Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Velden am Wörthersee / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2013. 11. 23.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 22,00€ (elővétel) / 26,00€ (a koncert napján)
John Corabi, a „glam metal rosszfiúk”, a Mötley Crüe egykori énekese idén novemberben ismét ellátogatott a Bluesianába. Immár másodszor! A fickó tavaly kiadott egy „John Corabi Unplugged” című akusztikus albumot, amelyen valóban sikerült akusztikus köntösbe öltöztetnie pályafutása néhány legismertebb dalát: azokat, amelyeket a Mötley Crüe „Mötley Crüe” albumának idején a Mötley Crüe-ben, utána az Unionben, még korábban pedig a The Scream-ben írt.
John Corabinak nincs szüksége sok helyre ahhoz, hogy a színpadi szórakoztatásával ragyogjon. Pozitív energiától vibráló pasas, akinek hihetetlenül ügyesen forog a vasalt nyelve, és kiváló humorérzéke van. Corabi folyamatosan saját magát és a környezetét szívatja. Találkozás Corabival? Jobb címet nehéz lenne találni egy esti kikapcsolódásra. Jobb ajánlat egy jó bulira szinte nincs is.
John olyan repertoárt hozott, amilyet manapság semelyik más koncerten nem élhetsz át, méghozzá „kiékelt”, akusztikus változatban. Az „Mötley Crüe” (1994) albumról származó dalai, valamint az egykori Kiss-gitárossal, Bruce Kulickkal közös Union-os zenei „odüsszeiái” és a The Scream-es dalok a Bluesianában is bekerültek a műsorba, ráadásul a fickó két édes feldolgozással is megfűszerezte a koncertet: elhangzott a Hard Luck Woman (The Kiss) és a Seasons Of Wither (Aerosmith).
A nők és férfiak közti háborúkról szólt a Crash, a Robin’s Song és a Never Loved Her Anyway „trilógiája”. John minden szünetet gyakorlatilag egy „stand up comedy” előadásra használt fel. Utánozta a családtagjait, a Mötley Crüe tagjait, az Aerosmith-os Steven Tylert és Joe Perryt, és persze saját magát is, különféle élethelyzetekben. A pasas igazi mesélő, a legsaftosabb sztorik és anekdoták élő enciklopédiája. Nem emlékszem, mikor nevettem utoljára ilyen őszintén, könnyesre egy koncerten. Talán egy Primus-koncerten, de az egy másik történet.
Ilyen hangulatban hihetetlenül gyorsan pörögtek az órák mutatói. A Bluesiana mindig kellemes hangulatának intimitása, ahol ezúttal az asztalok és a székek is a színpad melletti téren maradtak, újabb varázslatos pillanatot teremtett, amikor John a Mötley Crüe-s korszakának hívei előtt egymás után játszotta a Hooligan’s Holiday, a Driftaway, a Home Sweet Home, a Loveshine és a Missunerstood című dalokat. A fickó szívesen bevallotta, hogy mindig is imádta a The Beatles zenéjét, így a ráadást az Eleanor Rigbyvel kezdte, ami hamarosan átment az Oh Darling teljes előadásába, a koncertet pedig a Wings & Paul McCartney-klasszikus Maybe I’m Amazed átélt interpretációjával zárta.
Corabi kiválóan énekel. Dallamosan tiszta, szilárdan álló énekteljesítményét több-kevesebb rekedtes, torokhangú hanggal díszíti, és futólag Sammy Hagarra emlékeztet a jobb énekes éveiből. A fickó emellett kiváló gitáros is. A részeket bölcsen tölti ki kiengedett akkordokkal, és átvezető, egyhúros futamokkal is megspékeli őket, amivel feloldja az akusztikus gitár monotonitását, hiszen az pusztán az éneket kísérő hangszer lenne.
Corabi tetőtől talpig igazi muzsikus, egy rocker a javából! Egyetlen ember, egyetlen gitár. A kettő eggyé olvadva. Bolondos rosszfiú, akiből sosem lehet betelni. Azt javaslom nektek, hogy legalább egyszer az életben próbáljátok ki a pasast a színpadon. Egy pillanatig sem fogjátok megbánni a döntéseteket!
Képgaléria
