Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Landberk
Kiadó: Record Heaven Music
Megjelenés: 1996. 04. 01.
Játékidő: 46:05
Értékelés: 3.5/5
Az »Indian Summer« a svéd progresszívrock-revivalista Landberk negyedik és egyben utolsó albuma volt. A banda leginkább a komor atmoszférák építéséről volt ismert, náluk a mellotron legalább olyan fontos szerepet játszott, mint a gitár. A jóval ismertebb és elismertebb honfitársaktól, az Anglagardtól és az Anekdotentől eltérően – akik a mai napig alkotnak új zenét – a Landberk nem érte el a kultstátuszt a progresszív rock rajongói körében, pedig sokan elismerik, hogy fontos szerepet játszott a progresszív rock skandináv–amerikai harmadik hullámának alakulásában. Négy stúdióalbum után fel is oszlottak, ráadásul második stúdiólemezük, a »Lonely Land« (1992) csupán az angol nyelvű változata volt a svéd szövegeket tartalmazó debütálásnak, a »Riktigt Äkta«-nak (1992). A Landberk alkotói csúcspontját az »One Man Tells Another« (1994) című albummal érte el. Legismertebb tagjuk Reine Fiske gitáros volt, aki később svéd prog-, jazzrock- és indie-rock zenekarok és projektek egész sorában megfordult, például a Morte Macabre, a Paatos, a Dungen, a The Amazing, az Elephant9 és a Motorpsycho soraiban, hogy csak néhányat említsünk. A Landberk – hasonlóan az Anglagardhoz és az Anekdotenhez – mindig is rajongott a King Crimsonért, ezért a mellotron a hangzásukban szinte központi szerepet kapott. Pályafutásuk vége felé némileg eltávolodtak a progrockos hatásoktól, és a post-rock meg az alter rock felé fordultak.
A fent említett honfitársakkal összehasonlítva, akik előszeretettel „bonyolítottak” sokat különféle improvizációkkal, a Landmark mindig a legtöbb hangszerelés dallamos szerkezetét helyezte előtérbe, és ez volt a helyzet az »Indian Summer«-nél is. Ez kétségkívül a legkönnyedebb és legbefogadhatóbb lemezük, még azoknak is, akiknek a posztapokaliptikus hangulatú, kísérletező skandináv proggiskola hallgatása nem kis kihívás. Karrierjük ebben a szakaszában kezdték magukba szívni a post-rock és az alter rock elemeit, ami elég messze esett a kezdetektől. A nyitó »Humanize« tipikus Landberk-felvezetés: melankolikus, mellotronra épülő központi hangszereléssel, amely a hallgatót egy pillanat alatt beszippantja a skandináv éjszakák hidegébe. A kilenc perces, komor gyászének, az »All Around Me« közben a pszichedelikával kacérkodik, helyenként kissé a korai Porcupine Tree-re emlékeztet, vokóderből sem szűkölködik. Különösen jól sikerült a remek instrumentális rész az ágas-bogas gitárszólóval és a mellotronhullámokkal, amelyek éteri hangulatot teremtenek.
A viszonylag tömör »1st of May«-ben kellően felélénkülnek a dolgok az ütős gitárfrázisokkal, amelyek miatt egyesek „heavy prog”-nak titulálják a Landberket, miközben az énekes, Patric Helje – aki helyenként nagyon emlékeztet Bonóra (U2) – hatásosan építi a melankolikus drámát. Az »I Wish I Had a Boat« mellotronos ballada számos rövidebb improvizációval, érdekes effektekkel és sötét hangulattal, amitől megfagy ereidben a vér. A »Dustgod« bánatos vokális harmóniákat tartalmaz, amelyek alatt összetett dobátvezetések húzódnak sok jazz fusion elemmel, a záró gitárszóló pedig rendkívül hatásos lezárást ad. Az álomszerű mellotronhullámokba merülő »Dreamdance« érdekes basszusimprovizációval indul, amelyet ritmikailag intelligens felépítés és intenzív atmoszféra követ.
A lassú tempójú »Why Do I Still Sleep« a sötétség megtestesülése még a megszokott Landberk-mércével mérve is. Külön dicséret illeti Sara Isaksson vendégénekét, amely kivételes kontrasztot teremt, és még mélyebbre viszi a leírhatatlanul melankolikus hangulatot. Az album a post-rockos címadó dallal zárul, az »Indian Summer«-rel, amely olyan, mint valami temetési gyászének. Fiske a szám felében mindössze egyetlen gitárhúrt pengetget, ezt követően pedig minimalista improvizáció jön. Az album darabjai közül kétségkívül ez a messze legfurcsább kísérlet, amely az aktuális hangulattól függően elég vegyes érzéseket kelt, és a késői Talk Talk rajongóinak is tetszhet.
A skandináv sötétség és melankólia mesterei az »Indian Summer«-rel méltó módon zárták rövid, de csodálatra méltó pályafutásukat. Különösebb csúcsokat nem alkottak az búcsúalbumukon, és helyenként úgy tűnik, hogy a post-rock elemek magukba szívása közben lassan elhagyta őket a szerzői ihlet, de az album minden darabja legalább szolid. A hallgató persze ne depressziós állapotban kezdjen bele, mert az »Indian Summer« ebből a szempontból biztosan nem működik megnyugtatóan. A Landberk az Anglagarddal és az Anekdotennel ellentétben rövid működése alatt nem hozott létre nagy visszhangot kiváltó remekművet, amely a progresszív rock klasszikusai közé tartozna, de minden albuma a maga módján érdekes és vonzó volt mindazoknak, akik a kilencvenes évek első felében, a progresszív rock harmadik hullámának indulásakor hiányolták a King Crimsont, csak éppen a nagyívű improvizációs kísérletek nélkül. Az »Indian Summer«-en uralkodó art/post-rockos stílust Fiske később alaposan kidolgozta a Paatos nevű későbbi bandájában, amelyet egy ideig sokat promótált az előkelő progrockos kiadó, az InsideOut.
Felállás
Patric Helje – ének
Reine Fiske – gitár
Stefan Dimle – basszusgitár
Jonas Lindholm – dob
Simon Nordberg – billentyű
VENDÉGZENÉSZEK:
Sara Isaksson – ének (7)
Lotta Johansson – szaxofon (1)
Sebastian Öberg – cselló (4)
Produkció
Simon Nordberg
Számok listája
1. Humanize (6:07)
2. All Around Me (9:03)
3. 1st Of May (3:34)
4. I Wish I Had A Boat (5:41)
5. Dustgod (5:04)
6. Dreamdance (4:49)
7. Why Do I Still Sleep (7:55)
8. Indian Summer (5:12)
