Előadó: Harem Scarem
Kiadó: Vespa Music
Megjelenés: 2007
Ritkán dicsekedhet manapság bármelyik melodikus hard rock banda olyan következetességgel, mint a kanadai Harem Scarem! Az új album, a „Human Nature”, amelynek sokatmondó borítóján egy férfi sétál a vasúti síneken egyenesen a vonat kerekei alá, hogy az szaftos péppé zúzza, ami könnyű kivetítése az emberiség általános jellemvonásának, az emberi természetnek, amit úgy hívnak: „önpusztítás”, a banda visszatérését jelenti a mérgező melodikussághoz, amelyet nemesen átitatnak az AOR rock egyértelmű elemei! Az „Overload” nagyobb adag sötétséget tükrözött, most viszont úgy tér vissza a banda, hogy hangzásban és irányvonalban az új lemez a „Higher”-hez közelít.
Aki a „Moon Swings” klasszikus hangzását keresi, annak valószínűleg egyetlen új Harem Scarem lemez sem lesz elég jó, az viszont megcáfolhatatlan tény, hogy a Harem Scarem mai felállásban egyszerűen nem képes még egy „Moon Swings”-albumot felvenni, de nem is akar. A nyitottabb fülűeket ez egyáltalán nem fogja zavarni, hiszen a mai Harem Scarem megőrzi a tökély saját, felismerhető szinonimáját, amely egy fedél alá hozza a nagy, fülbe mászó dallamok iránti eredendő érzéket és az egyszerű, világos, rövid és velős trükkök sorba állításához való kifinomult orrot! A kidolgozott dalok közbeékelt részeibe pedig mesterien szőtték bele a gitárszólókat és más szellemes díszítéseket, amelyek dinamikus hullámzást visznek az albumba.
A produkció kiváló! Modern, a riffeket helyenként „wah-wah” függöny borítja, ugyanakkor a Harem Scarem sikeresen ragadta meg a természetes hangzást. A spektrum maximálisan kitöltött, a hangszerek éppen megfelelő egyensúlyban vannak, a basszusvonal jól hallhatóan telt, az album melodikusságát pedig a tökéletesre csiszolt többszólamú vokális harmóniák emelik magasba. A „Human Nature” a túlzásnak még a szikráját sem ismeri, az album szilárdan a földön áll, klasszikus hard rock lemez, tipikus Harem Scarem album, a srácok a „Human Nature”-rel nem találják fel a spanyolviaszt, de még Kardelj „Razvoj slovenskega narodnega vprašanja” című művét sem (Krištof r.i.p.). A tányérra tehát csak répa és krumpli kerül!
A lemez hossza pont megfelelő! Egy jó háromnegyed óra, ami pont jó az AOR rock műfajában, sőt ebben az esetben még egy-két percet le is faragnék belőle!
Az album meglepetéssel indul! A lágyabb, közepesen gyors címadó dallal, ami nem igazán jellemző a Harem Scarem albumokra, amelyeket az ütős, „ho-ruk” rockerhevítők jellemeznek! A szinte cerebrális előrefrén hirtelen átcsap a klasszikus Harem Scarem refrénbe, amely színültig tele van melodikus harmóniákkal. És íme, itt vannak a Harem Scarem! Már a nyitány is egy kis zenei tökéletesség-iskola, ahol a banda teljes mértékben kihasználja azt a készséget, hogy hogyan kell egyszerű dalt írni, ami azonnal belemászik minden erecskébe! A „power” ballada Caught Up In Your World-ben először csillan meg intenzívebben Harry hangjának érzékisége és finomsága. Éppen az album nyugodtabb részein és azokon a részeken, amelyek „popos” hangzásra törekszenek, találja telibe a célt, bársonyos érzékiség kifejezőerejével!
