Kiadó: AFM Records
Megjelenés dátuma: 2023. 10. 6.
Produkció: Piet Sielck
Játékidő: 50.14 perc
Műfaj: Power Metal
9.0/10
A „Firestar” a hamburgi power metal-legenda Iron Savior összesen tizenkettedik stúdióalbuma. A zenekar 1997-ben adta ki azonos című debütáló lemezét. Ha power metal-purizmusról van szó, nem kell messzebbre nézned: az Iron Savior azon ős-bandák egyike, amelyek a hamburgi power metal iskola minden lényeges ismertetőjegyét magukon viselik (a másik kettőt gondolom, már kitaláltad – a Helloween és a Gamma Ray). Az új „Firestar” után is hűek maradnak a „csupa ászból álló pókerkéz” power metal-receptjükhöz. Nincs lazítás, és a legendás kvartett, élén fő vizionáriusukkal – azaz zeneszerzővel, szövegíróval, producerrel, gitárossal és énekessel, Piet Sielckkel – újabb csúcsminőségű stúdiómunkát tesz le az asztalra.
Az Iron Savior továbbra is olyan erő, amelynek szilárd zenei víziója, hogy nem tér el a bevált receptjétől. Ezt követi a „Firestar” is, amely közel három évvel azután jelent meg, hogy kijött az kiváló előd, a „Skycrest” (2020, RockLine kritika). Ez valamivel hosszabb szünet, mint amihez az Iron Savior-lemezeknél hozzászoktunk. Hozzá kell tenni viszont, hogy tavaly augusztusban a zenekar kiadta karrierje frissen felújított és újra felvett klasszikusainak második válogatását is, „Reforged – Ironbound” címmel (2022, RockLine kritika). Vagyis az Iron Savior végig stúdióformában maradt. Ez pedig nemcsak a válogatás felvételekor jött jól, amikor a pályafutásuk korábbi szakaszának néhány klasszikusát idézték fel, hanem később is, amikor visszatértek egy új stúdióalbum rögzítéséhez. És? Az új lemez mindent hoz, amit az Iron Saviortól elvárunk. Kiváló produkciót, amely egy hatalmas hangfal felépítését szolgálja (borotvaéles gitárriffek nagyerejű robbanásaira cementezve), brilliáns szólózást a középrészekben, lelkes, szenvedélyes éneklést (ismét) Sielcktől, és gondosan elhelyezett, diatonikus tercekben szóló díszítő harmóniákat a riffek felett (többnyire nagyon gyors pengetéssel). A főénekhez ügyesen társulnak a mennydörgő vokálharmóniák. Sielck érzéke a hangulatok és atmoszférák fokozásához kiváló, a dalok pedig a refrénekben érik el teátrális hangulati crescendójukat, a versszak és a refrén közé gyakran előrefrén ékelődik, ami még jobban felerősíti ezt a kontrasztos építkezést. És persze nem feledkezhetünk meg a mindenütt jelen lévő, kíméletlen duplalábdob-vágtáról, amely nélkül igazi power metalt elképzelni sem lehet.
Az új albumon a zenekar ismét egész sor azonnal ragadós power metal-húzónótát tett le az asztalra, amelyek versengenek egymással, melyik kerül a lemez középpontjába. Különösen a záró Together As One (ügyesen hozzáadott zenekari betétekkel) meggyőző szerzemény a ragadósság terén. És a heavy metal világa bizonyára újra összeáll, ha meghallja a három lángoló himnuszt: az In The Realms Of Heavy Metalt, a címadó dalt és a záró Together As One-t. A középtempós, misztikus Across The Wasteland szövegei Stephen King „Dark Tower” sorozatából merítenek ihletet, az album négy dala (élükön a bombasztikus Curse Of The Machineryvel) pedig ismét Atlantisz történetére és az azt védő hatalmas űrhajóra utal.
A „Firestar” kiváló album, gyenge pillanat nélkül. Kiemelkedő érzékkel építi be a dallamosságot, és nem nehéz párhuzamot vonni a hetvenes–nyolcvanas évek örökzöld popklasszikusainak hatásával, miközben a riffek vitathatatlanul a Judas Priest örök inspirációját mutatják – a „Firestar” tehát klasszikus power metal-lemez az Iron Saviortól. Annak ellenére, hogy a zenekar 27. évében jelent meg, fiatalos sürgetéssel és egyben olthatatlan szenvedéllyel szól hozzád. Se több, se kevesebb. Egy újabb hibátlan ütés Sielcktől és három társától.
