Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Siddharta
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2016
Értékelés: 4.5/5
A Siddharta az a zenekar, amelyről nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a szlovén zenei élet vezető formációja. A neves kvintett 2015-ben fél év különbséggel két új stúdióalbumot adott ki. Először az „Infra” jött, amely júniusban jelent meg, az „Ultra” pedig még az év vége előtt követte.
A banda így már 2015-ben nagyon is kézzelfogható módon ünnepelte fennállásának első huszonöt évét. Mindkét aktuális stúdióalbumon művészi szempontból a legjavát nyújtotta annak, amire jelenleg képes, a két lemezzel pedig a kritikusoknak is újra emlékeztetőül szolgált: a Siddharta művészetének minősége állandó, hangzásuk és stílusuk pedig továbbra is fejlődik. Ez utóbbi megfigyelés tulajdonképpen minden művészi alkotómunka lényege.
Az „Infra” és az „Ultra” testvéralbumok, kifejezésmódjukban szinte sziámi ikrek, ezért az együttélésük ugyanazon a hordozón teljesen logikus, sőt magától értetődő. Ha az „Infra” az az album volt, amely a kissé sietősen összerakott „VI” (2011) után visszahozta a zenekar kifejezésmódjába a régi idők hangulatát (hiszen jó pár dal gond nélkül elférne az együttes első három albumán), akkor az „Ultra” a banda egyébként ismert művészi receptjéhez egy leheletnyi stílusbeli és hangzásbeli kísérletezést adott hozzá. Azzal, hogy a zenekar mindkét albumot háromlemezes vinilen jelenteti meg, az ünneplés 2016-ban is folytatódik. A „25 évesek” jubileuma kapcsán a tagok új videót is forgattak a Do konca című dalhoz (lent teljes egészében megnézhetitek).
A zenekar ötlete, hogy meghosszabbítsa az első huszonöt éve ünneplését, több okból is helyénvalónak tűnik. Az első, hogy ez a lépés aktuálisan tartja a Siddhartát, és ezáltal a médiában is jelen van, a második, hogy a fiúk ezzel a projekttel a pályájuk során valami teljesen újat próbáltak ki. A harmadik pedig, hogy a vinilkiadás, ha nem is teljesen új, de érezhetően más történet, mint a két eredeti CD-kiadás, még ha a háromlemezes vinilen a zenei tartalom alapvetően teljesen ugyanaz is, vagyis „összeadva”, azonos dalsorrendben szerepel. Még egy kis matek: a háromlemezes vinil első három oldala, azaz az A, B és C az „Infra” albumé, a következő három oldalon, azaz a D, E és F oldalon pedig a teljes „Ultra” album található.
A vinilkiadáshoz mindkét album teljes anyaga újramasterelésen esett át, amelyet kifejezetten a vinilre vágáshoz igazítottak. Állítólag a zenekar tagjai az előzetes remaszterelt felvételeket kétszer is visszautasították, mert az eredménnyel semmiképp sem voltak elégedettek. A küldetés sikerült. A dalok az új hangzásvilágban ugyanis érezhetően másképp szólnak, mint a CD-változaton. A vinil remaszterelt hangzásának felszínén így olyan hangszerelési árnyalatok és színek jelennek meg, amelyek a CD-verzió hangképében korábban nem voltak ennyire érzékelhetők, vagy hallgatás közben másképp hatottak (lejátszáskor másképp viselkedtek). Az új hangzás fő felfedezése természetesen az organikus melegség, amely természetes árnyalatokat ad a terméknek. Elsősorban gazdagabb a hangkép „alja”, vagyis az alacsonyabb hangok hatása és a hangspektrum mély tartományának színezése. Főként a basszusvonalak hangsúlyosabbak, több térfogatot és nagyobb teret kapnak a hangképben, ezzel együtt pedig a dobok hangja is erősebb.
Összességében az új hangszínezés nagyobb „groove”-ragadozóság, valamint újonnan kontrasztosabb és kiemeltebb hangulati állapotok felé viszi a lemezt. Tomi hangja is, mint az egyetlen „organikus hangszer”, kifejezésében még organikusabban szól, az érzelmei pedig ennek a kiváló énekesnek a szenvedélyes megközelítésében még intenzívebben „megfogják” az embert, pedig az ének az új közegben jobban belesüllyed a hangszerek hangszerelésébe. Egyúttal a dalok hangszerelésének néhány más részlete is jobban érzékelhetővé válik, például a kiegészítő vokálok bevonásánál. A gitárok zsírosabban és teltebben szólnak. Nemcsak hogy hatékonyabban hoznak létre kiegyensúlyozott párbeszédet Tomaž billentyűivel, hanem gyakrabban át is veszik a kezdeményezést a zenei kíséret hangfalának felépítésében.
Ebből az következik, hogy ez a háromlemezes vinil gyakorlatilag kötelező a zenekar minden rajongójának, ha pedig valódi audiofil vagy, és persze feltéve, hogy a Siddharta stílusban a te világod, akkor eszedbe sem fog jutni, hogy valaha beszerezd a CD-változatokat. Magamról tudom, hogy innentől mindkét album nálam már csak bakeliten forog majd. Ugyanakkor a zenekar döntése, hogy fennállásának huszonöt éves évfordulóján mindkét albumot vinilen jelenteti meg, gyönyörű főhajtás a rajongótábor előtt. Ez hát a Siddharta híres perfekcionizmusa, amelynek a neve: „do konca”!
A RockLine kritikáját az „Infra” (2015) albumról ITT olvashatjátok el.
A RockLine kritikáját az „Ultra” (2015) albumról ITT olvashatjátok el.
Siddharta – Do konca (hivatalos videó):
Felállás
Tomi M. – ének, gitár
Primož B. – gitár, vokál
Tomaž O. R. – billentyűk, vokál
Jani H. – basszusgitár, vokál
Boštjan M. – dob
Produkció
Dejan Radičević
Dalok listája
LP INFRA:
A oldal
1. Dios
2. Do konca
3. Onna
B oldal:
4. Ledena
5. Da Sedere
6. Phatyuppie
C oldal:
7. Diamanti
8. Love Love
9. Piknik
10. Gianna
LP ULTRA
D oldal:
11. Volk Q Ovce
12. Premladi
13. Nastalo bo
14. Flip
E oldal:
15. Calvi
16. Dolga pot domov
17. Terminal
18. Korakamo
F oldal:
19. In Levitation (feat. Umek)
20. Strele v maju (feat. Urban)
21. Road (bónusz – Siddharta Crew)
