Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Mali Grad / Kamnik (Kamfest) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. augusztus 10.
Látogatók száma: 300
Jegyár: ingyenes belépés
Aki járt már valamelyik véletlenszerű nyári estén a kamniki belvárosban, az tudja, hogy csodás díszletű kisvárosról van szó. A Kamniki-Szávai-Alpok lábánál megbújó Kamnikba a Kamniška Bistrica hűvöse frissességet hoz, és ez a jól megőrzött középkori városmagban sétálva mindig gazdag élményt ad. Kamnik festői hangulata minden augusztusban még intenzívebben él, amikor elindul a tíznapos Kamfest, amely színes kulturális és szórakoztató programokat visz az utcákra, minden generációnak. A Kamfest szerves részei az esti koncertek az egykori városi vár csodás környezetében. Ahogy a fesztivál hivatalos promóciós szövege a vasárnapi koncertről írta: Peter Lovšin, Vlado Kreslin, Jani Kovačič és a sajnos már elhunyt Tomaž Pengov után idén eljött az ideje, hogy a Kamfest egy újabb hazai dalszerző-legendát lásson vendégül: Tomaž Domiceljt.
Domicelj fellépései manapság inkább kivételnek számítanak, mint szabálynak, így egy újabb kellemes koncertestében reménykedve a Rockline csapata is útnak indult a Bistrica menti városba. Egy pohár népszerű komlóital mellett szoktuk a esti nyüzsgést, amikor fél kilenc előtt pár perccel a Mali Gradra csalogatni kezdett Tomaž már rég népszerű slágerré vált dala, a Kam so šle vse rožice dallama.
Tomaž néhány száz összegyűlt hallgatót vitt el egy közel kétórás odüsszeiára saját és feldolgozott dalszerző-énekesi számokkal, amelyeket felismerhető vallomásos hangvétel, huncutság és Tomaž sajátos humora járt át. A jókedvű, 66 éves zenész 12 húros gitárral a kezében, szájharmonikával a nyakában és egy pohár sörrel az oldalán szórakoztatta a közönséget, és a számok közötti hosszú konferálásokban száját nem féken tartva mérges nyilakat lődözött minden irányba; amikor a közeli templom harangja hosszan kongani kezdett, azon nyomban úgy döntött, elő is adja a forradalmi Ko pravica spi című dalt.
Tomaž Domicelj zenei legenda, számos népszerűvé vált dallal, így a repertoárjában könnyedén talált magának valót minden hallgató. A színpad előtt vagy egy tucat gyerek élvezte a táncot és a játékot, hátul a vár falánál pedig az idősebb generáció is ajkát mozgatva, mormolva kísérte a dalokat. A fellépő teljes ellazultsága azonban nem mindig jött jól! Tomaž többször is elfelejtett egy-egy versszakot, de mind az Učilna zidana, mind a Jamajka közben kimagyarázta magát, és a hibákat egy újabb adag humorral a maga javára fordította. „Ha műfogsorod van, ezen a szájharmonikán C hangot játszol”, hangzott el a szájharmonikacsere közben a fellépés közepén Domicelj számos, sajnos kiszámíthatatlan beszólásának egyike.
Nem titok, hogy a híres ljubljanai „48-as évjárat” Bob Dylan és Leonard Cohen dalszerző-óriások hallgatásán nőtt fel. Utóbbi előtt a Vzemi me na kraj sveta (eredetileg Dance Me to the End of Love) feldolgozásával tisztelgett, a dylanes szájharmonikázás pedig Tomaž művészi identitásának elengedhetetlen része, amelyet a szóló fellépés (kísérőzenészek nélkül) pőrére vetkőztetett. A zeneileg tájékozottabb hallgatók figyelmét ugyanakkor az sem kerülte el, hogy Tomaž gitárjának hangzása zavarosnak, hamisnak tűnt. A Danes bo srečen dan előadásánál Tomaž hatrúros gitárt vett a kezébe, majd egymás után játszotta el a Jamajka, a Špricer Blues és a Na planini je živel című számokat; az utóbbinál a jelenlévők éneke a vár dombjáról Kamnik alacsonyabban fekvő részeire is elhallatszott. A fellépés legvégén, mielőtt elbúcsúzott a kamniki közönségtől, Tomaž még az Irena lahko noč című dallal is előállt, és a szám végén énekes mutatvánnyal megmutatta, hogy a közel kétórás fellépés után sem fogyatkozik az ereje, még élete őszén sem.
Szlovénia egyik legnagyobb dalszerző-énekes tekintélye egy kellemes, évtizedes életművén átívelő utazással hozott el egy darabot zenetörténetünkből a Kamfestre, a következő napokban pedig még több várható: a Kamfest színpadára érkezik még Neca Falk, Borghesia és természetesen Laibach is. Szeretettel várunk mindenkit!
Képgaléria
