Kiadó: Nika Records
Producer: Peter Dekleva
Megjelenés dátuma: 2019. 04. 26.
Stílus: Alternative Rock
Vedd meg az albumot!
A John F. Doe, a szlovén rockformáció Bledből, 4 év után tér vissza a bíztató elsőlemez, a „JFD” folytatásával, amely 2015-ben jelent meg. Az első albumon a csapat bebizonyította, hogy nem egynapos futóbolond, hanem olyan banda, amely kidolgozott karakterre törekszik, és a John F. Doe valóban úgy mutatkozott be rajta, mint amely saját hangot, kihívó attitűdöt és vonzerőt építget. Már maga a debütalbum is komoly esztétikai értéket képviselő munka volt, produkciós és hangszerelési szempontból nagy ügyességgel megcsinálva; alternatívrockos természete zeneileg csábító volt, a brit rock örökségével is kacérkodott, és gyorsan a bőr alá mászott.
Nos, a „Druga stran” (A másik oldal) egy olyan album, amelyet a zenekar nem is nevezhetett volna találóbban. A csapat úgy döntött, eltávolodik attól, amit az első lemez sejtetett. Vagyis ez a zenekar egyfajta „másik oldala”. A banda ugyan megtartotta az alternatívrockos jelleget, és igen hallhatóan, hangosan át is vitte az új albumra, de a nagyfokú szerves hangzás és a hangzásbeli tágasság keresése közben mélyebbre ásott abban, amit a rock öröksége kínál. Kifejezetten enyhén retróként hatnak. Mind a produkció miatt, mind főleg a Hammond-hangzás miatt, amellyel az album át van szőve. Tulajdonképpen a Hammond a vezetőének mellett szinte uralja az új lemez hangzását.
A fiúk zenei művészet tekintetében az új albumon érezhető érettségi ugrást hajtottak végre. Ezt különösen a remek balladai szám, a Drugi del sveta igazolja. Tetőtől talpig kivételesen jól fel van építve hangszerelés szempontjából, benne az érzéki énekkel és a végig magával ragadó vokállal. Ügyesen körbeveszik a refrén crescendójában felcsendülő énekharmóniák is, ahol a Hammondok tovább mélyítik a drámai színházat, és a hangulati váltás a versszak és a refrén között különösen képszerű. Az új album egyik legérettebb pillanata. Ebben a számban erőteljesebben ébred fel a gitárszólózás és az ügyesen beleszőtt gitárdíszítések a dal második felében, ami tovább erősíti ennek a remek számnak a szilárd atmoszféráját, amely a ragadozó dráma és az ünnepélyesség elegye. A Hammondok a Zvok tišine versszakában futólag kölcsönöznek néhány olyan szerkezetet, amely a régi szép idők The Doorsát idézi.
Peter Dekleva keze is benne volt a dologban. Ez sokat elmond. Peter hangzásbeli purista, és e téren rendkívül kifinomult esztétának számít. A hang analóg módon van rögzítve, és a zenekar a lehető legszervesebben szól. Retró hangzással. Van benne némi hajdani, a hetvenes évek ősrégi iskolájának úttörő korszakát idéző merítés, de nehogy félreértés legyen. A John F. Doe tagjai által képviselt új rockergeneráció felfogásának filozófiája mellett. Ezért a Druga stran album rendkívül merész keveréke a réginek és az újnak, vagyis a divatosnak (Skeptik). A popesztétika az album enyhén sötét, magába forduló alternatívrockos tartalmain át vonzóan szikrázik, és rádiós pörgetésért kiált (az ütős, kitartó Puščava, majd közvetlenül utána a kontrasztosan megkomponált Hyde). A ritmusstruktúrák egyszerűek, de ringatózásra hívják a hallgatót, sőt, még táncos lendületre is. Az ének kidolgozott és rendkívül magával ragadó, ezért egyszerre nagyon fontos építőelem és alap is, amellyel a John F. Doe meggyőz arról, hogy valóban kiérlelt zenei kombóról van szó. Ő teszi fel az i-re a pontot ennek az egyéni hangú zenei dosszié történetében.
Még valami. Az összes szöveg ezúttal szlovén nyelvű. Ezért a „Druga stran” következésképpen és teljesen logikusan magába szívta az Alpok napos oldalának földrajzi eredetű zeneiségét. Egyszerű. Ezt diktálja a metrikával való kuglerkedés a szlovén nyelv használatánál. Ezért az album természete mostantól otthonos lesz mindazoknak, akik Siddharta-t hallgatjátok (a Povej naglas versszaka), vagy főleg a Dan D első két albumát.
Figyelem. A dalok száma nem csak tizenegy. A záró Poletni utrip után egy rejtett, akusztikus, sóvárgó bónuszdal következik. És nem. Nem lopja az időt, minden alkalommal érdemes meghallgatni, ahogy az albumot is az elejétől a végéig szokás hallgatni. Ha már az albumnál, mint egésznél tartunk: a John F. Doe-nak nagyon jól sikerült elrendezni a dalokat (meghatározni a sorrendet). A nyitány és a zárás nagyon ütős, a Fenixszel és a Poletni utrippel. Nyárias, felpörgetett dalok, fülbemászó vezérfrázisokkal és áthatoló énekteljesítménnyel, amely főleg a fülbemászó refrénekben ragad magával. A „Druga stran” az elődjéhez képest rockosabban felhúzottnak is hat, de leginkább a szerves, élő természete, a meleg tónusok, a mély hangok közötti remekül felállított kontrasztok, a gitár–billentyű párbeszéd szilárd hangtömege, a jellegzetes, nagyon elkötelezett és érzéki ének, valamint a világosan kiemelt, nagy groove-ot hozó basszusvonalak ragadnak meg. Mindezt az első lemezen is megtaláltuk, de a „Druga stran” érettebben kiforrott, még jobban kidolgozott. A John F. Doe nagyon ügyes a vokális kíséret kialakításában és a vezetőének további vokálokkal való harmonizálásában is, ami tovább erősíti az album egyes hangulati állapotait.
A zenekar az új albummal „kinyújtózott”. Megmutatta a „másik oldalát”, de megtartotta az önálló, saját erőből felnőtt jelleg pecsétjét, amelyet már az első lemezzel ápolt. Karakteres, kidolgozott víziójú banda, erőteljes kreatív lendülettel, amely nem fél a „másságtól”, a kipróbálatlan kipróbálásától, ezért nem csoda, ha a harmadik album megint jelentősen más lesz, mint az első és a „Druga stran”.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 9.0 / 10
Számlista:
1. Fenix
2. Continental
3. Puščava
4. Hyde
5. Vesolje
6. Skeptik
7. Kratek stik
8. Povej naglas
9. Drug del sveta
10. Zvok tišine
11. Poletni utrip
Felállás:
Marko Zemljič – ének, vokál
Aleš Svetina – gitár, vokál
Luka Zemljič – billentyűk, vokál
Tilen Knaflič – basszusgitár, vokál
Bojan Marinko – dob, ütőhangszerek, vokál
