IGNITE – Hallotok minket?

A kaliforniai hardcore/punk csapat, az Ignite európai nyári turnéján, amelyen a legutóbbi, „Our Darkest Days” (2006) című lemezét mutatja be, 2007. szeptember 3-án megállt a ljubljanai Metelkova mestóban is, és megédesítette egy szerényebb létszámú, fiatal fiúkból és lányokból álló tömeg fülét – főleg adrenalinfüggőkét meg egy maroknyi emós csajét.

A tucatnyit alig meghaladó számból álló műsorban, amely főleg az utolsó két lemezre épült, az este csúcspontja a „Let It Burn” és a „Bleeding” volt. Az utóbbi alatt láttuk és csináltuk a legtöbb „stage divinget”, Zoli kapcsolata a közönséggel pedig egyszerűen elbűvölő volt, annyi energia vibrált a levegőben, hogy leírni sem lehet.

A „moshpit” és a „stage diving” teljesen felpörgette az adrenalinomat, mintha valami transzban lettem volna, ebből aztán (jön a legirónikusabb élmény) az rántott ki, hogy a már említett „Bleeding” alatt a tömegbe repültem, a srácok nem úgy kaptak el, ahogy kellett volna, és fejjel a betonnak csapódtam. De ez nem állított meg: azonnal talpon voltam, és mivel szerencsére nem vérzettem, rögtön mentem is „divingolni” tovább. A púp mellett egy csinos kis kékfoltgyűjteménnyel is „büszkélkedhetek”, de hát ez az ára az ilyesminek. Tiszteletre méltók voltak a biztonsági őrök is, akik a rengeteg akrobatikus mutatvány ellenére egyáltalán nem packáztak velünk, higgadtan tűrték, hogy a színpadra fel- és lemászunk, onnan leugrálunk.

Az Ignite intelligens, társadalmilag és politikailag elkötelezett üzenetei szó szerint belemásznak az agyadba, így a Sunday Bloody Sunday remekül eljátszott feldolgozása (az eredetit az U2 játssza) is levett a lábamról.

A legújabb, „Our Darkest Days” című lemezük az utóbbi évek egyik legjobb punk/hardcore albumának számít. Bár az Ignite már több mint 10 éve csinálja a zenét, még mindig tele vannak lendülettel és friss ötletekkel.

Az Ignite már májusban, a bécsi A.F.I.-koncert előzenekaraként is nagy hatást tett rám, a ljubljanai buli pedig minden várakozásomat felülmúlta.

 

szöveg: Lea Lesar

fotók: Jani Lah