Előadó: Circus Maximus
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Emberek! Ez az album, és nemcsak ez az album,… itt ugyanis sokkal, de sokkal több rejtőzik! Kezdjük így! A Circus Maximusszal nem lehet viccelni. Kertelés nélkül kimondom: Európa végre megkapta a közvetlen választ az amerikai Dream Theater „jelenségre”. Nyilvánvalóan a progresszív metal mozgalom a skandináv térségben teljes virágzásban van. Itt van a Mind’s Eye, a Seventh Wonder, a Platitude… de egyik sem képes olyan tökéletes technikai bravúrra, mint éppen a Circus Maximus, amely ennek az attribútumnak a csiszoltságával komolyan kihívja a Dream Theatert. Csakhogy a Dream Theater és a Circus Maximus között van (legalább egy) nagy és nagyon fontos különbség, amely tulajdonképpen nehezen áthidalható szakadékot teremt a két zenekar zenei expresszionizmusa között.
A Circus Maximus határozottan tud pokolian gyorsan, teljes erőbedobással játszani, és közben nem képes hibázni: minden megingathatatlanul működik. A Dream Theaterrel ellentétben viszont a Circus Maximus elsősorban a nagy dallamok megőrzésére ügyel, és nem töri szét őket logikátlan szólókitérőkkel, amelyek a Dream Theaterben kíméletlenül szétdarabolják a dallamok kompaktságát, vagy lehetetlenné teszik, hogy a hallgató fejében egyáltalán megragadjon valami motívum. A Dream Theater az „Images And Words” (1992) után távolodott el ettől, és a Circus Maximus ebből a szempontból igazi tapasz mindazoknak, akik hiányolják a „Kevin Moore”-korszakos Dream Theatert, európai produkcióval!
Az „Isolate” a zenekar „The 1st Chapter” (2005) című bemutatkozó albumának az utódja. A Circus Maximus az elsőhöz képest kevésbé közhelyes módon hasonlít nagy példaképére, a Dream Theaterre. Különösen mérgesen hozzák a Dream Theater-hatást a Circus Maximus billentyűi, amelyek tulajdonképpen keverékei annak, amit ma Jordan Rudessnek kellene csinálnia a Dream Theaterben a réges-rég távozott Kevin Moore helyett, neki mégsem sikerül; ebben az esetben pedig egyes hangzásbeli betétek miatt atmoszferikusan a Circus Maximus még a valódi, retró „Moore”-os DT-fogásokat is felidézi. Moore és a legjobb Rudess kombinációját, amit Rudess a Dream Theaterben soha nem adott, az „Isolate”-en közvetlenül a Sane No More című instrumentális szám kínálja. Tiszta fantasztikus, amit ma már egyetlen Dream Theater sem képes megalkotni! A „The 1st Chapter” ezt még kevésbé titkolta. A „The 1st Chapter”-en teljesen zenekari közjátékok építésével is találkoztunk, amelyek atmoszferikusan erősen a Symphony X felé húztak. És mi is tulajdonképpen a Symphony X? Dream Theater dallammal. Eszerint tehát a Circus Maximus az „európai” Symphony X. Talán igen. Az első lemezen, a „The 1st Chapter”-en még azok.
