Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Siddharta
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 41:32
Pontszám: 3.5/5
A Siddharta a hazai, szlovén pályán az egyik legnépszerűbb rockzenekarnak számít. Már az „Id” című bemutatkozó album óta. A „VI” című hatodik stúdióalbum négy évvel ezelőtt jelent meg. A 2011 és 2015 közötti időszakban a srácok azonban korántsem ültek tétlenül. Idén már 20 új dalt állítottak össze. Eltelt az év első fele, és a Siddharta úgy döntött, kiadja a dalok első felét. A második a év végén következik. Vagyis idén még egy Siddharta-stúdiólemez fog megjelenni.
Az új album? Első blikkre és első érzésre telitalálatnak tűnik: mintha a Siddharta a „Saga” után a saját gyökerei felé indulna vissza. Ezért vették fel újra otthon, a saját stúdiójukban, Dejan Radičević producer irányításával, aki az első stúdióalbumukat, az „Id”-t is jegyezte. Az Infra rendkívül dallamos, mondjuk inkább úgy: zeneileg gazdag album. Határozott dallamot keres, amely azonnal a bőr alá kúszik. Keresi az aranyzmányok jellegzetes ünnepélyességét, amelyet a Siddharta védjegyének számító melankólia teremt meg. Az „Infra” ezért óvatos lemez. A bevált, „hazai” (már ismert) elemekhez nyúl, ugyanakkor nagyon hatásosan és meggyőzően, még ha alkotói áttörést nem is érdemes keresni rajta.
Az album első három kislemeze, a Dios, a Do konca és az Onna máris a markáns dallamosság iránti vágyat jelzi, a negyedik, a Ledena pedig, amelyet idén júniusban adtak ki első bemutatkozó kislemezként, egyenesen visszalövés az első három album korszakába. Az album ötödik dala, a Da Sedere az album egyik leginkább megragadó refrénjét hordozza, részben Tomaž billentyűs hangszerelése miatt, amely szimfonikus kifejezőerőt ad a dalnak. Ha ez a szám az „Rh -” és a „Nord” korszakában jelent volna meg, valószínűleg ma a Siddharta örökzöldje lenne. A Love Love egyértelműen újabb bemutatkozó kislemez-jelölt, ha a Siddharta az albumról olyan dalokat akar erre a célra választani, amelyek a Ledenához hasonlóan nyilvánvalóbban az együttes pályájának kezdeti szakasza felé húznak.
A középre ékelt Phatyuppie és az album legvégén álló Gianna hozza a lemez legnagyobb kísérleti kitérőit, kiszámíthatatlan fordulatokkal a vezérmotívumok között. Ez az album két legizgalmasabb dala, amely a zenekar művészi érését és a más, új dolgok kipróbálása iránti visszafogott kedvét mutatja. Az evolúció nem állhat meg, még ha ez a lemez a nosztalgia pillanatát hordozza is, és a pálya kezdetének munkái felé tekint vissza.
A dalokban megmaradt a Siddharta egyediségének minden jellegzetes eleme. A hangszerelések állnak. A dalok erősek a mondanivalójukban, és meggyőzően ütnek. A Siddharta-hangzás építőelemeinek kontrasztjai optimálisan oszlanak el a hangképben, amely nagyfokú szerves, élő jelleget őriz. Az első mágnes ezúttal is Tomi marad egyedi, mára alaposan népszerűvé vált vokális megközelítésével. Az énekes ismét elbűvöl a rendkívüli átéléssel, ahogy az érzelmeket az album minden szeletébe belehelyezi. A hangzásvilág és a megragadó hangulatok magját a gitárfrázisok masszív hangfala, Primož racionális, mégis gyújtó hatású minimalista gitárdíszítései és természetesen Tomaž Nord billentyűinek hatékony kihasználásából fakadó magas „gostolenje” adja. Ezek ismét nagyon ügyesen egyensúlyoznak a magas zeneiség fenntartása és az improvizáció szikrái közötti vékony határvonalon. A ritmusszekció továbbra is nélkülözhetetlen, és rendkívül kontrasztos vázat ad az összképhez, azzal a végső érzéssel, hogy az „Infra” élőben lélegzik, ami a zenekar tagjai között működő, és tovább erősödő összhang és kémia bizonyítéka.
Az „Infra” a pálya olyan pontja, ahol a Siddharta egy pillanatra összenézett a múltjával. A, kezünket a szívünkre téve, eszmeileg nem túl meggyőző elődje, a „VI” után a srácoknak egy világosan körvonalazott zenei arculatú albumra volt szükségük, még ha az új lemez aurája emiatt retró-nosztalgikusnak hat is. Egy biztos. Az „Infra” konkrét dalsora az új koncerteken sokkal jobban fog működni a zenekar felismerhető ultra-slágereiből álló vaskos repertoárral kombinálva, mint az előző album dalai. És még valami. Az „Infra” csak egy állomás a zenekar fejlődésében. Hiszem, hogy a nyolcadik stúdióalbum, vagyis az „Infra” utódja, még idén év vége előtt bőségesebb adag alkotói kihívást hoz, és olyan, a zenekar számára még feltáratlan horizontok felfedezésébe vág bele. Addig pedig élvezzük az „Infra” című igen szép, ultra-dallamos, énekelhető albumot.
Felállás
Tomi M. – ének, gitár
Primož B. – gitár, vokál
Tomaž O. R. – billentyűs hangszerek, vokál
Jani H. – basszusgitár, vokál
Boštjan M. – dob
Produkció
Dejan Radičevič
Dallista
01. Dios (04:16)
02. Do Konca (03:53)
03. Onna (04:04)
04. Ledena (04:39)
05. Da Sedere (03:58)
06. Phatyuppie (03:43)
07. Diamanti (05:04)
08. Love Love (02:57)
09. Piknik (05:01)
10. Gianna (03:45)