Az album egyik csúcspontja kétségkívül a Hanging On című ballada. Ahogy a történelem tanítja, sokkal nehezebb általánosan elfogadható rockballadát írni, mint gyors rockdalt. Miért? A balladaiság beemelésével az émelygős giccs lehetősége is bekerül, ugye, amerikai kollégák? Nos, a Hanging On esetében a kanadaiak, akik szerencsésen eltávolodnak a déli szomszéd naiv szokásaitól és szándékos túlzásaitól, ebből az édeskésségből egyáltalán nem kapnak. Egy őrület, amitől végigfut a hátadon a hideg, melankolikus ének, tele robbanékonyan érzéki izzással, és persze a Harem Scarem védjegye: egy dallam, ami egy pillanat alatt beszippant! A dal a This Ain’t Over (a „Weight Of The World” albumról) tökéletességével vetekszik! A Don’t Throw It Away egyszerűen újabb bizonyíték arra, hogy egy dal gyakorlatilag hibátlan lehet rockos kidolgozottságában a melodikus hard rock terén! Na és egy apró mínusz is becsúszik az albumra. Give Love/Get Love! Ez a szám mérgezően jó! És akkor miért a mínusz? Érezni benne a Harem Scarem tiszteletét Freddie Mercury és a Queen iránt. Afféle főhajtás a zenekar előtt! Ha máskor nem, a refrén egyből egyenesen a Queenre emlékeztet (a többszólamú vokális harmóniák)! Ha eltekintünk a Queen-függéstől, a dal kiváló választás arra, hogy kontrasztot vigyen az albumba, és ezzel hangulati dinamikát váltson! Agyafúrt! Na és most jön a 21. Ez a szám a „Human Nature” sötétebb árnyalatú elődjének, az „Overload”-nak a hangulatát idézi! A modernül koszos „groove”-val kommerszebbre vette a figurát, a refrénbe vezető átmenetben van benne egy csipetnyi „bluesy feel”, ami az albumon máshol tulajdonképpen sehol sincs. Ehhez a dalhoz „groove”-ban csatlakozik a Going Under, de világosabb refrénnel! A 21 sötét fátylát a könnyedebb hangvételű Starlight rockerje oszlatja szét, egy újabb tipikusan melodikus Harem Scarem refrénnel! A lemez felpörgetett tempójú himnusszal zárul, amely gyakorlatilag a „Higher” keveréke, és még a „Moon Swings” szelleme is belopózik. Drámai és intenzív lezárás a lehető legszebb módon, ahogy a melodikus hard rock doktrínája csak ismeri!
Az új Harem Scarem ismét egy olyan albumot kínál, amely kifejezetten tele van melodikussággal. A Human Nature ebből a szempontból felveheti a versenyt a Harem Scarem pályafutásának legjobb albumaival. Ahogy mondtam: ne a „Moon Swings”-et keressétek, az a múlté! A „Human Nature” az utolsó albumok, az „Overload”, a „Higher” és a „Weight Of The World” irányvonalát követi, igazolja a banda zenei víziójának szilárd, következetes megvalósítását, és még egy nagyon fontos dolgot! Kreatív frissességet hordoz, amit a tagok kiváló együttműködése egyesít, és ennek úgy tűnik, nincs vége! Egyszerűen melodikus hard rock álmok minden Harem Scarem rajongónak, ezúttal intenzívebben átitatva a szent AOR babonákkal, amelyek csak a legédesebb és legrejtettebb álmokban megengedettek. Fiúk! Addig kell a vasat ütni, amíg meleg!
Felállás
Harry Hess – ének, billentyűk, gitár
Pete Lesperance – gitár, billentyűk, ének
Barry Donaghy – basszusgitár
Creighton Doane – dob
Darren Smith – vokál
Produkció
Harry Hess & Pete Lesperance
Számlista
1. Human Nature
2. Next Time Around
3. Caught Up In Your World
4. Reality
5. Hanging On
6. Don’t Throw It Away
7. Give Love Get Love
8. 21
9. Starlight
10. Going Under
11. Tomorrow May Be Gone
Az album játékideje: 45.27
