Kiadó: AFM Records
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 21.
Produkció: Herman Frank
Az album hossza: 42.55 perc
Stílus: Heavy Metal
Pontszám: 8.5/10
Herman Frank német gitáros, a nyolcvanas évek teuton metaljának mára hatalmas ereklyéje. Az az ember, aki felkerült az Accept felejthetetlen „Balls to the Wall” albumára, hogy aztán a saját Victory nevű zenekarával jó pár kiváló lemezt adjon ki, majd három albumra visszatérjen az Acceptbe, most úgy kalapálja a lemezeket, mintha a nyolcvanas évek ma is tartanának. Szóval ha nem Accept, ha nem U.D.O., akkor Herman Frank. Ez a négy megingathatatlan ereklye kimeríthetetlenül nyargal tovább 2021-ben is.
Herman Frank szinte ugyanazt a csapatot tartotta meg, amely már a „Fight the Fear” albumon (2019, RockLine recenzió) is játszott. Ott van a Jaded Heart basszusgitárosa, Michael Müller, valamint Rikard Thornberg, azaz Rick Altzi, aki rendkívül reszelős, agresszív énekstílusával dacol a világgal. Altzi egyébként a powermetalos Masterplan énekese, amelyet a legendás Roland Grapow vezet, de a zenekar meglepően hosszú tetszhalott állapotban leledzik. Itt van újra Heiko Schröder gitáros, Andre Hilgers (Bonfire, egyebek közt ex-Rage) helyén pedig az új dobos, Kevin Kott (At Vance, Masterplan) ül.
Tehát „Two For A Lie”. Frank ötödik szólóalbuma. Kell ehhez egyáltalán bármit mondani? Hozzátenni valamit? Nem igazán. Herman Frank egy cseppet sem lep meg jobban. Már régen nem lepett meg. A hívei ezt nem is akarják tőle. Ő maga sem vágyik rá. A „Two For A Lie” is a komfortzónájában marad, illetve abban a bevált zenei receptben tobzódik, amelyben a legerősebb, hiszen elegáns könnyedséggel uralja. Ezért nem is mehet semmi rosszul. És nem is ment. Tíz szám, a német metal ősi iskolájából faragott, fenekestül kiélezett pofonok, amelyekre Frank minden híve azonnal rá fog harapni, és ismerős lesz mindenkinek, aki a Victoryt, az Acceptet és az U.D.O.-t is ismeri. A „Two For A Lie” tehát hihetetlen rohamban és vehemenciával nyargal. Mennydörgő viharként. Maga mögött sem túlélőket, sem sebesülteket nem hagy, feltartóztathatatlanul és kíméletlen dühvel pusztít. A metal klasszikus napjainak manifesztuma, amely 2021-ben hihetetlen tökélyt ér el. Hangzásban és előadásban egyaránt. Ez is csak azt bizonyítja, micsoda mesterré érett Herman Frank pályájának érett korszakában.
A csapat tehát ezen az albumon is több mint zseniális. Herman Frank újabb adag csiszolatlan, gránitkemény gitártémát szállít, amelyek egymás után ragadják magukkal a hallgatót, és a klasszikus metalkorszak fantasztikus élményét nyújtják. Nyersen, ősien, bonyolítás nélkül. Egyszerűbben és közvetlenebbül már nem is lehetne. Két évvel az elődje, a „Fight the Fear” után az üzenet természetesen teljesen ugyanaz. Csak a legerősebbek élik túl, csak a szívósság számít, az igazmondás és a dac, hogy megmaradj és kitarts a küldetésed mellett. Hogy az légy, aminek lenned rendeltetett. Ez a te szabadságod, amelyet senki sem vehet el tőled. Herman Frank hosszú pályafutása során már sok csatát megvívott. És most is győztesen kerül ki belőlük. Bár előre pontosan tudod, hová fordul majd egy hang, hogyan alakul a ritmus, hogyan jön a dobátvezetés, és fejből sejted Rick Altzi énekstílusának jellegzetességeit. A Stand Up And Fight versszakdallamát azért akár kicsit kevésbé is kölcsönözhették volna a Kill the Kingtől (Rainbow). A német metalzenekarok egyébként közismerten nyúltak már ehhez a trükkhöz. Mindenesetre a refrén ezt a dalt is több mint kielégítő szintre emeli. Ingadozás nincs. Az aranyozásban sincs egy hiba sem. A zene valamivel kevesebb mint 43 perc, mindössze 10 kivételesen felmordult, randalírozó pofon, amelyek a kiváló Kott őrjöngő dupla lábdobján száguldanak, Müller áthatoló basszusmenetei kíséretében, amelyek kíméletlenül ásnak és vájnak végig az albumon. Németebb már nem is lehetne. Jó, hogy csak tíz számot kaptunk. Az előző „Fight the Fear” ugyanis egész 14-et tartalmaz, ezért elég nehéz volt megtanulni, megszokni a köztük lévő különbségeket. A dalok között nincs sok variáció. Soha nem is volt. Ezért nem érdemes az anyagot pazarolni. Ezt a nyolcvanas években az Accept is tudta, Frank pedig az előző album túlzott telezsúfoltságának hibáját a „Two For A Lie”-on most kijavítja.
A srácok fanatikusan játszanak. Mintha nem lenne holnap. Hermann szólói a maguk nemében csemegének számítanak, ahogy minden díszítése és ötlete is. A mesterségének már régen a végére járt. Herman Frank, aki az Acceptnél ma is határozottan hiányzik, szerencsére tehát továbbra is olyan albumokat ír, amelyek nem szűnnek meg lenyűgözni. Amit a Victoryval és a Moon’Doccal csinált, azt ma a szólóalbumain műveli. Tényleg. Az acél nem hűl ki, nemhogy rozsdásodna. A fenevad vérszomjas, és az is marad.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Teutonic Order
2. Venom
3. Hate
4. Eye Of The Storm
5. Liar
6. Hail The New Kings
7. Just A Second To Lose
8. Danger
9. Stand Up And Fight
10. Open Your Mind
Felállás:
Rick Altzi – ének, vokál
Herman Frank – gitár
Heiko Schröder – gitár
Michael Müller – basszusgitár
Kevin Kott – dob
