Helyszín: Cerkno / Bar Gabrijel / Szlovénia
Dátum: 2019. február 7., csütörtök
Leon Matek szlovén dalszerző-előadó, aki ugyanakkor, ha a művészetről van szó, igazi sokoldalú alkotó, úgyhogy még szerencse, hogy Leon a sok kihívás mellett a zenére is szakít időt. A filmek, a festés és a bajba jutott emberekkel való munka csak néhány szelete izgalmas hétköznapjainak. És ez is szerencse, hiszen innen meríti az ihletet a dalszerzéshez. Kiváló és hihetetlenül éles szemű költő, a zenében pedig hangja és akusztikus gitárja mellett mindig is ott volt társként a harmonika – a dalai és e hangszer szintézise valójában az egyik alapelem, amely különleges helyre emeli őt a szlovén zenei univerzumban.
Ismét Cerkno. Mint mindig. Bar Gabrijel. A szlovén kulturális ünnep előestéjén. Leon Matek Kvartet. Az ének és a gitár persze Leoné, harmonikán Jaka Kastelic, aki egyébként Berlinben él és alkot, dobon a hihetetlen Sergej Ranđelovič „Runjoe”, basszusgitáron pedig Marjan Gradišar, aki úgyszólván elválaszthatatlanul összefonódott Leon zenei pályájával. Az új, összességében harmadik önálló stúdióalbum, a „Srce imaš tako veliko” Leon legfrissebb munkája, tavaly októberben látott napvilágot, és Leon természetesen még mindig a lehető legnagyobb lelkesedéssel turnéztatja a szlovén színpadokon. Mivel a lemezen közreműködő hegedűs, Petra Onderufova éppen nem volt kéznél, a kvartett a fiatal és ígéretes idrijai hegedűst, Danijel Bogatajt kérte fel, aki be is ugrott a csapat mellé, hogy eljátssza azokat a számokat, amelyekből a hegedű egyszerűen nem hiányozhat.
Leon a műsort, vagyis a másfél órás programot afféle blokkokra osztotta. Bemelegítésként a debütalbumhoz, a „Zrno”-hoz (2007) kalauzolta vissza a közönséget, ezt követte az új lemez bemutatása, majd ugrás a második albumra, a „Most”-ra, és újabb visszatérés a „Srce imaš tako veliko”-hoz. Váltakozó, három-négy dalos blokkok tehát minden lemezről. Persze néhány régebbi szám sem maradt el, köztük a csendben várt és kötelezőnél is kötelezőbb Ljubezenska, amely egyszerűen nem hiányozhat a műsorból.
Leon Matek abszolút különc a szlovén dalszerzői fronton. Nem csupán olyan szövegíró, aki megráz, felráz és felébreszt. Mindezt nagyon frontálisan teszi, különösebb metaforikus cicomázás nélkül, ami ki is hozhatna a sodrából valakit, ha nem tudná kibontani belőle az üzenetet. Lehet nagyon átütő és féktelenül szenvedélyes, amikor a szerelmét osztja szét, és mindenképp hihetetlenül ravaszul csípős, amikor a szép új világ tévútjaira terelődik a szó, amelynek rabszolgái vagyunk. Ébresztő ő, gyönyörű ébresztő. És ebből az ébresztésből ezen az estén bőven kijutott. A harmonika továbbra is szerves hangszer, amely kontrasztot teremt és megszínezi a dalok belső terét, miközben kaméleonként váltogatja hangzását Andalúziától Franciaországon és persze a Šentflorjan-völgyön át egészen az arabeszkek dallamvilágáig. Az időnkénti összjáték a hegedűvel erősítette a hangulatot és elmélyítette a drámaiságot. A játékos kedvű basszusgitáros, Marjan végig lelkesen követi Leon minden mozdulatát, és ebben Runjoe sem marad le mögötte. Az este legszexibb frizurájú embere, akire maga Johnny Rotten is irigykedne, a kifinomult és fenséges „feelinges” Runjoe-val karöltve meleg és dinamikus ellensúlyt biztosít: Sergejjel ketten tökéletes vázat építenek, amelybe Leon a csapat többi tagjával kényelmesen „belehelyezkedik”.
