Kiadó: Escape Music
Megjelenés dátuma: 2022. 4. 22.
Produkció: John Elefante
Az album hossza: 56.21 perc
Műfaj: Art Rock
Értékelés: 9.0/10
John Elefante a melodikus rock és az AOR rajongói számára igencsak ismerős név, főleg az amerikai progresszív rock legendával, a Kansasszel töltött rövidebb korszaka miatt, amellyel a nyolcvanas évek első felében két albumot adott ki. John Elefante akkoriban rendkívül fontos láncszem volt: sokat tett azért, hogy a Kansas sikeresen igazítsa hozzá hangzását és stílusát a korszakhoz, és ezzel hatékonyan átvészelje a progresszív rock számos kortársa számára „válságos” nyolcvanas éveket.
Elefante azonban nemcsak énekesként, multiinstrumentalistaként és kiváló dalszerzőként ismert, hanem rendkívül sikeres producerként is, aki ebben a minőségében számos előadó albumán dolgozott. Pályafutása során a Mastedon nevű projektjével és néhány szólóalbummal is letette a névjegyét; ezek közül a legutóbbi, az „On My Way To The Sun” kilenc évvel ezelőtt jelent meg. Elefante nagy perfekcionista. A kilenc év hosszú idő, az új, „The Amazing Grace” című album pedig mintegy új, makulátlan kísérlet arra, hogy a legendás zenész a legjobbat nyújtsa, amit ma képes adni. Sikeresen ötvözi a hard rock, a nyolcvanas évek popzenéjének, a fennkölt AOR-pillanatoknak és a progresszív rock felé tett, magasröptű és játékos kitéréseknek az elemeit (például a Won’t Fade Away és a Time Machine dalokban). Ebből afféle különleges keverék kerekedik, amely Elefante korábbi szólólemezeit leszámítva nehezen hasonlítható bármihez. Mindenesetre a „The Amazing Grace” érdekes lesz minden Kansas- és Mastedon-rajongó számára, helyenként pedig a The Seventh Key albumaira is emlékeztet, ami a Kansas basszusgitárosa, Billy Greer mellékprojektje.
Az album produkciós szempontból rendkívül ravaszul kidolgozott és tökéletesre csiszolt. Hangzásában rétegzett és fényűzően gazdag. A gitárfrázisokhoz vonós- és fafúvós-hangszerelések társulnak, a dalokat gyakran ügyesen egészítik ki kiváló vokálharmóniák, amelyek főleg az előrefrénekek dallamait és a végtelenül fülbemászó refréneket kísérik. Elefante továbbra is kivételes kötéltáncos. Rutinosan kifinomult. A zenei végeredmény az artrockos finommechanikában – amely végig akadozás nélkül hajtja Elefante új lemezének tartalmát – tulajdonképpen hibátlan. Az album azonnal belemászik a fülbe, pedig tele van apró finomságokkal, illetve a gazdag hangkép és zenei táj építőköveinek elkötelezett egymásra rakosgatásával, ami a tökéletes csiszoltságnak köszönhetően („kompliciáltság, ami nem hangzik komplikáltnak”, ha banálisan akarunk fogalmazni) minden lépésnél lenyűgöz.
Az albumon kiváló zenészek sora működik közre, a lemez kisugárzása rendkívül eleven, szervesen hat, és szerves hangzásmeleg kíséri. A játékos pillanatoktól, amelyek láttán még egy Jeff Lynne (ELO) is kerek szemeket meresztene (Little Brown Book – a versszak enyhe boogie-hangzással indul, ami az ELO Don’t Bring Me Down című számát idézi), a ragyogó art rock balladáig, a Not Alone-ig, a briliáns gitárszólóval záruló outróval, egészen a nyitó City Of Grace helyenként meditatív hangulatépítéséig, amely hosszabbított változatában zárja ezt a remek lemezt. A „The Amazing Grace” zenei tartalmát tekintve rendkívül változatos és sokszínű. Merész, olykor kiszámíthatatlan, dinamikáját és színjátékát pedig főleg az apró finomságok tömegének összefésülése, a rendkívül kicsiszolt modulációk és a mid-eight szakaszokba való átvezetések emelik még följebb, ahol különösen szikrázik az album közreműködő csapatának kivételes tehetsége és csiszoltsága.
A szövegekben Elefante alázatos, istenfélő katolikus marad. Magasabb szférákat keres, a belső béke állapotát, és tudja, hogy nincs megvilágosodás tövises utak bejárása nélkül. Az album kisugárzása időnként – zeneileg is, nem csak a szövegek terén – rokon lehet Neil Morse műveivel, így a rajongóinak is tetszhet.
A „The Amazing Grace” rendkívül érett komponálási retorikájú, briliáns produkciós megoldásokkal teli album, amelyet főleg az igényes zene szerelmesei értékelnek majd különösen, még ha egyébként rendkívül zeneileg is hat. Elefante ezzel a lemezzel bizonyítja kivételes zenei kiforrottságát. Énekesként is kiváló előadó marad. A „The Amazing Grace” olyan album, amelyet egyszerűen élvezel hallgatni. Ugyanaz a valami, amihez John Elefantétól mindig hozzászoktunk. A fickó most sem okozott csalódást semmiben.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. City Of Grace (4:12)
2. Stronger Now (4:40)
3. The Amazing Grace (5:18)
4. Time Machine (4:50)
5. Won’t Fade Away (5:15)
6. Not Alone (6:39)
7. Falling Into Place (5:24)
8. We Will Be Fine (4:21)
9. Little Brown Book (5:02)
10. And When I’m Gone (4:20)
11. City Of Grace (long version) (6:15)
Felállás:
John Elefante – ének, vokál, gitár, billentyűs hangszerek
Jonell Mosser – ének az 1. és a 11. dalban
Dave Cleveland – gitár
Frank Boxberger – gitár
Dave Cleveland – akusztikus gitár
Dustin Blatnik – akusztikus gitár a 6. dalban
Jimmy Nichols – zongora a 10. dalban
Anthony Sallee – dobok
Dan Needham – dobok
Eric Darken – ütőhangszerek
Chris Carmichael – vonósok hangszerelése