Ezúttal az „Isolate”-tal elért elmozdulás érdekes abból a szempontból, hogy még kompaktabbá teszi a kiválóan megformált nagy dallamokat, amelyek nagy csontot adnak a hallgatónak megrágni, egyszerűen hosszú hallgatásra hívnak, a végtelen, off-racionális sodródás élvezetére a zenekar teljes hangzásképében és sokrétű, többrétegű tartásában, amely közben a megfelelő mértékben meg tudta őrizni a kiszámíthatatlan fordulatok szaftos adagját is, és ezek motivikusan egymásba teljesen megállíthatatlanul, folyékonyan áramlanak. Ez az album többszöri meghallgatásra hív, és közben gazdagon megjutalmaz. A zenekar birtokolja azt a mágikus érzéket, hogy teljes erővel száguld, folyékonyan száguld, erősen atmoszferikusan száguld, hatalmasan, többrétegűen. Minden építőelem erősíti egymást, és tökéletességig magnifikálódik, a zenekar tagjai pedig mind teljesen ugyanazon a hullámhosszon vannak. Egységes a fókusz. A billentyűk és a gitárok közötti kommunikáció, a mérgesen megolajozott, villámgyors szólók keresztbe okádott tüze, a ritmusszekció bombasztikája, amely folyamatosan a progresszíven megtört, ritmikus kísérletezésbe harap bele. Itt folyton „történik valami”! Kiváló és közvetlen bizonyíték az új dal, az Abyss, amely a sok tényező mindezen „súrlódása” mellett is hatalmas mennyiségű dallamot és kompakt motivikus szilárdságot őriz meg! Michael Eriksen olyan énekes, amilyet nem terem minden fán. Ennek a fickónak ritka karizmája és bája van: úgy hordozza például az Europe énekese, Joey Tempest erejének kristálytiszta világosságát és élességét, a vonalakban, amelyeket választ, viszont nem tudja elrejteni, hogy James LaBrie (Dream Theater) technikai csiszoltságát és természetesen Geoff Tate (Queensryche) kiválóságát követi példaképként.
Az „Isolate” egyáltalán az első részében meglep olyan dallamos motívumok bevonásával, amelyek a dallamos hard rock felé húznak (a refrén az Arrival Of Love-ban, az ütős Zero balladában), ami a drámai melosban felsorakoztatott, dinamikusan folyton változó, erősen vibráló hangulatok közepette mérgesen megragadó. Érdekes és közvetlen keresztezés a Wither (a dallamos hard rockra utaló előrefrén, a Dream Theater „Falling Into Infinity” dallamára való átmenettel közvetlenül a refrén előtt). A „The 1st Chapter”-en ezek az érintések nem voltak hangsúlyosak, de voltak potenciális kiindulópontok, amelyek a zenekar fejlődését erre mutathatták. A második részben az „Isolate” magas, progresszív metalos szárnyakat kap a Mouth Of Madness és az Ultimate Sacrifice című számokban, amelyek közé beszorított, tömörebb, rövidebb gyújtózsinór, a From Childhood’s Hour, szinte elvész.
A „The 1st Chapter” elsősorban a Circus Maximus egójának megerősítésére szolgált. Az „Isolate” ebben a tekintetben még többet ad. Jelenleg a Circus Maximus a legforróbb progresszív metal zenekar Európában, különösen az alkotói lendület tekintetében. Az „Isolate” azt jelenti, hogy a zenekar eltávolodott az első lemez közhelyes megszállottságától, hogy elérje azt, amit a Dream Theater el tud érni, vagy el tudott érni. A zenekar a kritikai tömeg reakciójával megkapta az ego megerősítését. Az „Isolate”-tel kinőtte a megerősítés igényét, ez pedig a Circus Maximus teljesen felszabadult evolúciójának folytatásában mutatkozik meg, amely az „Isolate”-tel egyértelműen felismerhető zenei kifejezésmódot nyer, és érdekes lesz látni, merre fejlődik tovább. Meddig juthat el a Circus Maximus, és mi újat tárhat fel előttünk? Ezen a ponton még mindig zenei ismeretlen, és éppen ezért forró és megállíthatatlanul vonzó zenekar!
Felállás
Michael Eriksen – ének
Mats Haugen – gitár
Lasse Finbroten – billentyűk
Glen Cato Möllen – basszusgitár
Truls Haugen – dob
Produkció
Circus Maximus
Számlista
1. Darkened Mind
2. Abyss
3. Wither
4. Sane No More [Instrumental]
5. Arrival of Love
6. Zero
7. Mouth of Madness
8. From Childhood’s Hour…
9. Ultimate Sacrifice
Játékidő: 54.58
