Helyszín: Trieszt (Trieste) / Naima Club / Olaszország
Dátum: vasárnap, 2015. március 22.
A görög gitáros, Gus G. elég komolyan veszi a szólókarrierjét. Tavalyi albumát, az I Am The Fire-t (recenzió ITT) mindenhol népszerűsíteni akarja. Így hát Gus G. a kísérőcsapatával Európát is bejárta, és Szlovénia közelében is megállt, pontosabban a triesztI Naima klubban.
Gust a turnén az olasz Arthemis kísérte, akik már vagy 15 évnyi tapasztalatot gyűjtöttek a hátuk mögött. Ennyi idő alatt a zenekar valószínűleg sokat elérhetett volna, de valahogy mégsem sikerült igazán ismertté válnia. Az okot valószínűleg a zenében kell keresni, ami semmi különös, inkább csak egy újabb jellegtelen heavy/power banda, amelyben sajnos nem hallani semmi igazán izgalmasat. Az azért érződik rajtuk, hogy rutinos társaság, összeszokottak, és a közönséggel való kapcsolat is rendben volt. Az Arthemis-helyzet időnként már kifejezetten komikus volt a pózer basszusgitárossal, aki a játékával az est sztárja akart lenni. Az Arthemistől többet is várhattunk volna, de másrészt jó, hogy vannak olyan zenekarok, amelyek mellett nyugodt szívvel le lehet ugrani egy sörre.
A kép Gus G. fellépésével javult, aki éppen ezen a koncerten zárta le We Are The Fire elnevezésű európai turnéját. Gus a kísérőzenekarával szinte teljes egészében eljátszotta aktuális lemezét, az I Am The Fire-t. Az énekes posztján a tapasztalt Henning Basse állt mellette, aki 2006-ban már dolgozott együtt Gusszal turnéénekesként a Firewindnél, a legaktívabb azonban a Metalium soraiban volt. Gus G. majdnem másfél órán át bizonyított, és bőven. Mindenesetre tudta, hogyan irányítsa a figyelmet a képességeire. Kétségtelenül kiváló gitárosról van szó, aki remek és rendkívül pontos szólózással bizonyított. Őt a ritmusszekció sem zavarta meg, pedig az valószínűleg a színpadi gyenge hang miatt kókadozott. A gyenge láncszem mindenképp a basszusgitáros volt, akinek rossz hangja volt, és az őrült Gus gitárvonalait is jócskán leegyszerűsítette, ami elsősorban Gusra vet rossz fényt. Az ilyen basszerek jobban tennék, ha valamelyik glam rock zenekarban pózolnának és pengetnének egy húron. A dobok mögött a fiatal Johan Nunez igyekezett, aki korábban a Firewindben is játszott Gusszal. Nunez sokkal jobban végezte a dolgát, mint a basszusgitáros.
Gus persze a múltjáról sem feledkezett meg, így felcsendült a Dream Evil Break the Chains című száma, a World on Fire, valamint a Firewind instrumentális száma, a The Fire and the Fury. A Firewind állítólag még ma is aktív, de hogy Gus mikor kelti újra életre, azt egyelőre nem tudni. Természetesen eljött az a pillanat is, amikor már csak Gus állt a színpadon, és újra bebizonyította, hogy gyors ujjai nagyon pontosak. A repertoárba az I Am The Fire szinte teljes anyaga bekerült, ami ugyan még nem igazán ragadt meg, de a fülbemászó refrénekkel megspékelt zene láthatóan sing along közönségre van szabva, ez a közönség viszont ezúttal nem sokat vett részt a műsorban. A szünet után Gus G. felhívta a színpadra az Arthemis énekesét és gitárosát is, és együtt eljátszották a Led Zeppelin Whole Lotta Love című számának feldolgozását. Itt persze az az érzésem támadt, hogy Gus még utoljára talpra akarta állítani a közönséget egy agyonjátszott feldolgozással, ettől viszont az egész kocsmabuli hangulatot kapott. A legvégére pedig még odavágta Ozzy Osbourne Crazy Train című számát, ami logikus választás volt, hiszen Gus játszott Ozzy legutóbbi albumán, és ezzel kimutatta hűségét Ozzy felé.
Gus G. a gyenge hangosítás és az egysíkú fények ellenére is több mint jól hozta a fellépését, abban viszont biztosak lehetünk, hogy elfért volna még egy-két Firewind-szám. Úgy tűnik, a Firewind újjáélesztésére még várni kell egy kicsit, Gus ugyanis nemrég bejelentette, hogy már az új szólóalbumán dolgozik.
szerző: Primož Novak
fotók: Aleš Podbrežnik