Mondani sem kell, hogy a figyelem középpontjában persze Leon állt. Az érzékiség, a szenvedély, az átéltség nála szinte szinonimák. Minden szám egy új arc. Mindenben. Leon ráadásul ügyes konferanszié, aki huncut humorával roppant rokonszenves módon köti magához a közönség figyelmét, az előadásban pedig semmi nem marad rejtve. Még egy-egy apró, teljesen ártatlan és fájdalommentes kiksz sem (ó, az az átkozott akusztika, semmi nem marad rejtve előtte). A zenészgárda viszont kivételes. És így az előadás sem kevésbé az. A régebbi dalokban ott vannak a rock, sőt akár a punk csírái, a későbbi szerzemények viszont egy hihetetlenül beérett zenészről tanúskodnak, aki dalszerzői természeténél fogva a folktól az erotikusan suttogó bluesig vagy a pörgős blues-swingig mozog. A dallamvilág és a vokális karizma mindemellett a művészi eredetiség különleges helyére emeli Matekot. Az új albumot bővebben képviselte a műsor, és mivel elődjétől teljes hétéves „lyuk” választja el, egyértelmű, hogy az új lemez dalai rendkívül erős karakterűek. Kidolgozottak. Költészet és hangszerelés tekintetében egyaránt. Az elmúlt hét év életének, csillogásának és nyomorúságának tükrei, és amikor Leon célba veszi a vérünket szívó pribékeket, a hülye valóságshow-kat, az egészséges kommunikáció általános szétesését, amelyet a FaceBook irányít, meg még ezt-azt, mindannyiunk hangjává válik. Akkor is, amikor elragadja a szenvedély és a szerelem tüze: érzelmeket mozgat meg a hallgatóban, és sokféle érzést ébreszt benne.
A koncert persze közel sem volt olyan komoly, mint ahogy az előző bekezdés alapján talán gondolnád. Leon az egészet enyhén kópés, csipkelődő kommunikációval fűszerezi, amivel hatékonyan lebont minden lehetséges akadályt közte és a közönség között. Ebből bőven jutott, és bár a nézőszám nem volt éppen olyan, amilyet szerettek volna, az első sorban ott ült Nataša, ami tökéletesen egybevágott a Ljubezenska előadásával. Közben jó néhány bájos elpirulást is fel lehetett fedezni.
A zenekar a koncert záró szakaszában ismét több figyelmet szentelt az új albumnak (Zakaj bi protestiral?, Ti si ples vesolja), majd abban a reményben, hogy a közönség táncra perdül, a huncut Pleši, pleši dekle-vel zárta a koncertet, amelyet a Nocoj si moja „diverzáns” ráadása követett. A dal a „Spohane viže” (1997) albumról származik, abból az időből, amikor Leon még a Juhej in vuhmepiš duóban működött, és ahogy az előadás előtt megjegyezte, még gimnazista korában született.
Minden szempontból kiváló klubshow, amikor a zenekar szinte a tenyeredben játszik, és az érzelmek, szenvedélyek őszinteségéből sincs hiány. Egy koncert tehát, amely hihetetlenül gyorsan elrepült. A másfél óra egy szempillantás alatt elszállt. Szinte túl gyorsan. Matek „sakk-mattja” Cerknóban.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista:
1. Poljubi me
2. On je pozabil
3. Pridi, bova šla čez sedem hribov
4. Kdaj je umrla iskra v tvojih očeh
5. Najraje bi ta dan preklet prespal
6. Hočem veliko več
7. Ko te pogledam v oči
8. Grenko slovo
9. Most
10. Drago se boš prodala
11. Ljudožerci
12. I Live In FaceBook
13. Pazi, pazi, padu boš
14. Ljubezenska
15. v gozdičku
16. Daj nehaj že govorit
17. Zakaj bi protestiral?
18. Ti si ples vesolja
19. Pleši, pleši dekle
20. Nocoj si moja
