Impellitteri : The Nature Of The Beast

0 284

Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2018. 12. 10.
Producer: Mike Plotnikoff
Az album hossza: 50.53 perc
Műfaj: Heavy Metal


Az Impellitteri új stúdióalbummal tér vissza, a címe „The Nature of the Beast”. Chirs Impellitteriről és társairól nem kell különösebb bevezetőt írni. Ez a zenekar a nyolcvanas évek óta kreatív, és a színre lépésével – hála az ördögi Chris Imellitteri hihetetlen gitártehetségének – új mércéket állított a féktelen gitárötletek terén. A schreddingtől kezdve egészen azokig az improvizációs ördöngösségekig, amelyekre a benned lakó virtuóz zseni képes. Mondjuk úgy, hogy az Impellitteri megjelenésével az új gitározás egyik hírnöke érkezett meg: olyanok, akik Michael Schenker és Randy Rhoads mércéit beépítették a játékukba, és egy teljesen új kifejezési szintre emelték őket. Chrs Impellitteri így nem csupán mint különleges, egyedi gitáros szerzett hírnevet, hanem rátapadt az is, hogy ő az egyik leggyorsabb gitáros, aki valaha is járt a galaxisunkban. A metál minden alműfajra kiterjedő későbbi fejlődését tekintve Chirst sebességben persze ma már a vele egy generációba tartozókhoz mérik. Akkoriban egész sok hasonló „géppuskás” bukkant fel, akik az iskolázott klasszicizmusukat hihetetlen gitártechnikával itatták át, és közben a kiváló „schredding” és a szólisztikus bravúr kombinációját érték el. A kiemelkedő gitáros nagyságok, Malmsteen és S. Vai mellett – utóbbi szerencsés módon Frank Zappánál edződött, ami fantasztikusan eltávolította az iskolás sablonoktól –, a válogatott gitáros elit ebbe a garnizonjába könnyűszerrel besorolható még Tony MacAlpine, Marty Friedman és Jason Becker is.

Chris Impellitteri a „The Nature of the Beast” című új albumra is megtartotta elődje, a „Venom” (2015) gyújtó receptjét. Az előző lemez egyszerűen kiváló, az Impellitteri pedig ismét magára talált, és az új albumra is átplántálta azt az erőteljes alkotói ihletet, amely a „Wicked Maiden” (2009) óta újra teli oktánszámmal lobban lángra. Chris mellett az új lemezen is kiváló zenészek játszanak. Az első a megkérdőjelezhetetlen, nehezen pótolható énekes, Rob Rock (M.A.R.S., Driver, szóló, Axel Rudi Pell), aki ismét énekel és üvölt, ahogy az album címe is megköveteli. Egy igazi szörnyeteg természetével és karizmájával, csökkenthetetlen énekhangi erővel, tekintéllyel és robbanékonysággal, miközben a hangjában megtestesíti a legjobb példaképeket: az egyik oldalon Ronnie James Dióval, a másikon mondjuk Pavarottival. Vagyis Rob Rock a metál és a hard rock kifaragott, operettes hangja. Rock jobban nem is egészíthetné ki Chris Impellitteri játékstílusát, ezért az Impellitteri Rock-kal az énekmikrofonnál készült lemezei egyben a zenekar pályafutásának legjobb alkotásai is. Chris egyébként a metálriffek acélarzenálján lépked, amelyek távoli hatásokat hordoznak a rock és a hard rock régi iskolájából, ezt pedig kiegészíti a gitáros kifejezett és hangsúlyos érzéki vonzódása a neoklasszicizmus betéteihez. A „The Nature of the Beast” is büszkélkedhet az elvárt végzetes és homályos dráma-színházzal, amelyet rengeteg varázslat, okkultizmus és démoni babona kísér, szépségekké átlényegült boszorkányokkal, akik folyton kísértésbe viszik a főhőst. Mindezt alaposan megfűszerezik az amerikai speed metal régi iskolás sztenderdjeinek kezdeti korszakából, valamint a Bay Area thrash metalból merített hatások.

A „The Nature Of The Beast” még jobb album, mint elődje, a „Venom”. Chris még nagyobb riffötletességgel és mozgalmassággal dolgozik, néhány hangszerelési megoldás pedig ezúttal különösen szerencsésen kapcsolódik Rob Rock énekdallamainak zenei formátumához, amelyek főleg a refrénekben egyszerűen azonnal ragadósak. A refrének rendkívül bombasztikusak és ragadozók. A „The Nature Of The Beast” minőségét tekintve annyira jó lemez, hogy nyugodtan odatehető a „Stand In Line” (1988) című bemutatkozó mellé. Chris Impellitteri két rendkívül szerencsés feldolgozást is beemelt az új albumra. Az első fenomenális módon tükrözi a gitáros vonzódását és örök lelkesedését a klasszikusok művei iránt (The Phantom of the Opera), a második pedig a Black Sabbath úttörő szerepe előtt tiszteleg. Valószínűleg épp e két zenei megközelítés fúziója volt a kulcs ahhoz, hogy Chris zeneileg megcsiszolódjon, és azzá a gitárossá fejlődjön, akit az egész világ ismer. E két feldolgozás nélkül az album tíz perccel rövidebb lenne, de a szélsőséges rohamtól és riffgéppuskázástól hemzsegő, hihetetlenül mozgalmas körhintában, amely a váratlan sebességi manőverek közt nem ismeri és nem ismeri el az alacsonyabb sebességi fokozatokat, hihetetlenül szerencsésen illeszkednek az új album lényegébe. A számok lenyűgöznek. Egymás után jönnek, és nehéz kiemelni a csúcspontokat. A zenekar úgy játszik, mintha folyamatosan teljes erőbedobással tolná. Végletekig. Ameddig csak lehet. Mintha még csak a pályája elején járna, tele bizonyítási vággyal. A „The Nature of The Beast” így minden bizonnyal valóban „szörnyeteg” album, amely elvágja a lélegzetedet, és nem hagy túlélőket maga után. Ilyenként az elmúlt évben megjelent lemezek közül a klasszikus metálszemlélet egyik legjobbja, és ahogy említettem, az egyedülálló Chris Impellitteri hosszú pályafutásának egyik csúcspontja, amiből lehetetlen betelni. Folyamatosan eláll tőle a lélegzeted, és magas feszültségben tartja a hallgatót a csúcsminőségű, megalkuvást nem ismerő heavy metal színház által, amilyet csak az Impellitteri képes létrehozni.

szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.5 / 10


Számok:
1. Hypocrisy
2. Masquerade
3. Run For Your Life
4. Phantom Of The Opera
5. Gates Of Hell
6. Wonder World
7. Man Of War
8. Symptom Of The Universe
9. Do You Think I’m Mad
10. Fire It Up
11. Kill The Beast
12. Shine On

Felállás:
Rob Rock – ének
Chris Impellitteri – gitár
James Pulli – basszusgitár
John Dette – dob

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik