Helyszín: Zágráb / Boogaloo / Horvátország
Dátum: 2012. 3. 20.
Blaze Bayley sikeres szólókarriert épített fel azután, hogy az Iron Maiden „The X Factor” (1995) és „Virtual XI” (1998) albumain énekelt. Az ürge a pályája során a mai napig szép csokor nagyon színvonalas lemezt adott ki, tulajdonképpen végig fejlődött, és velük együtt nőtt ki önmagából. A „The Man Who Would Not Die” és a „Promise and Terror” nyugodtan kikiálthatjuk eddigi diszkográfiájának csúcspontjává: Bayley szégyentelenül és nagyon merészen mutatja meg bennük a fülbemászó, harapós ütősség és a nagy, himnikus dallamok egyedi összekapcsolására született érzékét, miközben végig egyértelműen egy tekintélyt parancsoló vezér szigorú fókuszában marad, amit egyedi, messziről felismerhető orgánuma tesz lehetővé.
Blaze Bayley nemrég jelentette meg új stúdióalbumát „The King Of Metal” címmel. Ez lendítette neki egy újabb koncertútnak. Az új turné így ismét Szlovéniába is elhozta, ahol két koncertet adott, Mariborban és Ljubljanában. Ennek ellenére az ördög nem hagyott nyugodni, hogy ne tapasztaljam meg a koncertjét a horvát fővárosban is, engem főleg az érdekelt, milyen lesz a közönség reakciója. A zágrábi időpont egyébként az egyetlen volt, amely belefért a zsúfolt időbeosztásomba, hogy odaugorjak megszagolni, milyen énekesformában van ma Blaze Bayley.
Blaze Bayley egy igazi nagyágyú. Minden szál a kezében fut össze, és amit letesz az asztalra, azt teljes vérrel be is aratja magának. Az idők azonban korántsem olyan rózsásak és napsütötte útjai a zenészeknek, mint valaha. Így Bayley is egyre nehezebben tartja maga mellett a legjobb társakat. Egyszerűen: nincs több pénz. Feloszlatta hát a kiváló formációt, amellyel az előző két albumot felvette, és az új lemezhez, valamint a turnéhoz olcsóbb zenészeket szerződtetett. Ők: * Matteo „Lehmann” Grazzini az olasz thrash metal csapat, a Neurasthenia basszusgitárosa, Claudio Tirincanti dobos, valamint a két gitáros, Andrea Neri (Astarte Syriaca) és Thomas Zwijsen (Nylon Maiden – tribute to Iron Maiden).
A koncertestet még Blaze Bayley előtt két fiatal, reményteli horvát zenekar nyitotta meg: a Vis Maior, majd utánuk az Eat Your Brains. Repertoárjukkal mindketten kétségkívül színesítették az estét. A klasszikus metal dallamos elemeire építkeznek, rombolóan magas fekvésekbe törő vezető énekekkel. Mindkét banda bebizonyította, hogy remek technikai felkészültségű zenészekből áll, és szépen összeszokott a színpadon. Ennek ellenére még hiányzik belőlük egy kis koncerttapasztalat. Az Eat Your Brains-t, akik fellépésükbe jócskán beleépítik a saját maguk kiparodizálását, még az sem zavarja, hogy a fiúk úgy néznek ki a színpadon, mint a délutáni kocogó hobbifutók, a Vis Maior viszont építhetne egy mérgesebb külsőre, mert a színpadi megjelenésük alapján inkább a rapzenészek közé illettek volna, mint a heavy metalba. De a nyafogást félretéve: elég energikusak, mindenképp reményteliek!
Blaze Bayley az új „Will To Win” nyitó bemelegítése után a bal kisujjával megvette a Iron Maiden-színvonalra kihegyezett setlistjének, a „Lord Of The Flies”-nak köszönhetően a 250 lelkes jelenlévőt. Ettől a pillanattól egészen a koncert végéig a közönség vakon az ő tenyeréből evett. Ezért ez az egy óra negyven perces koncert igazi, tiszta energiabombaként hatott, a heavy metal vallás iránti nagy önátadás jegyében. A „The Launch” után még tovább olajozta a tüzet a rendkívül népszerű „Ghost In The Machine”, és Blaze, ez a roppant karizmatikus és meggyőző színpadi színész, szó szerint megőrült a klubtérben. Vele együtt a közönség is. Mégis, a felsorolt számcsokor után először vett magának szünetet egy hosszabb szónoklatra. Ezekhez Blaze-nél már hozzászoktunk, de ezúttal kifejezetten zavaróan sikerültek. A koncert alatt az időnkénti szünetekkel és színpadi beszédekkel inkább elvette a jelenlévők idejét, mint szórakoztatta őket. Főleg azokat, akiknek nyilvánvaló, hogy a szószaporításának nagy része színtiszta „édes tökök” árusítása és puszta promóció, azzal a céllal, hogy a közönség zsebéből még egy-két forintot kicsikarjon. Őszintén szólva, Bayley ez idő alatt két teljes számmal többet is lejátszhatott volna a repertoárból.
A kísérőzenekar korántsem olyan meggyőző, mint az előző, állandó tagokból álló csapat, amelyet utoljára 2010. 05. 01-jén láthattunk a koncertjén Ravnén a Koroškán (Kompleks klub). Érezni, hogy Blaze és az új tagok között nem olyan hatékony a kémia, aminek természetesen a következménye a kevésbé átélt és kevésbé meggyőző előadás, mind Bayley saját szerzeményeinél, mind az Iron Maiden-katalógus kötelező gyöngyszemeinél. A dühödt horvát közönségnek hála, amely Bayleyt a csapatával együtt szó szerint a tenyerén hordozta, a fickó ezt a koncertet is sikeresen révbe vitte, de mint mondtam. A közönséget az Iron Maiden-klasszikusokkal vette meg, és ez teljesen elég volt ahhoz, hogy a Boogaloo szinte szétpukkadjon, az est pedig izzott a közönség és a zenekar közötti kivételes kommunikációtól és az energiatúltengéstől!
Ez a koncertlátogatás előtt azonban az, hogy Iron Maiden-számokkal vesz meg tömegeket a koncertjein, soha nem volt zavaró. Egyszerűen a korábbi kísérőzenekar nagy előadói meggyőzőerejének köszönhetően, amellyel az új csapat semmiképp sem tud versenyezni. Bayley így lassan Paul Di’Anno nyomdokaiba lép, bármennyire igyekszik is a koncerteken a közönséget az ellenkezőjéről meggyőzni. A különbség csak annyi, hogy Paulnak a régi Iron Maiden-cimborák folyton a fogai között vannak, míg Bayley nagy lendülettel szívesen emlegeti az Iron Maidennel való nagy barátságot ma is.
A hangzás az egész koncert alatt nagyon szolid volt! Azt is érdemes kiemelni, hogy ezúttal Bayley koncertje nem a Boogaloo klub igazi termében zajlott, hanem egy rögtönzött színpadon, amelyet a Boogaloo terem előtti térben (afféle aulában) állítottak fel. Ott, ahol a lokál van, balra a pulttól, azon a helyen, ahol egyébként a nagyobb, a teremben zajló koncertek látogatóinak ruhatára áll.
Szép élmény, korrekt fellépés, korrekt előadás, remek, szinte fanatikus hangulat. Ez kárpótol. Elsősorban pedig mindenki megkapta a magáét, aki Bayleyt még nem látta színpadon, és mindazok, akik a kilencvenes évek második felében nem kapták el az Iron Maident egy koncerten Bayleyvel az énekmikrofonnál. Az a kérdés viszont, hogy Bayley a jövőben hogyan őrzi meg a nehezen megszerzett hitelességét. Egy átlagos albummal, mint a „The King Of Metal”, és szezonális légiósokkal nagyon nehezen. Pusztán a régi Iron Maiden-dicsőségre való örökös „rátapadással” biztosan nem, hiszen az a szánalmasság jele. Korábban túl sok jó, mondjuk inkább kiváló önálló stúdióalbumot adott ki.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista:
1. Will to Win
2. Lord of the Flies
3. The Launch
4. Dimebag
5. Ghost in the Machine
6. The King of Metal
7. Silicon Messiah
8. The Rainbow Fades to Black
9. Fate
10. The Brave
11. The Black Country
12. Leap of Faith
13. Stare at the Sun
14. The Clansman
15. Man on the Edge
16. Futureal
—ráadás—
17. Virus
18. Faceless
