Szerző: Jernej Vene
Előadó: Night Ranger
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 54:30
Értékelés: 4/5
A San Francisco-i fiúk az arénarock élvonalába tartoznak. A Night Ranger több mint három teljes évtizede jelen van a zenei életben. Már az első lemezén, a Dawn Patrolon kitalálta azt a rendkívül sikeres formulát, amely gazdag vokális harmóniákból, kiválóan megkomponált, főleg tercekben szóló gitárjátékból és olyan refrénekből áll, amelyek az igényes és a hétköznapi hallgatók fülének egyaránt szólnak. Ezzel sok hallgatót magukhoz édesgettek, és a mai napig meg is tartották őket. A zeneiparnak megvannak a maga törvényei, amelyeket az üzletemberek diktálnak. A Night Ranger tagjai is épp a más stílusok irányított népszerűsége miatt éltek át fel- és leszállóágat, a zenei divat változása miatt, hiszen az a pénz és a hatalom diktátuma szerint alakult. Sok hasonló bandához hasonlóan a Night Ranger is nehéz időket élt át a kilencvenes években. A zenei múzsa iránti elköteleződés és a szó szerinti alkotásmániájuk segített a tagoknak átvészelni a fekete időszakot. A Seven (1998) és a Hole In The Sun (2007) között főleg koncertezéssel foglalkoztak, az utóbbi években viszont ismét stúdiómunkába fogtak. Kézenfekvő, hogy a srácok fiatalon sokat hallgatták a Beatles-t és kortársaikat, a The Byrdsöt és a Beach Boyst. És már akkor rájöttek, hogy a legjobbaktól kell tanulni, legalábbis ami a vokális vonalakat illeti.
A cím jelentése nagyjából az, hogy csináld a magadét, bármi lesz is a következménye. A Night Ranger ezt mindig is tudta, és érett korában sem enged belőle egy cseppet sem. A High Road tulajdonképpen hálátlan szerepben van, mert az előző lemez, a Somewhere in California nagy csizmáját kell kitöltenie. Persze jól felvett és jól megprodukált anyag, amely a könnyen befogadható dallamok és a nem közhelyes refrének közötti keskeny ösvényen próbál egyensúlyozni. A Night Ranger itt egész vonalon győz. Úgy tűnik, talán jobban ki lehetett volna használni a billentyűs Eric Levyt, itt-ott az ő hangzása még jobban megtámaszthatta volna a dalok hátterét. A szólók viszont úgyis mindig a gitárospáros dolga voltak. Brad Gillis mellett ezt valaha Jeff Watson látta el, 2008 óta pedig a New York-i Joel Hoekstra segít neki. A High Road az előző, Somewhere in California lemezhez képest a balladák száma miatt kicsit nyugodtabb, ami végül is nem baj. Talán az Only For You Only a legjobb közülük. A Night Ranger az ilyen zenét is jól írja, főleg pedig külső segítség nélkül. Colin Bladest, a basszusgitáros fiát leszámítva, aki a címadó dalban segített, az összes számot a zenekar tagjai írták. Ez persze megerősíti a tagok állítását, hogy nagy barátok, és hogy a zenélés számukra élvezet, nem kényszer.
A High Road felkerül az életmű felső minőségi harmadába, és ismét azt a magas színvonalat hozza, amelyet tőlük mindig elvárunk. Mivel nyilvánvaló, hogy mindig több dalt írnak, mint amennyi egy lemezre elfér, most is jó néhány kompromisszumot kellett kötniük. Itt mindenkinek jót tesz a pozitív életszemlélet, ami sok zenésznek hatalmas gondot jelent.
Az ismerős hangzás ellenére a High Road nem ragad bele a nosztalgiába, hanem a tapasztalt öregfiúk zenei ötleteinek erejét kutatja. Elmondhatjuk róluk, hogy igazi rockveteránok, akik tudják, hogyan kell ezt csinálni. További előny, hogy két húzóhangot ötvöznek, amelyeket Blades basszusgitáros és Kelly Keagy dobos ad hozzá. A szigorúan megszabott dalszerkezetek mellett is marad elég tér az aranzsmétlet megvalósítására. Legyenek azok gitárvonalak vagy énekdallamok – egyes mesterek mindig képesek újabb és újabb hangkombinációkat találni. És ezzel persze meggyőznek. A régóta a zenekarban lévő Kelly Keagy, Jack Blades és Brad Gillis tisztességgel átvitte a rockját az új évezredbe. Levy billentyűs és Hoekstra gitáros pedig annyira beleilleszkedett a csapatba, hogy meg sem lehet mondani, hogy csak pár éve tagjai a zenekarnak.
A gitárjáték az, ami lelkesíti a hangszer rajongóit. A Wishbone Ash, a Thin Lizzy és az Iron Maiden kétségkívül a kettős tercek mesterei, de olyan pontosak és ötletesek, mint a Night Rangeréi, nem igazán. Különleges élmény a koncertjük is. Az ötvenes évei közepén járó fickókban még a lábujjukban is van energia, és rendkívül ügyesen át is tudják vinni a közönségre, ami a lemezen is érezhető. A dalszerkezetek a legapróbb részletekig meggyőzőek. A High Road ismét őszinte, nyárias és teljesen hamisítatlan lemez egy olyan zenekartól, amely mindig hűen követte a saját víziót.
Felállás
Kelly Keagy – ének, dob
Brad Gillis – gitár, háttérvokál
Jack Blades – basszusgitár, ének
Joel Hoekstra – gitár, háttérvokál
Eric Levy – billentyűs hangszerek, háttérvokál
Produkció
Night Ranger
Számlista
01. High Road
02. Knock Knock Never Stop
03. Rollin’ On
04. Don’t Live Here Anymore
05. I’m Coming Home
06. X Generation
07. Only For You Only
08. Hang On
09. St. Bartholomew
10. Brothers
11. Mountain Song
