Kiadó: PGP RTS
Megjelenés: 2017. március
Producer: Darko Varga
Az album hossza: 45.33 perc
Stílus: Progressive Rock / Blues / Art Rock / Pop
A novi sadi kvintett, a Šinobusi ötödik stúdióalbuma, tizenöt évnyi dacolás után! Végre egy szlovén zenei médium kezében is, pedig azóta, hogy 2017 márciusában hivatalosan megjelent, bizony sok víz lefolyt a Dunán. Az együttes abszolút zenei különc, hihetetlenül hiteles kapocs a rockpionírok régi idejéhez. Alig három és fél évvel az elődje, a 2013 végén megjelent „Nebo od skaja” után itt a „Ljubav i dalje diše”. A Black Sabbath már a „Cross Purposes” albumon is arról énekelt, hogy a végén az emberség marad meg neked mindenből, a Šinobusi viszont a szeretet alapelvében hisz. A kettő persze szorosan összefonódik.
A Šinobusi az évek során rendkívül megbecsült és ismert zenekarrá vált, nemcsak otthon, hanem a szlovén közönség is elismerte őket. Rendszeresen és nagyon szívesen térnek vissza hozzánk, energikus koncertjeik pedig a hibátlan kivitelezés etalonjának számítanak. Az albumot az ébresztő U nevreme nyitja, amely rögtön megmutatja, milyen képszerű és erős kémia van ennek a zenekarnak a zenéjében. A Šinobusi zenéjét egyébként egyáltalán nem könnyű leírni. Talán az a legegyszerűbb, ha egy tág címkét ragasztunk rá: a blues, a rock’n’roll, a pop és a progresszív rock sajátos keveréke, természetesen lehetséges stílusbeli kitérőkkel (jazz, swing, pszichedelikus rock), hiszen a zenekar szívesen kísérletezik folyamatosan a hangzással és a hangszereléssel. Az ötös állandóan színpadon van, és az összeszokottságból nincs hiány, ahogy a kivételes kreatív éleslátásból sem.
Ha a „Nebo od skaja” (2013 decembere) hosszabb, igazán pazarul hangszerelt tételekből álló albumnak hatott, a „Ljubav i dalje diše” több dalt tartalmaz, de a progresszív-pszichedelikus rockos színezetű Crna dirka kivételével mind érezhetően rövidebb, ezért többnyire közvetlenebbül szólítanak meg, miközben megvan bennük a zenekar felismerhető szerzői bájának minden fénye. Az albumon újra felbukkan valami lucid és évődő vígjátéki hangvétel, ahogy az először a Preko polja, pa u brda blues-boogie swingelésében erőteljesebben megmutatkozik, ez a dal tulajdonképpen kis főhajtás mindazoknak a csodálatos embereknek Szerbiától Szlovéniáig, akik az évek során nagy támogatást nyújtottak a zenekarnak. A játékosság következő pillanata a nyolcadik dalnál jön, ahol a banda a csibészes természetét sem rejti véka alá, amikor nekilát a kabaré-jazzswing felé kacsingató Dečaci című dalnak. Nenad Patković, aki a billentyűs hangszereket is szolgáltatja, gitáron bármit eljátszik. Egy végtelenül eszelős zenész. Pozitív értelemben persze. Teljes meglepetéselemet visz a csapatba. Abban az értelemben, hogy az amúgy gondolatilag tömören formált dalokba átvezető díszítéseket sző, amelyek retro-nosztalgikusan csengenek, és amilyeneket az ezredforduló utáni lemezeken nem vársz az ő generációjának zenészeitől. Ezért hat a Šinobusi sokszor úgy, mint egy új történet a jó öreg blues rock’n’rollról, amely elveszett időben és térben. Könnyen azt hihetnéd tévesen, hogy a hangszerek mögött a rockpionírok soraiból érkezett emberek ülnek, annyi hiteles lenyomatát hozzák az ősi hangzásvilágnak a saját munkáikban.
Külön történet Milan Korać költészetének kifejezőereje. Milan egyébként olyan énekes, akinek a hangkarakterét mintha kifejezetten popzenére szabták volna, és a hangja mindig kissé „megpuhítja” a dalok szerkezetét, még akkor is, amikor a gitárriff tömörebben érződik, mint például a Začaran krug című dalban, ami az album legkeményebb tétele. A mid-eight részeket, a dalokba vezető vagy abból kivezető szakaszokat gyakran ravaszul fűszerezi a szájharmonika és a gitár párbeszéde. Ezt a Šinobusi mindig nagyon jól kihasználja, és ezzel emeli a dalok dinamikáját. A két elem kölcsönös összhangja, erényes egymásra hangolódása egyszerűen csodálatos, átütő és markáns. Az albumon két instrumentális dal van. Az elsőt, a HOP-ot úgy hangszerelték, hogy abban a szájharmonika uralkodik, a másodikban és zárásként, a Vučedolskában pedig Nenad Patković gitáros finommechanikájának kivételes figurációja ragadja meg a figyelmet, és rendkívül nosztalgikusan, vágyakozóan hat, mint egy tetszőleges film musicaljének záródala.
