba érzékelhetően beleszövődik a dallamos rock (Starlight), sőt az AOR (a bónusz Heart), a folk (Moonglow) és még a világzene is. A végére odakerült egy ügyes feldolgozás, a nyolcvanas évek pop-slágere, a Maniac, amelyet Sammet énekben az Mr. Big énekesével, Eric Martinnal „ment meg”. Összességében a küldetés nagy vonalakban sikerült. Húsz-huszonöt perc ugyan kissé unalmas és agyonrágott, ami akár oda is vezethet, hogy elkezded keresgélni a „skip” gombot, de az album egészében fenntartja a projekt hitelét, sőt az első részben néhány ügyes pontot is felmutat, amelyek több zeneszerzői frissességgel dicsekedhetnek, mint amire az új lemeztől számítani lehetett.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.0 / 10
Számlista:
01. Ghost In The Moon
02. Book Of Shallows
03. Moonglow
04. The Raven Child
05. Starlight
06. Invincible
07. Alchemy
08. The Piper At The Gates Of Dawn
09. Lavender
10. Requiem For A Dream
11. Maniac
12. Heart (bónuszdal)
Felállás:
Tobias Sammet – ének, billentyűk, basszusgitár
Sascha Paeth – gitár, basszusgitár, keverés
Michael Rodenberg – billentyűk, zongora, zenekari hangszerelés, maszterelés
Felix Bohnke – dobok
Vendégénekesek és -zenészek
Ronnie Atkins (Pretty Maids)
Jørn Lande (Jorn)
Eric Martin (Mr. Big)
Geoff Tate (ex-Queensrÿche)
Michael Kiske (Helloween)
Bob Catley (Magnum)
Candice Night (Blackmore’s Night)
Hansi Kürsch (Blind Guardian)
Mille Petrozza (Kreator)
Nadia Birkenstock – hárfa
Oliver Hartmann – gitárszóló a 4. dalban, háttérvokál
Herbie Langhans – háttérvokál
Billy King – háttérvokál
Bridget Fogle – háttérvokál
Lerato Sebele – háttérvokál
Alvin Le-Bass – háttérvokál
Stokely Van Daal – háttérvokál