Tracklist:
1. The Titan
2. Curse of the Machinery
3. In the Realm of Heavy Metal
4. Demise of the Tyrant
5. Firestar
6. Through the Fires of Hell
7. Mask, Cloak and Sword
8. Across the Wastelands
9. Rising from Ashes
10. Nothing Is Forever
11. Together as One
Iron Savior felállás:
Piet Sielck – ének, gitár
Joachim “Piesel” Küstner – gitár
Jan S. Eckert – basszusgitár
Patrick Klose – dob
Szerző: Ales Podbreznik
A „Firestar” a hamburgi power metal hosszú életű legendájának, az Iron Saviornak összesen tizenkettedik stúdióalbuma. A zenekar 1997-ben adta ki azonos című stúdióbemutatkozóját, és purizmus tekintetében a prímitív erő hithű szinonimájának számít, ha a hamburgi power metal iskola jellegzetes védjegyeiről esik szó. Az új „Firestar” után is hűek maradnak a power metal-receptjükhöz, amely mindig a győztes ászpóker. Nincs engedés, és a legendás kvartett, élén fő vizionáriusukkal – azaz zeneszerzővel, szövegíróval, producerrel, gitárossal és énekessel, Piet Sielckkel – újabb csúcsminőségű stúdiómunkát szállít.
Az Iron Savior állandó, a termékeik minősége nem ingadozik. Köszönhető ez annak a szilárd elhatározásnak, hogy nem térnek el a bevált receptjüktől. Ezt követi a „Firestar” is, amely az kiváló elődöt, a „Skycrest”et (2020, RockLine kritika) közel három év után követi, ami valamivel hosszabb időbeli rés, mint amihez az Iron Savior-albumoknál egyébként hozzászoktunk. Hozzá kell azonban tenni, hogy a zenekar tavaly augusztusban kiadta karrierje frissen felújított és újra felvett klasszikusainak második válogatását is „Reforged – Ironbound” címmel (2022, RockLine kritika). Ez azt jelenti, hogy az Iron Savior végig stúdióformában maradt a válogatás felvétele alatt is, amikor felidézték pályájuk korábbi szakaszának néhány klasszikusát, ezt a formát pedig ihletetten átvitték az „Firestar” album felvételeire is. És? Az új album ismét mindent hoz, amit az Iron Saviortól elvárunk. Kiváló produkciót, amely a kiélezett, borotvaéles gitárfrázisokból épülő, tüskés hangfal építését támogatja, brilliáns szólózást a középrészekben, a rutinos és örökzöld Sielck bravúros énekteljesítményét, a díszítő harmóniák kifinomult kombinálását tercekben a futamokon belül – sok a (német power metalra jellemző) pengetés a frázisokon át. A főéneket ügyesen és gondosan díszítik mennydörgő vokálharmóniák dallamai. Filigrán finommechanika: az aranzsmanok csiszolása minden lépésnél. Sielck érzéke a hangulatok és kedélyállapotok fokozásához kiváló, a dalok a refrénekben érik el teátrális hangulati crescendójukat, a versszak és a refrén közé pedig leggyakrabban előrefrén ékelődik, ami ezt a kontrasztos építkezést jócskán felerősíti. Itt van még egy tipikus eleme ennek a stílusnak. Úgy hívják: a duplalábdob kíméletlen vágtája és a basszusgitár fénylő, vastagon zörgő futamainak lovaglása, amely nélkül a megcsontosodott hamburgi iskola igazi power metal-albuma elképzelhetetlen.
Az új albumon is egész sor azonnal ragadós power metal-rohamdalt gyártott a zenekar, amelyek versengenek egymással, melyik vegye át az elsőséget, vagyis a figyelem középpontját a lemezen. A záró Together As One (ügyesen hozzáadott zenekari „frizurával”) a ragadósság tekintetében rendkívül meggyőző szerzemény, amitől a CD-lejátszódon biztosan megnyomod az ismétlés gombot. Ez volt (is) a (néma) célja.
A csúcsra járatott bombasztikát és a drámaszínházi kreációkat, amelyek az új albumot is terhelik, megszokhattuk az Iron Saviortól. Ez a zenekar hangszerelési receptjének várt és igényesen teljesített eleme. Itt van három tipikus himnusz, amely ismét egybe kovácsolja a heavy metal híveit: az In The Realms Of Heavy Metal, az album címadó dala és a záró Together As One. A középtempós, misztikus Across The Wasteland szövegei Stephen King „Dark Tower” sorozatából merítenek ihletet, az album négy dala (élükön a kiélezett Curse Of The Machineryvel) pedig a zenekar korábbi lemezeinek szellemében ismét Atlantisz történetére és az azt védő hatalmas űrhajóra utal.
A „Firestar” tehát egy újabb ragyogó kinyilatkoztatása a zenekar megátalkodott kitartásának, szívósságának, odaadásának és összpontosításának, amely érett korára sem veszíti el alkotói lendületét és dinamitját. Mindenben kiváló lemez, gyenge pillanat nélkül. Kiemelkedő érzékkel adagolja a bőséges zeneiséget, és nem nehéz párhuzamot vonni a hetvenes–nyolcvanas évek örökzöld popklasszikusainak hatásával, a frázisok pedig vitathatatlanul a Judas Priest iránti örök rajongásról árulkodnak, így a „Firestar” klasszikus power metal-album az Iron Saviortól. Annak ellenére, hogy a zenekar működésének 27. évében jelent meg, fiatalos hévvel és egyben erőteljesen szól hozzád. Mintha újra 1996-ot írnánk, az Iron Savior megalakulásának évét.
Szerző: Aleš Podbrežnik