A billentyűk időnként a pszichedelia távoli hangulatát árasztják (például a Crna dirka a billentyűk kettősségével és a lábdobbal megtámogatott ritmusával pillanatokra Doors-osan szól), ugyanakkor Nenad Patković gitárjátékának kivételes ravaszsága az az elem, amely a bluesra épülő zenekari kifejezést inkább a progresszív rock mezői felé tolja, ahogy az a címadó dalban is megmutatkozik, amelyből a misztika és a vágyódás sem hiányzik. Az Iz drugog života is olyan dal, amelyben a banda ismét hihetetlenül szerencsésen kapta el azt a misztikát és melankóliát a hetvenes évek rockreceptjének retro metszetében. Megint ott vannak a trükkök, amelyek a gitárvonalak harmóniáiban a régi jó Wishbone Ash úttörő fogásaira emlékeztetnek az „Argus” album korszakából. A Šinobusi helyenként egyenesen eszeveszett utazás a hetvenes évek retro rock nosztalgiájába. A szájharmonika is teljesen elragadóan hat a betétjében, ahogy kézzelfogható dallamot tart a megadott frázis fölött. Minden az atmoszféra építésének és a meztelen, vagyis ősi érzés kifejezésének van alárendelve, miközben az ötös egymás közti kommunikációja nagyon érzékeny, lágyan érzéki és ösztönös.
Újabb kiváló album tehát. Rajta a Šinobusi pályafutása során először lép fel olyan entitásként, amely a dalszerzésben együtt működött. Az egész kvintett hozzátett ötleteket, a szövegírók között pedig a döntő többséget író Milan mellett Peđa és Đorđe is szerepel. A „Ljubiav i dalje diše” kompaktabbnak, fókuszáltabbnak, inkább „old school pop-rock-bluesnak” hat, de tömörebben. Több a dal, de hihetetlenül finoman vannak hangszerelve. Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy a banda rengeteg zenét végighallgatott, ugyanakkor rengeteg koncertet lenyomott ebben a kvintett-felállásban. Azon túl, hogy kiváló zenészekről van szó, mindezek tetejébe hihetetlenül tapasztaltak is. Egyúttal nagy barátok, akik olyanok, mint a testvérek, és egyként lélegeznek. Ezt az összhangot érzed a hihetetlen kémiában és a termék 100%-ban organikus hangzásában, amelyet analóg módon, egy lejátszott koncert mintájára, „in one take” vettek fel. Az album koncertszerűen hat, és amikor a Šinobusi színpadra lép, ez az „organikusság” még megragadóbb, a zenei szubsztancia pedig még vonzóbb. Egy zenekar, amelyet kötelező élőben hallgatni, és egy album, amely többszöri lejátszással nő a szívedhez, egyedülállóan és megismételhetetlenül cseng, és olyan album, amelyet nem lehet megunni.
A Šinobusi simán összehozhatott volna egy végig retrót szóló progresszív rock albumot, de ők inkább a rövidebb, tömören hangszerelt dalocskáknál maradnak, amelyekben minden benne van. Hihetetlen zenei vonzerő, Milan Korać erőteljes költészete, ördögi érzékkel a metaforák megrázó használatához, éppen megfelelő, folyamatosan lucid párbeszéd a hangszeres építőelemek között, és mindenekfelett az ötös hihetetlen kémiája és egymásra hangolódása. Tizenhárom dal tehát, kicsiszolva a kifejezőerejük maximumáig. A szeretet tehát tovább lélegzik! És maradjon is így.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 10 / 10
Számlista:
1. U nevreme
2. Preko polja, pa u brda
3. Čudno voće
4. Ljubav i dalje diše
5. Boka
6. Začaran krug
7. Iz drugog života
8. Dečaci
9. HOP
10. Genetski modifikovana osećanja
11. Pauk tišine
12. Crna dirka
13. Vučedolska
Zenészek:
Milan Korać – ének, gitár
Nenad Patković – gitár, billentyűs hangszerek, háttérének
Stefan Stefanović „Gile” – szájharmonika
Predrag Dmitrović – basszusgitár
Đorđe Bubnjević – dob, ütőhangszerek, háttérének
